Vállra venni keresztünket

Templombúcsúra gyűlt össze a maroknyi egri görögkatolikus gyülekezet, s közösen ünnepelt a római katolikus és református hívekkel.

A tavaly kívül-belül új köntöst kapott egri görögkatolikus templom búcsújára gyűlt össze tegnap délben a maroknyi gyülekezet, zarándokok és elszármazottak, hogy Zelicskovics József, Szemák Miklós, Simon István és Kozsán István görögkatolikus, Antku István római katolikus, valamint Kovács Sándor református paptestvérekkel s híveikkel közösen ünnepeljenek — hiszen Jézus Krisztus keresztje életadó kereszt, amely által üdvösségre lettünk hivatva Isten kegyelméből, a görögkatolikus egyház lelki életében az egri településen belül eleven hitéletet élő hívek pedig beépítették hagyományként életükbe a Szent Kereszt tiszteletét.

Ünnepi prédikációját Zelicskovics József egyrészt Jézus jól ismert szavaira — „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen!” —, másrészt egy Benedek pápával kapcsolatos történetre építette, aki azt válaszolta egy, az iskola falán lógó keresztet borzasztónak minősítőnek: igen, borzasztó, mert megmutatja, mire képes egy ember a másikkal, de kincs is, mert megmutatja, mire képes Isten az emberrel. „Valóban, a kereszt Isten ereje és bölcsessége. Mit mond Jézus? 'Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen!' Életet megtartani nem lehet, az élet mindenképp elmúlik, de akkor válik értékessé, ha a másikért van; akkor éri el célját, ha másokért élünk. Keresztet felvenni mindennap azt jelenti, hogy az ember elvégzi a feladatát ott, ahol van, és a legnagyobb tökéletességgel igyekszik megoldani azt. Ha ilyen önzetlenséggel életünk középpontjába helyezzük Istent és a másik embert, akkor eleget tettünk Jézus felhívásának, és meg is értettük a kereszt üzenetét” — fogalmazott.

Kovács Sándor lelkipásztor szintén Jézus szavait választotta igei köszöntőjéhez — az utolsókat: 'Éli, Éli, lamá sabaktáni? Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?' Csodálatos történetet említett prédikációjában Zelicskovics József, mert valóban: a kereszt egy kincs. S hogy lehet az én keresztem, nyomorúságom, betegségem, árvaságom kincs? Isten igéjében a válasz. Jézus a kereszten az ő elhagyatottságában így kiáltott fel: Éli, Éli, lamá sabaktáni? — azért, hogy a mi megpróbált életünk a golgotai kereszt által kinccsé váljon. Jézus vállalta bűneinket, nyomorúságunkat, hogy megváltsa azt — hogyne lenne kincs, amikor Isten felajánlja az örök élet dicsőségét?! Ha ezt hiszem és vallom, kinccsé válik a kereszt” — mondta.

S hogy életük mindennapi küzdelmeihez milyen nagyon sokszor kötődik a Szent Keresztre való feltekintés, a kereszthordozás, Jézus szentséges sebeinek szemlélése, azt Simon István szentföldi élményeiről szóló kis beszámolója is alátámasztotta. Mint mondta, a Szent Sír-bazilikánál ott az üreg, amelyet ahhoz kellett vájni a sziklás földben, hogy felállíthassák a keresztet, Jézus keresztjét. „Legmeghatóbb élményem a Via Dolorosa utolsó négy stációjának helye és a kereszt gödre, mert amikor felnézünk, ott az Úr keresztje megfestve. És aki meglátta a keresztfáról az anyját, az tudom, hogy engem is lát a kereszt tövében, és gondoskodik rólam” — mondta.

A Szent Kereszt felmagasztalásának örömünnepe s egyben a templom búcsúja körmenettel, olajkenéssel és agapéval zárult. 

Szabó Kinga Mária