Verses vallomások a Krüzselyi-szavalóversenyen

A Szatmári Református Egyházmegye 7 egyházközségéből összesen 20 fiatal vett részt szombaton a Szatmárhegyi Református Egyházközség által megszervezett Krüzselyi Erzsébet szavalóversenyen. Az esemény hozzájárul ahhoz, hogy a költőnő hagyatéka ne merüljön feledésbe.

Az egyházi körökben eddig is ismert költőnő munkásságának szélesebb körű megismertetéséhez és közkinccsé tételéhez járul hozzá az a szavalóverseny, melyet a Szatmárhegyi Református Egyházközség második alkalommal szervezett meg november 15-én, Krüzselyi Erzsébet halálának évfordulóján. Az egyházmegye református gyülekezeteiből érkezett versmondók és kísérőik a gyülekezeti házban megtartott rövid istentiszteleten vettek részt, Kovács Ferenc nyugalmazott lelkipásztor Pál apostol Korinthusbeliekhez írt levele 2. részének 3-5. versét választotta alapigéül. Pál apostol példáján keresztül — aki a magvetés mellett figyelemmel követte a növekedést is — arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy az Édenből kiszakadt embernek milyen nagy szüksége van a vigasztalódásra.

Kovács József házigazda lelkipásztor, a szavalóverseny főszervezője beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy Krüzselyi Erzsébet küzdelmei, kitartása, magyarságtudata, a szülőföldhöz való ragaszkodása, vallásossága mind példamutatásként szolgál a mai világban helyét kereső ifjúság számára, azt igazolja, hogy lehet itthon is minden nehézség ellenére megelégedetten, hálás szívvel, a jelent és a jövőt szolgálva élni.

Három korosztályban — I–IV., V–VIII. és IX–XII. — összesen húsz fiatal egy kötelező és egy szabadon választott verssel állt a zsűri — dr. Egyed Emese irodalomtörténész, költő, tanár, a zsűri elnöke, Gál Gyöngyi szaktanfelügyelő, magyartanár, Hankovszki Éva hitoktató, Elek Anikó, a Szatmári Friss Újság főszerkesztője és Muzsnay Árpád, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnöke — elé, a gyerekek előadásában emberi hangon szólaltak meg a több mint száz éve írott versek, a mindenkori ember gondjairól, a környezetvédelemről, benne az állatok világának és minden létezőnek, teremtett dolognak a védelméről hangzottak el verses vallomások. Krüzselyi Erzsébet egyik legnagyobb ajándéka a szolidaritás gondolata ma is időszerű, hiszen az embereknek most is vannak mindenféle gondjuk, ma is fontos, hogy tudjunk figyelni egymásra.

Helyezések

I–IV. osztály: I. hely: Ilonczai Zsófia (III. osztály, Szárazberek), II. hely: Kállai Hanna (IV. osztály, Mikola), III. hely: Ungvári Ábel (II. osztály, Mikola).

V–VIII. osztály: I. hely: Báthori Boglárka (VIII. osztály, Lázári) és Erdei Eszter (VI. osztály, Óvári), II. hely: Hegedűs Dalma (VIII. osztály, Mikola) és Zsiga Zselyke (V. osztály, Mikola).

IX–XII. osztály: I. hely: Sebesi Eszter (X. osztály, Szatmárhegy), II. hely: Paku Adrien (Erdőd), III. hely: Képíró Dorottya (IX. osztály, Lázári).

A költőnő életútja

Krüzselyi Erzsébet hatéves korától egy betegség miatt egyre gyengülő látással, nyolcéves korától hallássérültként, önművelő módon képezte magát; az 1930-as évektől elvesztette látását is. Tragikus sorsa rányomta bélyegét irodalmi munkásságára. Felsővisón élt, a II. világháború után Szatmárhegyre költözött, ekkorra már minden kapcsolata megszűnt a külvilággal.