Vigaszt találni a szenvedésben is
Érdemes élni, sőt, érdemes szenvedést vállalni, áldozatot hozni jó célokért, szeretni, megbocsátani, elengedni — hangsúlyozta dr. Hankovszky Ferenc a betegek világnapján bemutatott szentmisén.
A szatmárnémeti Zárda-templomba várták február 11-én este hat órára mindazokat, akik közel érzik magukhoz a betegeket, esetleg maguk is érintettek a szenvedésben, és a betegségből való szabadulásért, a nehézségek elfogadásáért, a remény megtartásáért szeretnék Istenhez emelni imáikat…
Szűz Mária 1858. február 11-én Lourdes-ban jelent meg először egy barlangban Bernadette Soubirous-nak. Július 16-ig összesen 18 alkalommal jelent még meg, bűnbánatot és engesztelést kérve. Február 25-én arra utasította Bernadette-et, hogy a barlang egy pontján fakasszon forrást, és mosdjon meg benne. A forrásnál a kezdetektől tapasztaltak csodás gyógyulásokat. Ezért is tették a betegek világnapját február 11-re.
A Zárda-templomban bemutatott püspöki szentmisére sokan eljöttek közelről és távolabbról. A szentbeszédet dr. Hankovszky Ferenc püspöki helynök, irodaigazgató mondta, s a feltámadás örömére, az Istennel élés fontosságára irányította a hívek figyelmét: „Azt tapasztalom, hogy nem csak azok szorulnak vigasztalásra, akik betegek vagy friss gyászuk van. Bizonyos értelemben a legtöbben vigasztalásra szoruló emberek vagyunk. Különösen, ha tudjuk, hogy az Újszövetség eredeti nyelvén az a szó, amit vigasztalásnak fordítanak, azt is jelenti: bátorítani, reménységet önteni valakibe. De mi az alapja ennek a reménységnek? Mi az, amit bizonyosan tudnunk kell ahhoz, hogy megnyugodjunk? Két hatalmas tény, két megtörtént esemény az, amit ha hiszünk, a szívünkben megalapozott reménység támad. »Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, akkor vele együtt mi is feltámadunk.« (…) Ez azt jelenti, hogy feltámadásával Jézus rést ütött a halál falán, és akik hisznek benne, követhetik Őt ezen a résen keresztül. Ez a mi reménységünk. Ezért hisszük a Szentírás kijelentése alapján, hogy a halál nem pont az életünk végén. Mitől függ a folytatás? A megelőzőktől, vagyis aki a Jézusba vetett hittel, vele közösségben, vele mintegy együtt élve tölti ezt a földi életet, az mindörökké vele lesz. Ő ott áll az ajtó előtt, és zörget. Jeladásokat ad akár egy ilyen prédikáción keresztül, akár egy hívő ismerősünk szavain át, akár a Bibliát lapozgatva. De előfordulhat, hogy egy-egy próbatétel fordítja feléje a gondolatainkat. Aki kinyitja az ajtót Jézus előtt, annak Ő nem kéreti magát, bejön, és mindenét neki adja. Ami elválaszt minket tőle, az a bűn. Ajtót nyitni Jézus előtt azt jelenti, hogy amit az életünkben bűnnek tartunk, azt megbánjuk, neki megvalljuk. Megköszönjük, hogy erre is van bocsánat, és behívjuk Őt. Aztán az összes többit Ő végzi. Ő ad békességet, mégpedig nem akármilyet. Pál apostol ezért vallja meg: »tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel« (2Kor 7, 4).”
Dr. Hankovszky Ferenc emlékeztetett, hogy még a szenvedő is tud másokat vigasztalni, ha meglátja és elfogadja Isten akaratát, tervét, a történések értelemszerűségét: „Aki tehát mindazt hittel komolyan veszi, amit az Úr Jézus tanít, az látja, hogy érdemes élni, sőt, érdemes szenvedést vállalni, áldozatot hozni jó célokért, szeretni, megbocsátani, elengedni akkor is, ha emiatt néha bolondnak nézi a világ az embert. Csak úgy érdemes élni, ahogyan azt az Úr Jézus elénk élte, mert ennek van biztos következménye, jutalma.”
A szentbeszédet követően, a felajánlási körmenetben többek között a Boldog Scheffler János Központ, a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet, a Máltai Szeretetszolgálat szatmári kirendeltsége és az önkéntes beteglátogatók képviselői járultak a püspök elé szimbolikus ajándékaikkal, amelyek mind üzenetet is hordoztak. A felajánlási adományokat a főpásztor az oltárasztalra helyezte.
A szentmise végén Schönberger Jenő püspök megköszönte dr. Hankovszky Ferencnek a szentbeszédet, a Kórházpasztorációs Irodának a szervezést, a híveknek a részvételt, valamint a segítő szervezeteknek, az orvosoknak, asszisztenseknek, ápolóknak, otthoni beteggondozóknak azt a szolgálatot, amelyet a betegek, idősek mellett végeznek. Ezt követően közösen elimádkozták a teljes búcsú kegyelméért szükséges imákat, majd áldással indultak haza a hívek.
A Szűzanya lourdes-i jelenésének napján az egyházmegye számos templomában szentmisét mutattak be a betegekért.
