Választott és sors adta magány

Azok, akik orvosi ellátásra vagy bármilyen kezelésre szorulnak, mindig felteszik a kérdést: mi értelme volt, hogy évtizedeken át levonják a fizetésükből az egészségbiztosítási járulékot, ha szinte minden egészségügyi ellátásért fizetni kell? Ugyanez a probléma, ha valaki nyugdíjba vonul, addig számolják a ledolgozott éveit és a befizetett nyugdíjalapot, amíg egy olyan összeg lesz a végeredmény, ami nagyon sok idős embernek az orvosi ellátásra és kezelésre is alig elég. Ez a mai helyzet, de érdemes elgondolkodni azon is, hogy mi lesz a jövőben. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy egyre több a kis jövedelemmel rendelkező, magányos ember. Ennek legfőbb oka, hogy már elég régen elkezdődött egy folyamat, amelynek eredménye a párkapcsolatok jelentőségének a leértékelődése. Érvényes ez a munkatársi kapcsolatokra, a barátságokra, valamint a szerelmi és a házastársi kapcsolatokra is. Sokan archaikus emberi viszonyoknak nevezik mindezeket, holott már ők is magukon tapasztalják, hogy a legnagyobb vesztes most még a kapcsolatból menekülő, de egy idő után már a magány fogságában élő egyén, aki be kell lássa, hogy az elképzelt lehetőségek nem tárultak fel előtte. Társadalomkutatók keresik a választ arra, mi lesz majd tíz-húsz év múlva, amikor a társadalom többsége kis jövedelemmel rendelkező, megromlott egészségi állapotban lévő, magányos ember lesz. Nincs konkrét válasz, ami van, az lesújtó. Még elég sokan vannak, akik erős párkapcsolatban élnek, de ezek mai szóhasználattal élve „nem menők”. Az elmagányosodás fékezése, megállítása, esetleges visszaszorítása úgy érhető el, ha elterjed egy új ideál, ami közelíteni fogja egymáshoz az embereket. Az önálló, független élet egy ideig kényelmes, de egy idő után terhekkel jár. A magányos, beteg emberek eltartása a társadalom számára is teher. Főként egy olyan társadalomban, amelyben évről évre csökken az egészségbiztosítási és a nyugdíjalap. Legfőképpen egy olyan társadalomban, amelyben a gyerek elhagyja a szülőt, ha már nem tud segíteni, s a házastársak között is elég sokan vannak azok, akik továbbállnak, ha megbetegszik a társuk. Az elmagányosodásnak két oldala van: az egyik, amikor azt az egyén választja fiatalabb korában, a másik, amikor a sors kényszeríti azt az egyénre.