Verskaraván a Kölcseyben

A Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanulói méltó módon ünnepelték meg a magyar költészet napját. Március 11-én és 12-én összesen négy megmozdulás révén tisztelegtek anyanyelvünk lírai öröksége előtt. Szerdán egy közös verset költöttek a diákok az iskola folyosóján felállított táblára, a megkezdett verssorhoz mindenki kedve szerint fűzhetett egy újabbat.

Az alkalomra a Tintaszósz, azaz az iskolai diákújság szerkesztői is készültek, verskvízt hirdetve. Összesen 11 versrészletet adtak meg a diákoknak, akiknek ki kellett találniuk, hogy ezek melyik költeményhez tartoznak. A diákok egy gyűjtődobozba dobhatták a helyes válaszokat.

A szerdai tanórák után a KÖFEDISZ saját klubhelyiségében rendezett versfelolvasó délutánt, ahová a tagok kedvenc verseikkel érkeztek.

Csütörtök délelőtt az iskola hat diákja, Báthori Boglárka, Tordai Melissa, Kegyes Dávid, Makranczi Lilla, Braşoveanu Gréta és Besenyődi Judit verskaravánt szervezett, amelyre korábban még nem volt példa a főgimnáziumban.

A hat középiskolás tanuló az iskola két kortárs költője 1–1 versét vitte el osztályról osztályra, hogy együtt tisztelegjenek a magyar költészet előtt.

Az iskola portása, Simonfy József Véget nem érő költemény című versét, illetve a főgimnázium pedagógusa, Fehér Imola Vagyok című versét szavalták 9 és 12 óra között a meglátogatott osztályokban.

Mindenhol elmondták, hogy mi is érkezésük célja, majd a diákok közt szétszóródva, közéjük leülve előadták a két költő verseit. Társaik, mint megtudtuk, nagy örömmel fogadták a kezdeményezést.