Végtelennek tűnő földosztás

Huszonhat éve harcolnak a földtulajdonosok, hogy visszakapják az elkobzott földjeiket, de folyamatosan újabb akadályokba ütköznek, miközben könnyen földhöz jutnak azok, akiknek nem volt.

Huszonhat év telt el az 1989-es változások utáni első földtörvény megjelenése óta. Ez a törvény azóta folyton módosul, és ahogy telnek az évek, egyre nehezebbé válik az egykor elkobzott földek visszaszolgáltatása. Brendli János 1990 óta harcol Szatmárhegyen békés és peres úton, hogy visszakapja a földjét, de sehogy sem sikerül neki.

Körülbelül százötven hektáron feküdt a szatmárhegyi szőlősgazdák területe — tájékoztatott Brendli. — Harminc ár, fél hektár, kinek mennyi. Ezen a részen lent voltak a házak, mögöttük a dombra felnyúltak a kertek. Az emberek nagy részének a földje bekerült a kollektívába, onnan pedig a Gostat tulajdonába. A legtöbb helyen kiszedték a szőlőt, több helyen pedig nem gondozták, így tönkrement magától. Brendli apósa még öt évig metszette, gondozta a szőlőt, sajnálta hagyni, hogy kipusztuljon. A földek nagy része tíz évig parlagon volt, végül a Gostat beültette azokat almával.

Az 1989-es változások után a tulajdonosok visszaigényelték a földjeiket — magyarázza Brendli. Ő maga 1993-ban kivette a telekkönyvi kivonatot, elkerítette azt, ami az övé, és elkezdte művelni. 2004-ben közterületté nyilvánították a bekerített terület felső részét, úgy is lehet mondani, hogy államosították. Véleménye szerint azért, mert annak idején az ő irányításával megakadályozták, hogy az akkori állami gazdaság vezetősége öt utca létrehozásával felparcellázza a területet, hogy azt parcellánként tudják eladni. Azóta ez a terület ott áll parlagon. Olyan bozót van rajta, hogy ember oda nem tudja betenni a lábát. Erre a bozótra felveszik a mezőgazdasági támogatásokat. Van egy száz-százötven hektáros terület, ahol juhok legelnek, ezen a részen kevésbé nagy a bozót.

Brendli bírósági úton próbálta visszaszerezni a földjét. Nem veszített el egyetlen pert sem, de nem is nyerte meg azokat. Minden pert elhalasztottak. Egy idő után az ügy elévül. Brendlinek van öt bírósági pere ugyanazért a területért. Annak ellenére, hogy a földet nem kapja vissza, minden évben megműveli, nemrég beültette diófával. Arra a részre, amelyikre van birtoklevele, pályázati úton telepített szőlőt. Brendli nem kapja vissza a földjét, mert az közterület, vannak viszont olyan szomszédok, akik ugyanebből a közterületből kaptak földet, és az már telekkönyvezve is van. Egy ilyen parcellát akart valaki eladni Brendlinek. Ilyen meggondolásból az is lehetséges lenne, hogy ha Brendli odaadná a földjét egy olyan személynek, akinél könnyen megy a telekkönyvezés, attól hamar megvásárolhatná.

Szűcs Szabolcs polgármester a témával kapcsolatosan elmondta, hogy több olyan földtulajdonos van, aki pert indított a földjei visszaszerzéséért, a bíróság pedig olyan végzést hozott, hogy közterületen lévő földet adjon vissza a helyi tanács. Nemrég a polgármesteri hivatal indított pert, mivel közterületen lévő földet nem lehet visszaszolgáltatni. A pert azok ellen az intézmények ellen indították, amelyek bármilyen módon részt vesznek a föld-visszaszolgáltatási procedúrában (pl. kataszteri hivatal, Gostat).

Szatmárhegy azok közé a községek közé tartozik, amelyek lehívhatnak pénzt a földek ingyenes telekkönyvezésére, de sajnos nem könnyű szakembert találni.

Egy földmérő, aki a polgármesteri hivatalban kapna havi háromezer lej nettó bért, magánvállalkozóként megkeresi azt három nap alatt. Az állam hatvan lejt fizet a földmérőnek egy parcella birtokba helyezéséért.

Szatmárhegy a teljes összeget lehívta, hogy rendezzék a telekkönyvezést. Ezt az összeget két év alatt kell felhasználni. A munka még nem kezdődött el, de remélhetőleg a két év leteltéig befejezik. Még mindig vannak olyan földek, amiket használnak, de még birtoklevelet sem adtak ki rájuk, ezek bekerülnek az állam tulajdonába, mint tartalékföld.

Elek György