Városcsinosító tervek Sárközújlakon

Állni még áll ugyan, de igen siralmas állapotban van a hatalmas egykori angolpark, most inkább dzsungel közepén lévő, zárt belső udvaros sárközújlaki Vécsey–kastély – mindenütt betört ablakok, összetört, földre hajigált, rothadó „bútordarabok”, beázó mennyezet, betört cserépkályhák, szenny és szemét.

Mint azt a kisváros polgármesterétől megtudtuk, a prefektusi hivatal támogatásával, peres úton igyekeznek megszerezni az épület használati jogát – amely egyben törvényes lehetőséget is nyújtana arra, hogy első lépésben a legsürgősebb állagmezőrző–mentő munkálatokat elvégezzék, valamint pályázatokat nyújtsanak be felújítására. Az ingatlan furcsa tulajdonjogi viszonya (sajnos) nem egyedi Romániában: tulajdonosa a Szatmár Megyei Tanács és a Sárközújlaki Polgármesteri Hivatal ugyan, de használati joga azonban csak a Szatmár Megyei Ifjúsági Igazgatóságnak van – nekik pedig nem is volt, nincs is pénzük sem a működtetésre, sem a javíttatásra. Sőt, már többször is jelezték: szívesen lemondanak róla és a használati jogot átadják a helyi önkormányzatnak – ezt azonban a törvény nem teszi lehetővé. Viszont egy egyszerű kormányhatározattal meg lehetne oldani.

A városnap megszervezésével kapcsolatos tennivalók közepette találjuk Sárközújlak régi–új polgármesterét, Piricsi Arthurt, aki régi–új tanácsoscsapat élén kezdte meg második mandátumát. A 15 tagú tanács legnagyobb, tízfős frakciója az RMDSZ–é (Szabó Ignác, Maskulik Levente, Csáki Ferenc, Princz Norbert, Löchli Andrea, Merlás János, Tóth Ferenc, Reiszki János, Krupa Csongor, Sveda György), a PSD–t hárman (Zah Vasile, Pleşca Gheorghe, Roatyis Mihály), a PNL–t Popescu Ioan, az ALDE–t pedig Haitas Mihai képviseli, s mint a legtöbb településen, a tanács alakulóülésén 12 igen, 3 nem szavazattal megválasztották az alpolgármestert is Szabó Ignác személyében, aki szintén gyakorlattal rendelkezik már e tisztségben. S az alakulóülést követen meg is kezdték, illetve folytatták a munkát, egyrészt a városnapok szervezésével, másrészt a folyamatban lévő projektek–pályázatok továbbgördítésével. „Az ivóvíz– és csatornahálózat bővítési munkálatai 95 %–ban elkészültek, szinte kész a vízmű is, a szennyvízülepítő–telep munkálatai azonban jócskán lemaradtak, most épp az épületbelsőn dolgoznak – ahogy mindezeket befejezik, megkezdődhet a teljes körű szolgáltatás.” – magyarázza Piricsi, akit cseppet sem vigasztal az a tény, hogy az Apaserv hálózatbővítéseit máshol is alapos csúszásban vannak. Mivel azonban a kisvárost behálózó csőrendszer jelentős része már bekerült a földbe, kezdhetik–folytathatják az utak, járdák aszfaltozását, térkövezését, a Szatmári úton 1200 méteren már térkő is került a járdára, s év végéig új burkolatot kap a Teilor, a Scânteii, az Albinei és a Kossuth Lajos utca is – a polgármesteri hivatal összesen 5000 négyzetméternyi térköre kötött szerződést s e mellett 4 – 5 köbméter betont használ majd fel a munkálatok során. „Térkő került a lakodalmas terem 550 négyzetméteres udvarára is és most várjuk az árajánlatokat a légkondicionáló berendezésre, reményeink szerint július közepétől már a legnagyobb kánikulában is kellemesen hűvös levegőben mulathatnak a lagzizók. Közben írjuk a tömbház–szigetelési projekteket, a Sárközújlak központjában álló, öt tömbházat szeretnénk rendbe tenni s ezzel párhuzamosan készülnek a tömbház közelében lévő terület parkosítási és játszótér-kialakítási projektjei is.” – foglalja össze a „napi” azaz rövid távú terveket Piricsi polgármester.

Aki mindezek mellett még egy kemény fába is belevágta az önkormányzat fejszéjét: a prefektusi hivatal támogatásával, peres úton igyekeznek megszerezni a Vécsey–kastély épületének használati jogát. A barokkos stílusú (egykor) angolpark közepén álló, zárt belső udvaros kastélyt 1760–1764 között építtette báró Vécsey Miklós. Az eredetileg kétemeletes épület felső emelete 1823–ban tűz martalékává vált, s már nem építették újra – különlegessége pedig a tetőzeten lévő, részből készült, sárkányfej–végződésű ereszcsatorna, amelyet kígyók tartanak a magasba – a hiedelem szerint ez azért történt, hogy ezek a szörnyek a továbbiakban majd távol tartsák a gonosz szellemeket a kastélytól. A családnak egyébként Sárközújlakon óriási földbirtoka volt, a báró ezt V. István magyar királytól kapta, és egészen az Avasig terjedt ki. 1944-ben, az oroszok bevonulásakor a kastély utolsó lakójának, Vécsey Eszter bárónőnek távoznia kellett, az épületet pedig ezután raktárhelyiségként használták, a kommunizmus idején nyári táborokat szerveztek itt gyermekeknek, működött benne árvaház is, hosszú évek óta pedig üresen áll és egyre romlik állaga. A 2000–es évek elején a volt tulajdonos külföldön élő fia, gróf Sztáray Mihály visszaigényelte ugyan a kastélyt, de a visszaszolgáltatást akadályozta, hogy az igénylőnek nem volt román állampolgársága (is), mire pedig megkapta azt, lezárult a visszaszolgáltatások folyamata.

Az épület a Szatmár Megyei Tanács és Sárközújlaki Polgármesteri Hivatal közös tulajdonában került – használati joga azonban csak az ifjúsági minisztériumnak s ezen belül a Szatmár Megyei Ifjúsági Igazgatóságnak van. Pénzük viszont nincs és szívesen lemondanának/átadnák a használati jogot. Ezt azonban a törvénykezés nem teszi lehetővé – pontosabban egy egyszerű (és jóindulatú) kormányhatározattal meg lehetne oldani, hogy a használati jog a helyi önkormányzat kezébe kerüljön. „Zajlik az állapotfelmérés – és nagyon siralmas a helyzet, ezért is szeretnénk mielőbb megkapni a használati jogot, hogy elsőként legalább az állagmegőrzési munkálatra tudjunk pályázatot benyújtani, majd a felújításra – ami 5 – 6 millió euróra rúg, hiszen nagy az épület és kegyetlenül elhanyagolt. Ha mindez sikerülne, multifunkcionális ifjúsági vagy idősközpontot, protokolltermet, gyűléstermet, berendezett múzeum–szobákat szeretnénk kialakítani.” – sorolja a hosszú távú terveket a polgármester.

Szabó Kinga Mária