Végső búcsú a szatmári focilegendától

A szatmárnémeti Olimpia-Daniel Prodan Stadionban is felravatalozták szerdán Both Gábor koporsóját, ahova tucatjával érkeztek barátok, szurkolók, sporttársak, szimpatizánsok, hogy leróják kegyeletüket. Délután a vasút melletti református temetőben helyezték örök nyugalomra.

„Érezzük a megrendülést, érezzük a fájdalmat” — hangzottak szerdán délután Kiss József pálfalvi református lelkész szavai a szatmárnémeti vasút melletti református temetőben, ahol örök nyugalomra helyezték az egykori szatmári focilegendát, Both Gábort.

A családtagok és rokonok mellett egykori csapattársak, kollégák, sporttársak, klubvezetők, edzők és politikusok is fontosnak tartották, hogy végső búcsút vegyenek a Szatmárnémeti FC Olimpia egykori „aranycsapatának” csatárától. „Élsportolóként, Both Gábor életének egyik legfőbb kincse a hite volt. Hitt a csapatában, hitt a sikerben, hitt a csapattársaiban, edzőként hitt a tanítványaiban. Így tökéletes példa volt fiának is, hitt benne, hogy életét győzelemre tudja vinni” — mondta a lelkész, aki a temetési szertartáson arra kérte a gyászoló tömeget, hogy „emlékezzünk egy kedves emberre, akitől segítséget lehetett kérni és kapni.”

„Mindnyájan hálával gondoljunk előrement testvérünkre. Az áldott emlékek ott vannak a szívünkben” — vigasztalt Kiss József, majd a családhoz fordult és azt mondta: „Isten odahajol a hátramaradt család tagjainak szíve fölé és azt mondja: ne szomorkodjatok, hanem Krisztus feltámadása ragyogja be életeteket.”

A szertartást megelőzően egyébként az Olimpia FC vezetőségének a kérésére Both Gábor koporsóját felravatalozták az Olimpia-Daniel Prodan Stadionban is. Több tucat tisztelője jött el leróni kegyeletét az egykori kiváló labdarúgó előtt, aki kezdő volt az Olimpia azon csapatában, amely 1978-ban Román Kupa döntőt játszott az Universitatea Craiova ellen. A Both, Helvei, Báthori, Keizer, Pintér Sanyi, Smarandache, Fehér, Hațeganu, Marcu, Bocșa neveivel fémjelzett együttest most is az Olimpia „aranycsapataként” említik, ugyanis ehhez fogható sikert még nem jegyzett szatmári focicsapat. Both Gábor játékosként a Dinamonál és az Aradi UTÁ-nál is játszott, ifjúsági és olimpiai válogatott is volt, edzőként pedig idehaza az utolsó szatmári szakvezető volt, aki 1998-ban a román élvonalba vezette az Olimpiát.

A másodosztályban szereplő jelenlegi csapat teljes stábja lerótta kegyeletét a koporsó előtt, amelyre a klub színeit jelképező sárga-kék zászlót is terítettek. A játékosok, a szakmai stáb és a vezetőség egy-egy szál szegfűt helyezett a koporsóra, majd veterán drukkerek szurkolói sálakat terítettek egy sárga és kék virágokból díszített hatalmas koszorúra.

Szatmár megye élklubjának kérésére a helyi önkormányzat előbb stadion-adminisztrátorként alkalmazta Both Gábort a 2000-es évek közepén, miután abbahagyta az edzői pályafutását is. Tavaly tiszteletbeli elnöknek nevezték ki az Olimpiához.

Hosszú szenvedés után hétfőn, 69 éves korában hunyt el.

Both Gábor halálhíréről egyébként a Román Labdarúgó-szövetség (FRF) és a Román Profi Liga (LPF) is beszámolt hivatalos honlapján, hangsúlyozva, hogy a szatmári focitársadalom egyik meghatározó alakja távozott az élők sorából, majd részvétet nyilvánítottak a gyászoló családnak.

Szöveg és fotók: Pesek Attila