Végtelen reptér-történet

Idén sem kerül pont a szatmárnémeti reptér felújításának véget nem érőnek tűnő története végére — ha a kormány nem segít, a határidőcsúszás komoly anyagi terhet ró(hat) a megyére.

A Szatmárnémeti Nemzetközi Repülőtér a Szatmár Megyei Tanács vezetőségének szívügye, hiszen évről évre különböző fórumokon újabb és újabb „bevetéseket” indított a reptér korszerűsítésének európai uniós finanszírozása érdekében — a sok lobbizásnak végül meg is lett az eredménye, amikor idén májusban a Közlekedési Operatív Program (POS-Transport) keretében megmaradt pénzalapok újraleosztása által (a nagybányai és a tulceai mellett) a szatmárnémeti reptér 66 millió lejes felújítási projektjét is megfinanszírozták. Ebből az összegből egyrészt a 2500 méter hosszúságú kifutópálya újult meg, de kibővítik az utasok fogadására alkalmas részt is mind a kifutópálya, mind a parkolók irányába, így majd összesen 200 le- és 200 felszálló utast tud egyszerre fogadni a repülőtér. (A légikikötő kihasználtsága egyébként igencsak alacsony volt, csupán a Szatmárnémeti—Bukarest—Szatmárnémeti járat üzemelt, s bár több kezdeményezés volt már nemzetközi charter-járatok elindítására vonatkozóan, mind az antalyai, mind a torinói járat megszűnt, mint ahogy a többször is beharangozott frankfurti, müncheni, római járatok is váratnak még magukra.)

A modernizálási munkálatok szeptember végén el is kezdődtek s október elején Marius Nica európai alapokért felelős akkori miniszter jelenlétében alá is írták a felújításáról szóló finanszírozási szerződést — s bár több megyei tanácsos is kétkedésének adott hangot, hogy ekkora léptékű munkálatokat be lehessen fejezni alig 3 hónap alatt (december 31-ig), Adrian Ştef tanácselnök megnyugtatott mindenkit: a munkálatokat már megkezdték, gőzerővel zajlanak, egyetlen gondot s akadályt a kedvezőtlen időjárás jelenthet, „de ha véletlenül nem sikerülne december 31-ig befejezni a felújítást, akkor sem történik tragédia, nem veszítjük el az EU-s támogatást, hanem a fennmaradó kiadásokra a megyei tanács költségvetéséből különítünk el pénzt” — fejtette ki akkor a tanácselnök.

A szinte teljes újjáépítéssel felérő, átfogó, egyébként nagyon is szükséges korszerűsítési munkálatokat év végéig befejezni fizikailag képtelenség, s mint Erdei D. István parlamenti képviselő rámutatott: könnyen előfordulhat, hogy 36 millió lej előteremtésére kényszerül a Szatmár Megyei Tanács. „Eddig 30 millió lejt hívtak le a 66 millió lejes projektből — hiányzik még 36 millió. Az teljesen nyilvánvaló, hogy év végére nem készülnek, nem készülhetnek el a munkálatokkal. Esetleges megoldás lenne még egy szemeszternyi (6 hónapos) határidő-kitolás kieszközlése a szaktárcánál, ez idő alatt a megye saját jövedelméből fedezné a munkálatok befejezését, s amikor véget érnek, visszakapná az összeget. Viszont ennyi pénze, 36 millió leje nincs félretéve a megyének. A szállításügyi minisztériumnak sincs, ráadásul a reptér önálló gazdálkodási egység (regia autonomă), tehát nem is tudná megtámogatni ezzel a pénzzel. Maradna egy kölcsön lehetősége, már amennyiben az Országos Hitelminősítő Bizottság úgy ítéli: Szatmár megye hitelképes és felvehet 36 millió lejnyi kölcsönt — ez azonban jó pár évre, mondjam úgy, teljesen megbénítaná a megyét bármiféle fejlesztés, fejlődés és beruházás szempontjából. Ugyanilyen helyzetben van a tulceai reptér is, annyi különbséggel, hogy ők 50 millió lejnyi munkálatot végeztek el és csak 15 millió hiányzik a befejezéshez. Ezért javasoltam azt a szaktárcáknak: e két reptérre elköltöttünk már 80 millió lejt, hogy ezt a tetemes összeget ne veszítsük el teljes egészében, valamilyen formában, átcsoportosításokkal, oldjuk meg a hiányzó 50 millió lejes támogatást. Válasz még nem született, az idő viszont szorít.”

Szabó Kinga Mária