Vége az eperszezonnak Kökényesden …

Az utóbbi 100 év egyik legnagyobb természeti katasztrófája alig 15 perc alatt sepert el munkát, termést és terveket Kökényesden és Halmi egy részén is — az itteni epertermés szinte 100%-ban megsemmisült, hatalmas anyagi kárt okozva az eperből élőknek.

Csoportokban álldogálnak az emberek Kökényesd főutcáján, messzire sugárzó elkeseredettséggel veszik számba, vetik össze a hétfő délutáni vihar és jégeső okozta kárt — a végeredmény nagyon is elkeserítő: 400 hektár eper, 500 hektár kukorica, 200 hektár kalászos és 100 hektár zöldséges ment tönkre. „Nálunk itt most véget ért az eperszezon … Nem lesz itt semmi ezen a nyáron, se gyümölcs, se szőlő. Nem tudom, miből fogunk megélni, hiszen minden kis pénzünket az eperbe fektettük” — mondja az egyik asszony. Az utóbbi 100 év egyik legnagyobb természeti katasztrófája alig 15 perc alatt sepert el munkát, termést és terveket Kökényesden és Halmi egy részén is.

„Reggel fél héttől végeztük a mezőgazdasági kárfelmérést, az összesítést pedig továbbítottuk a prefektusi hivatalnak s ők majd tovább a kormánynak. Nem tudom, hogy lesz-e valami eredménye — az biztos, hogy a prefektusi hivatal kér majd kormánytámogatást a károsult gazdák és termelők számára, csak abban nem vagyok biztos, hogy meg is kapják-e azt” — mondja Simon Levente polgármester, aki az egyik mezőszélen épp az Electrica áramszolgáltató mérnökével beszél, ugyanis a viharos szél négy villanyoszlopot is kidöntött. „Ilyen szél talán még soha nem volt erre, még az „Isten kozta Kökényesden” táblát is kidöntötte. Ma hajnalban generátort vittünk az iskolába, hogy legyen áram és internetszolgáltatás, s le tudják tölteni a felmérő tételeit az internetről.”

Sajnos, a kidőlt villanyoszlopok helyére tegnap még nem tudtak újakat állítani, mert a felázott föld nem bírta el a nehézgépeket, nem lehetett a termőföldek közé behajtani velük. A termőföldek közé, amik alig 24 órával ezelőtt még pirosló gyümölcstől teli eperföldek voltak — most a sárba vert, jégdaraboktól összetört eprek legfeljebb ha pálinkába használhatók.

„Nézze meg, ilyet maga még soha nem látott!” — mutatja az egyik, neve elhallgatását kérő férfi 30 áras epresét: az ágyásokat borító fólia szinte szitának tűnik, úgy átlyuggatta a jég. „Kijöttem megnézni, mi maradt. Hát, szinte semmi. Összeszedtem épp egy ládára valót, ez az én idei utolsó eperszüretem… Abba bele sem akarok gondolni, ki sem akarom számolni, mekkora a kár, mert azt hiszem, beleőrülnék. És még ott az egész éves munka, amit ugye pénzben nem is lehet kifejezni” — folytatja, miközben utolsó láda eprét beteszi az autóba.

Százszázalékos, 30–40 000 eurós kárt számol az első felmérés alapján Kegyes Levente is, a település legnagyobb gazdája. „Tegnap még az voltam, igen, de ma már nem lehet ezt mondani rólam. Most ültettem kipróbálásra bizonyos később érő fajtákat, épp leszedés előtt álltak. Az idei is nagyon jó termésnek mutatkozott, úgy számoltuk, naponta 15 tonnát fogunk szedni, semmi nem maradt belőle, még az éretlen vagy félig ért szemeket is leverte a jég a termőszárról. És a szétvert termést is le kell takarítani, nem lehet otthagyni rothadni, mert betegséget okoz” — mondja az összesen 100 hektáron gazdálkodó fiatalember, aki valamivel jobb helyzetben van, mint a többi kökényesdi termelő, hiszen a Csedreg határában lévő 3 hektáros területén megmaradt az eper. „Lehet babona, lehet nem, de ott azért maradt meg, mert húzták a harangot, akárcsak Halmiban — és el is mentek a felhők, nem volt jégeső. Az eprem az már odavan, a tritikálé sorsát még nem tudom, lefektette azt is a vihar, de hátha marad belőle valami s a napraforgóból is. Amúgy is sok probléma volt idén az eper eladásával — én 18, egymás után érő fajtát termelek, s vannak régi klienseim Magyarországról, Belorussziából, akik eléggé tisztességes felvásárlói árat fizettek érte, de az itthoni viszonteladók még ma, a vihar után sem akarták 2–2,5 lejnél többért megvásárolni… miközben a napszámosoknak 6-7 lejes órabért fizetünk a szedésért. ” — meséli, miközben indul körülnézni csedregi földjein.

Halmiban a Nevetlen utca és az állomás közötti, melletti területeket prédálta el a jég — epret, kukoricát, krumplit, zöldségeseket — 600 hektáron, szerencsére az eperföldek zöme sértetlenül élte túl a vihart.

Szabó Kinga Mária