Vakok életminőségén javítanak

November 2. és 7. között vakvezetőkutyás tábor zajlik Szatmárnémetiben. Az Angel Dog Egyesület szervezői köszönik a lakosságnak a türelmet és a megértést, melyet ezidáig tanúsítottak.

November 2. és 7. között vakvezetőkutyás tábor zajlik Szatmárnémetiben. Az országban egyedülálló vakvezetőkutyás tábort a szatmárnémeti Angel Dog Egyesület szervezi, a Romániai Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Szatmár megyei fiókszervezetének közreműködésével — tudtuk meg Szabó Zoltántól, a civil szervezet elnökétől. Mint elmondta, a hétfőn kezdődött tábor a vakok és gyengénlátók szervezete Mihai Viteazul utca 19. szám alatt található székhelyén, valamint a megyeközpont közterein zajlik. Minden napnak megvan a maga tematikája, amit a közös reggelinél beszélnek meg a tábor résztvevői. Összesen 6 vak érkezett megyeközpontunkba Szebenből, Zilahról, Páskánból (Paşcani), Szépvásárról (Târgu Frumos) és Gencsről. Délelőttönként a vakok és gyengénlátók egyesületének székhelyén dolgoznak a vakvezető kutyákkal, de bejárják szinte az egész várost.

Be a mély vízbe

A rendezvény szervezői figyelemmel kísérik azokat, akiknek már van vakvezető kutyájuk, mert fontos tudni azt, hogy hogyan boldogulnak. Ha nehézségek adódnak, megoldásokat javasolnak a szakemberek a kutyák munkáját igénybe vevőknek, akik meg is fogadják a jó tanácsokat és gyakorlatba is ültetik azokat. A vakvezető kutyákat nevelők/oktatók számára fontos, hogy a világtalanok jól boldoguljanak négylábú társaikkal. Fáradozásuk révén sikerül vak emberek életminőségén javítaniuk. Tehát minden átadott kutya egy sikertörténet is egyben. Ami az újdonsült igénylőket illeti: nehéz dolguk volt akkor, amikor először találkoztak a nekik szánt kutyussal, mert kemény feladatokkal találták magukat szemben a táborban, ahol teljesen önállóan kellett boldogulniuk. Ezekre a helyzetgyakorlatokra azért van szükség, mert az újdonsült gazdik meg kell tanulják kezelni a kutyusokat, melyekkel minél hamarabb össze kell szokjanak, össze kell rázódjanak. Csütörtökön Kakszentmártonban töltötték a nap első részét. Itt nagyon érdekes feladatot kaptak a világtalanok: 2–3 kilométernyi séta után a vakok és kutyusaik vissza kellett találjanak az indulási ponthoz. Bárki beleélheti magát egy ilyen helyzetbe: néhány kilométer séta után bekötik a szemét, s vissza kell találnia egy adott helyszínre úgy, hogy csak a saját ösztöneire, hallására, tapintására és a vakvezető kutya segítségére hagyatkozhat. Ami az egyéb programokat illeti, többek között a gyalogos és a tömegközlekedést gyakorolták a tábor résztvevői, s ezzel egyidejűleg a lakosságot is szoktatták a négylábúak jelenlétéhez. Amúgy a szatmáriakból nem váltott ki ellenérzést ez a tábor vagy az e köré szervezett programok — segítőkészségről és toleranciáról tettek tanúbizonyságot. A tábor végül is sikeresnek mondható, mert az volt a kitűzött cél, hogy népszerűsítsék azt a nagyon fontos munkát, amit a világtalan embertársaink mellett végeznek a nap huszonnégy órájában a kutyák.

Karikás Enikő