Útban van a védett természet (?)

Természetvédelmi területeink még vannak, szigorúan védettek már alig, ám az a kevés is a fejlődés (közművesítés) útját állja — vélik egyesek. Mások szerint a valóságban nem így van.

Romániában a természetvédelem nem is gyerek-, de újszülöttcipőben jár — talán mert az értékek végtelennek tűnő gazdagsága és bősége okán modern korunk mindenkori vezetői és néha maguk az emberek is úgy gondolták: nyugodtan lehet „garázdálkodni”, hiszen van (volt) miből —, a természetvédelmi törvények és szabályozások zöme az Unió „kényszerítésére” született meg, betartatásuk pedig folyamatos ütközőpontnak számít, s legtöbbször a „fejlődés útját állják”, azt gáncsolják. Bő három héttel ezelőtt került a szenátus asztalára az a tervezet, amely az 51/2006-os, közszolgáltatásokra vonatkozó törvényt módosítaná — lehetőséget adva arra, hogy végleg kivegyenek az erdészeti alapból olyan területeket is, ahol szűz, tehát szigorúan védett erdők vannak, azért, hogy aztán (a mindig olyan szépen és magasztosan hangzó) közhasznú, közszolgálati infrastruktúrák kiépítésére és felújítására szolgáló munkálatokat lehessen végezni. Magyarán: például a Retyezát legérintetlenebb csücskén is átvezessen egy gázcső. A szenátus — a Romániai Magyar Demokrata Szövetség valamennyi felsőházi honatyájával egyetemben — ellenvetés nélkül megszavazta a törvénymódosítást — egyedül az USR kongatott vészharangot, mondván: a módosítás lényege, hogy a nemzeti parkokból és védett területekről is lehessen ezentúl fát kitermelni, erről azonban szó sincs (?). A zöld szervezetek felháborodtak, értetlenkedtek és aggódtak (nem alaptalanul), a törvénytervezet pedig átkerült a képviselőházba, ahol — nem kis meglepetésre — a szövetség frakciója már nem támogatja… „Meglátásunk szerint nem egy valós társadalmi problémára keres megoldást a módosítás, hiszen a szigorúan védett területeken történő beavatkozásokra érvényes eljárásokon nem szabad egyszerűsíteni. Meg kell találni az alternatív megoldásokat, és ki kell használni azokat a lehetőségeket, amelyeket a nemzeti parkok és a natúr parkokon belül létező tamponzónák nyújtanak az infrastruktúra fejlesztésére” — mondta megkeresésünkre Korodi Attila frakcióvezető, hozzátéve: a kormányzó párt nem bocsátott a parlament és a szakbizottságok rendelkezésére elég információt az üggyel kapcsolatban.

Igencsak ritkán történik meg, hogy a honatyák „házon” (pontosabban párton) belül homlokegyenest ellentmondóan véleményezzenek egy törvénymódosítást — ilyen ritka kivétel történt tegnap, méghozzá az amúgy is „örök problémás” természetvédelemmel kapcsolatosan: míg a szenátus február végén megszavazta a védett területeken történő közművesítési, fejlesztési munkálatok végzését, addig a képviselőház nem támogatja a tervezetet. Akkor most hogy is van ez? — tettük fel a nem kissé kényelmetlen kérdést Korodi Attilának, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetőjének, s nem mellékesen volt környezetvédelmi miniszternek. „Nézze, az elmúlt hetekben alapos elemzésnek vetettük alá a módosító javaslatot, s nem hallgatom el azt sem: a kormányzó párt nem bocsátott a parlament és a szakbizottságok rendelkezésére elég információt ezzel kapcsolatban. Az viszont tény: a törvénytervezet jelenlegi, a szenátus által is elfogadott formáját nem támogatjuk. Romániában számos törvény szabályozza azt, hogy milyen felmérésekre, hatástanulmányokra és jóváhagyásokra van szükség azokban az esetekben, amikor egy védett területen közművesítésre van szükség — ez a törvénytervezet viszont megnyitja a kapukat ahhoz, hogy a szigorúan védett kis felületű területeken is közművesíteni lehessen. A szigorúan védett területeken történő beavatkozásokra érvényes eljárásokon nem szabad egyszerűsíteni — ezek a szigorúan védett területek az ország összterületének 1%-át ha kiteszik, távol esnek a településektől, valóban háborítatlanok, nemzeti parkokon, védett területeken belül vannak, nagyon precízen behatárolva. Meg kell találni az alternatív megoldásokat, és ki kell használni az úgynevezett tamponzónák nyújtotta lehetőségeket az infrastruktúra fejlesztésére, természetesen komoly helyzettanulmányozásokat követően” — mondta.

Bár Szatmár megyében nincsenek szigorúan védett területek, csak Máramarosban és Biharban, az egyedi vizsgálatok létszükségét hangsúlyozza Márk-Nagy János, az Erdélyi Kárpát Egyesület igazgatója is, emlékeztetve: bizonyos védett területeken most is lehet beruházásokat végezni. „A Túr Menti Természetvédelmi Területeken történő közművesítésekbe (ivóvíz- és szennyvízvezeték, szennyvíztisztítók elhelyezése) mindig beleegyeztünk, persze alaposan meg kellett vizsgálni, ezek hogyan hatnak az ottani környezetre. A törvénymódosítás hatalmas problémája, hogy 'kivenné' a védett területekből azokat az övezeteket, amelyeken keresztülmegy az a bizonyos vezeték, ami egyben azt is jelenti, hogy nem lenne lehetőség az egyedi, helyzeti hatásvizsgálatok elvégzésére, automatikusan történne a közművesítés. A szigorúan védett területek esetén épp az a lényeg, az alapelv, hogy ott ne történjen semmiféle beavatkozás — eldugott helyeken vannak, kevés van belőlük, érintetlenek, az ember és beavatkozása nélküli, természetes folyamatok zajlanak ott. Ezt kell megőrizni. Ezeken a területeken tudományos kutatások is folynak, s bármilyen nagy katasztrófa esetén 'van hová nyúlni' a természetes folyamatok helyreállítása érdekében” — magyarázta, hozzátéve azt is: az Európai Unió jogszabályozása is tiltja, hogy gazdasági érdeket helyezzünk a természetvédelmiek elé. „Ha Románia elfogad egy ilyen törvényt, akkor ez ütközni fog az uniós és nemzetközi joggal, ami azt jelenti: kötelezettségszegési eljárás fog indulni ellene. Nem mellékesen európai uniós figyelmeztetést már kapott” — mutat rá.

Szabó Kinga Mária