Az elmúlt hét végén rendezett XXVII. Véndiáktalálkozó a megszokott forgatókönyv szerint zajlott. Idén sem sikerült megszólítani az utóbbi három évtizedben érettségizett szatmárnémeti magyar véndiákokat, alig néhány osztály vonult fel ebből a korosztályból.
Hagyományos módon a csengő megszólalásával vette kezdetét szombaton az idei Véndiáktalálkozó. Szatmárnémeti magyar középiskoláinak diákjai vonultak fel a Véndiákszövetség, a cserkészek és a három magyar középiskola zászlóival. Őket követték az évfordulós érettségi találkozós osztályok, a két legidősebb diákkal, a hetvenötödik érettségi találkozóját ünneplő Ilyés Gyulával és a hetvenedik érettségi találkozóját tartó Betuker Máriával az élen.
Gönczy Gábor, a Véndiákszövetség elnöke megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy az iskola értékeket és életérzéseket adott, amelyek ma is meghatározzák a véndiákok életét. Az iskolában olyan dolgok kezdődtek el, amik ma is tartanak.
Póti Eduárd, a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatója a találkozások különbözőségeiről beszélt. Nagyon sokszor a találkozás egy kézfogásban, egy köszönésben és egy formaságból elhangzó „hogy vagy?-ban merül ki. A mai rohanó világban azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb találkozás nemcsak hogy egyszerű, de nem is emlékezetes, nem hagy bennünk semmilyen nyomot. Csitáry-Hock Tamást idézte: „A levél nem elég… a telefon sem. Csak a találkozás. Mert kell a közelség, az érintés, a mosoly, kellenek a szemek. Kellenek ezek a pillanatok, a találkozások. Hogy a lélekben megrajzolt képet a valóságban tudjuk kiszínezni, hogy az álomba beköltözzön a valóság, hogy az ünnepnapok mellett meglássuk a hétköznapokat is.”
Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke elsősorban azokat köszöntötte, akik itthon maradtak, és segítenek szebbé és jobbá tenni ezt a megyét. Bízik abban, hogy még nagyon sok diák kerül ki a magyar tannyelvű iskolákból, akik itt őrzik magyarságukat, és hosszú időn át ünnepelik majd, hogy szülőföldjükön élnek és érnek el eredményeket magyarként.
Schönberger Jenő római katolikus megyéspüspök és Király Lajos református esperes mondott imát az elhunyt tanárokért és diákokért, illetve imádkoztak azért, hogy a magyar iskolákban tanuló diákok a jövőben is sikeresek legyenek. A véndiákok együtt mondták el a Jézustól tanult imádságot.
Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere mondott laudációt, majd átadta a díszpolgári címet Tóth László nyugalmazott matematikatanárnak.
„Ez az épület, ez az udvar nemcsak az itteni, hanem máramarosi, érmelléki, és szilágysági diákok otthona és nevelőintézete is volt évszázadokon keresztül, és látva az itt összegyűlteket biztos vagyok abban, hogy második otthon és nevelőintézet lesz itt a következő évszázadokban is — emelte ki a polgármester. — Hiszünk, mert a magyar iskoláink padjai még most is megtelnek, ami garancia arra, hogy továbbra is lesznek szatmári magyar véndiákok, mi pedig azért dolgozunk, hogy megteremtsük az ehhez szükséges ideális feltételeket. Jövőt azonban csak úgy lehet építeni, ha az komoly alapokra épül, hiszen a megfelelő múlt elengedhetetlen feltétele a biztató jövőnek. Aki nem tiszteli a múltat, annak nincs jövője. (…) A szatmári magyar oktatás több évszázados történelme során rengeteg kiváló pedagógus tevékenykedett városunkban, de közülük is kiemelkedik és a legnagyobbak közé sorolható Tóth László matematikatanár, aki már aktív pályája során is legendává vált Szatmárnémetiben. (…) Tóth László élő legendája a szatmárnémeti oktatásnak, hiszen egy olyan pedagógusról beszélek, akinek egykori tanítványai ma a világ számos pontján öregbítik városunk és a szatmári oktatás hírnevét. Szakmaiságának és precizitásának köszönhetően diákjai is szerették, annak ellenére, hogy mindig megkövetelte a fegyelmet. (…) Követendő példa lehet mindannyiunk számára, ezért is döntött úgy a szatmárnémeti városi tanács 2018. április 26-án, hogy munkája elismeréséül a Szatmárnémeti Díszpolgára címet adományozza Tóth Lászlónak. Ezennel szeretném átnyújtani az ezzel járó oklevelet és apró figyelmességet, megköszönni a Szatmárnémeti érdekében kifejtett több évtizedes tevékenységét, és erőt, egészséget, további eredményes éveket kívánni neki.”
Tóth László elmondta, hogy sokat kirándult, hegyeket mászott meg, de nem akkor örült igazán, amikor feljutott a csúcsra, az úton volt boldog. Nem a cél, hanem mindig az oda vezető út volt élvezetes számára. Az út volt számára fontos akkor is, amikor tanítványai közül nagyon sokan bejutottak az egyetemekre. A siker egyik titkának mindig a fegyelem és a rend megtartását tartotta. A tanárnak tanulnia kell, hogy taníthasson, mert gyerekek jövőjét építi mindennap, emlékeztetett.
Tóth László Szatmárnémetiben több mint kétezer diák jövőjének az építésében vett részt. A jó munkának megvan az eredménye, de fontos az is, hogy a tanár milyen nevelésben részesült gyerekeket kap.
Az emléklapok átadása után megkoszorúzták az iskola falán elhelyezett emléktáblákat. A sportteremben megnyílt Szöllősiné Haller Orsolya fotókiállítása, Erdei Péter A régi Villanytelep című fényképkiállítása és az EKE ART 2018 című fényképkiállítás. Bemutatták Pécsi Ferenc Életek mottója: Igazságosság és szeretet, valamint Medve Sándor Konfirmándusok anyakönyve 1865–1965 című kötetét. Az Iparosotthonban az érdeklődők megtekinthették a Millió kupak — millió mosoly országos rekord mozaikot, az iskola egyik termében pedig meghallgathatták Szopos Csaba Atomerőművek című előadását.
Az ebéd és pihenő után este már a szórakozásé lett a főszerep az iskola udvarán: volt fúvóskoncert, gyermeknéptánc-előadás, Strangers-koncert és retró buli Vargáékkal.
Elek György