Üzenet és példa a híveknek

Megtérésre, bűnbánatra, engesztelésre és imára kér ma is a Szűzanya, aki az Istenre való hagyatkozásban is példakép — tudatosíthatták a hívek a nagykárolyi Fatimai Szűz Mária-búcsún.

Közelről és távolabbról is érkeztek zarándokok Nagykárolyba, a Fatimai Szűz Mária-templom búcsújára, amelyet október 13-án, pontosan száz évvel az utolsó fatimai jelenést, a napcsodát követően tartottak. A templomba nem fértek be a hívek, a kapu előtt, az utcán is álltak, amikor Schönberger Jenő püspök papjaival bevonult a Szűz Mária-szobor mögött — amit a hagyományoknak megfelelően előttük hordoztak, majd elhelyeztek az oltár mellett. A főpásztor első megszólalásában a napcsodára emlékezett, mely, mint mondta, meggyőzte a világot arról, hogy a Szűzanya közbenjár az emberiségért, aggódik gyermekeiért. Tőlünk pedig csak annyit kér, tegyük meg azt, amit fia mond. Szentbeszéde elején a fatimai jelenések történetére tekintett a püspök, azok üzeneteire, melyek megtérésre, bűnbánatra, engesztelésre és imára buzdítottak. Mint mondta, az eltelt száz évben az emberiség megélt világháborúkat, és bár javult az élet minősége, megalkották a demokráciát, az ember maga nem biztos, hogy jobb lett. Ezért azt kérte híveitől, Szűz Mária szavainak életükbe való átültetésén túl az ő személyéről is vegyenek példát, különösképp az Istenre való hagyatkozása tekintetében.

Kiemelte, ne a Mária-jelenések helyeit keressék, hanem a kéréseket váltsák valóra: „Jelenhet meg a Szűzanya százszor és ezerszer, ha mi nem akarjuk az ő egyszülött fiát követni és tanítását elfogadni, akkor nekünk a Mária-jelenések helyszíneire való elzarándokolás nem használ. A ma élő emberek, mi jó körülmények között élhetünk, de ne legyünk restek áldozatokat hozni, ne feledkezzünk meg Isten szaváról, hitünk tanításáról!”

A szentmise végén Schönberger Jenő püspök megáldotta a jelenések szentté avatott tanúit — Francisco Marto és Jacinta Marto pásztorgyermeket — ábrázoló festményeket. A most elkészült alkotások a szentély jobb és bal oldalán kaptak helyet. Végül közösen elimádkozták a búcsúnyeréshez szükséges imákat, a hívek pedig a kivonulást követően még hosszan énekeltek, imádkoztak a Szűzanya közbenjárását kérve.