Utolsó hajrá a felvételire készülőknek

Az iskolai évből hátralévő időszakban össze kell szedniük magukat azoknak a diákoknak, akik valamilyen felvételire készülnek. Dr. Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó, egyetemi tanár néhány jó tanáccsal látja el azokat, akik úgy érzik, van még pótolnivalójuk.

— A téli szünet után a diákok mától visszaülnek az iskolapadba, a végzős évfolyamok számára ez az időszak nagy jelentőséggel bír, ugyanis a vizsgák előtti felkészülésről, összegzésről szólnak. Mire kell odafigyelniük ebben az időszakban a diákoknak, a szülőknek és a pedagógusoknak?

— Az elkövetkező hónapok egy nagyon sok eseménnyel teli időszakot jelentenek a diákok életében. Nem csak a felvételizők számára, hiszen hamarosan elkezdődnek a másodikosok, a negyedikesek és a hatodikosok számára a kompetenciafelmérések, a próbaérettségi, a nyolcadik osztályosoknak a különböző próbavizsgák. Nagyon sok olyan megmérettetés előtt állnak a diákok, amelyekre ha a szülők és a diákok jól tekintenek, akkor nagyon sok hozadékuk lehet. Annak ellenére, hogy nagyon sok a lehetőség, az látszik, hogy az elmúlt években ezeket a felmérőket vagy kompetenciateszteket sokszor maguk a pedagógusok, a szülők és a diákok sem vették elég komolyan, mert ezek eredményei nem jelennek meg a naplóban, az eredmények emiatt nem tükrözik a diákok valós képességeit. Ezeket a felméréseket azért találták ki, hogy a diákok felkészüljenek a vizsgákra, éppen ezért akkor is komolyan kell venni őket, ha nem kerülnek be az eredmények a naplóba. Nagyon fontos, hogy amikor elkezdődik ez a felkészülési időszak, a diákok készítsenek egy tevékenységi tervet, hogy milyen célokat szeretnének elérni ebben az időszakban. A szülő és a diák szánjon erre időt, bontsák le időpontokra, lépésekre, hogy a diáknak mikor milyen feladata van, mit kell tennie, hogy elérje a kitűzött célokat, vagyis egy tudatos terv alapján készüljön a következő időszakban.

— Mire kell odafigyeljenek azok, akik egyetemi felvételire készülnek?

— A tanárok azt szokták mondani a végzősöknek — legyenek azok nyolcadikosok vagy tizenkettedikesek —, hogy ha egy diák eddig nem készült kellő szorgalommal, még van elegendő idő arra, hogy nagyon kemény munkával pótolja a hiányosságokat. A tizenegyedikeseknél kellene kialakuljon, hogy milyen irányba szeretnének elindulni. Akik olyan szakra készülnek, amelyhez emelt szintű érettségire van szükségük, azoktól ez plusz odafigyelést igényel. A pályaválasztás már tizenegyedik osztályban meg kell(ene) történjen. A gyereknek segíteni kell a választásban, időben el kell kezdeni beszélni velük a jövőjükről, hogy lássák a körülöttük lévő világot. Ma már nem ülhet senki tétlenül, mert annyira összetetté vált a világ, és annyira oda kell figyelni nagyon sok szempontra, hogy mindenkinek megvan a maga feladata. Az a legrosszabb, amikor valaki csak azért jár iskolába, hogy túlélje a hétköznapokat.

— Hogyan készüljenek azok, akik külföldön akarják folytatni a tanulmányaikat?

— Februárban már elkezdődik a magyarországi felvételirendszerben az egyetemekre való jelentkezés. Elkezdődik az adatok feltöltése, a pontgyűjtés. Magyarországon kétszintű érettségirendszer van. Bizonyos szakokon megkövetelik az emelt szintű érettségit. Ez plusz erőfeszítést igényel mind a család, mind a diák részéről. Romániával ellentétben, ahol minden évben változik valami a tanügyben, Magyarországon viszonylag jól működő, átlátható felvételirendszer van. Romániában az oktatási rendszer folytonos bizonytalanságot, instabilitást sugároz. Hogy ez mennyire járul hozzá a diákok pályaválasztásához, nem igazán lehet meghatározni. Magyarországon alapvetően bejáratott rendszerek vannak, a diákok évek óta tudják, mi a teendőjük, nem az utolsó percben kell változtatni. Vannak olyan szerencsétlen helyzetek, hogy ha egy romániai diák magyarországi egyetemre akar felvételizni, vannak egybeesések, csúszások, de mindig lehet találni megfelelő megoldásokat.

— Kétféle diák létezik: az egyik egyetemre akar járni, a másik tanulni akar.

— Ma már — mondhatjuk világszerte — sokak számára az egyetem a munkanélküliség elől való menekülés. Mondhatjuk úgy is, hogy a tudatos, felelősségvállaló, felnőtt élet elől való menekülés azoknak, akik úgy látják az egyetemi éveket, hogy addig nem kell felelősségteljesen élni és döntéseket hozni. Nagy hiba, ha így tekintünk erre. Ez nyilván a szülőknek is egy fölösleges kiadás. Nem kell mindenáron egyetemre járatni a fiatalt, ha nem látszik rajta a motiváció. Akinek hosszú távon kitűzött céljai vannak az életben, annak mindenképpen támogatni kell a továbbtanulását, de nem szabad hagyni, hogy az egyetem alibivé váljon.

— A szakiskolákba felvételizők hogyan készüljenek a felvételire?

— A szakiskola egy direktebb pályaorientáció. A szakiskolába készülő gyerekek nyolcadik osztályban már egy konkrét szakmát is választanak. Ezeknél a gyerekeknél minden óra számít. Nem lehet, hogy kihagynak egy-két hónapot, és majd bepótolják. Nekik heti szinten vannak gyakorlatok, amikor elsajátítják a szakmát. A szakiskolai három év a szakma legmélyebben történő elsajátításáról szól. Azok a most hetedikes-nyolcadikos diákok, akik előre tekintenek az életben, és tudják, hogy szakiskolába szeretnének menni, ami biztos jövő, hiszen a szakemberhiány miatt a jól képzett szakmunkásnak megnőtt a presztízse, a szakoktatás egy jó életútnak látszik, amit jól megfizetnek. Nem azt kell lássa a szülő, hogy itt kevesebbet kell tanulni, hanem azt, hogy ez egy másfajta tanulás. Egy gyakorlati, szakmai ismeretszerzés, amihez nagyon fontos a diák felelősségteljes hozzáállása. Ne azért menjen valaki szakiskolába, mert nem szeret tanulni, hanem azért, mert a diák ott látja magát önmegvalósíthatónak!

— Összefoglalva fontos a diák, a szülő és a pedagógus együttműködése.

— A szülő nem állhat ki a gyerek döntése mögül. Több beszélgetésre van szükség a gyerek, a szülő és a pedagógus között. Minden döntésben jelen kell lennie a szülőnek. Nagyon sok szülő ott hibázik, hogy teljes szabadságot ad a gyereknek.

Elek György