Bibliai idézetek, szívből jövő imák, közvetlen beszélgetések és a pszichológia legmodernebb eszközei jellemezték a Bonus Pastor Alapítvány és Református Mentő Misszió április 26–28. között Szatmárnémetiben lezajlott országos találkozójának munkálatait.

2. Boros János előadásában nemcsak a változás, változtatás vágyát igyekezett felkelteni, utat is mutatott hozzá

A Szatmárnémeti Református Gimnázium dísztermében jó nyolcvan-kilencven ember gyűlt össze a hét végén az ország egész területéről. Szabadult vagy szabadulni igyekvő szenvedélybetegek, egy-egy, valamilyen függőségben szenvedő családtag terhe alatt roskadozó feleségek, férjek, szülők, gyermekek. Meg önkéntes segítők és érdeklődők — valamilyen szinten mindannyian érintettek ebben a nálunk szinte népbetegségnek tekinthető súlyos problémában, amelynek feltárása és gyógyítása még annyi kívánnivalót hagy maga után.

A vendéglátók szerepét betöltő szatmárnémeti csoport tagjainak döntő szerepe volt a kölcsönös bizalom és szívélyesség légkörének megteremtésében. Rohanó világunkban ritka jelenség, hogy valaki ismeretlen vagy alig ismert emberek előtt merjen beszélni élete legfájdalmasabb titkairól, olyan gondokról, amelyek elöl-hátul hazugságokba, öncsalásba takart szégyennel vannak kibélelve. Még inkább az, hogy a többiek őszinte figyelemmel és segíteni akarással hallgassák végig a gondjaikról vallókat.

Egyenlő emberként

Dr. Puskás Csaba szavaiban a hit és az orvostudomány igazságai találkoztak

Dr. Rédai Levente kezdő áhítata hasonlóképpen adta meg a rendezvény alaphangját — esendő emberként folyamodva Isten segítségéért mindabban, ami az egyén erejét meghaladja. Majd a résztvevők problémáik természete szerint csoportosulva oszlottak szét, ismerkedni, egymás példájából tanulva gyógyulni és gyógyítani.

Másnap dr. Puskás Csaba osztotta meg a jelenlévőkkel gondolatait arról, hogy „ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon építői”. És olyan élethelyzetekben, amikor már minden veszni látszik, Isten munkája akkor kezdődik igazán. Csak ki kell tudni mondani: Uram, nélküled hiába van minden. Építsd velem az életemet, mert egyedül csak elrontani tudom. És bízni, reménykedni a csodában.

Boros János pszichológus Álmok, célok, remények: motivációs tényezők a változásra és változtatásra című interaktív előadásában részletesen kifejtette a függőségekből való szabadulás jó szándékkal és akarattal bárki számára járható útját. Ami olyan látszólag kis lépésekkel kezdődik, mint az életigenlés, a szégyentől való menekülés, a valahová tartozás vágya. A változás pedig voltaképpen a visszatérést jelenti ahhoz az eredendő állapothoz, amelyre Isten formált bennünket. Ami ehhez szükséges — önismeret, önbecsülés, önállóság, személyközi kapcsolataink és alkalmazkodóképességünk, megküzdési stratégiáink fejlesztése — akarattal és Isten segítségével elérhető. A múlttal pedig, ha nem is tudjuk megváltoztatni azt, legalább őszintén szembe kell nézni és megbékélni, különben életünk végéig cipelhetjük terheit.

Ismét örülni

Miután újabb, egymásra figyeléssel és szakemberek által irányított csoporttevékenységgel több, gondjait őszintén feltárt személynek sikerült előbbre lépni, dr. Horváth Levente lelkipásztor igehirdetése következett. Arról, hogy az ember hiába próbál művi úton szerezni magának örömet, abból csak szenvedés lesz. De egy fájdalmas tapasztalat segíthet ráébredni a valóságra. S amikor test és lélek megtisztul a kábulattól, az ember egyszer csak valóban örülni tud. Az öröm a valóság érzékelésének teljessége, amikor végre kapcsolatban lehetünk önmagunkkal és a többi emberrel. Nem vagyunk többé magunknak és másoknak terhére, nem kell görnyednünk hazugságok súlya alatt.

A jó hangulatú csoportbeszélgetések alkalmával egyre többen érezték úgy: barátokra, támaszra találtak egymásban. Az eddig elbírhatatlannak érzett lelki terhek megosztva már sokkal könnyebbeknek, esetleg letehetőnek tűntek. Közösség formálódott, remények születtek. Szabadulásra, emberibb életre, családok együtt maradására, közös jövő építésére.

Báthory Éva