Virtuális „magamutogatástól” a gyermeknevelésig
Utoljára módositva: 2018-06-12 11:26:33

Akarva – akaratlanul ideje egy (vagy éppen jó) részét mindenki a világhálón tölti, s megszámlálhatatlanul sokan vannak, akik egész életüket a virtuális világban, közösségi portálokon „élik”, fotókkal, élő videoközvetítéssel számolva be legapróbb mozdulatukról is.

Valóban ennyire magamutogatók lettünk? Már nemhogy mások, de saját magunk biztonsága, élete sem érdekel, csak azonnal „lássa a világ”, amit csinálunk? — firtattuk dr. Tallián Krisztián gyermek- és felnőttpszichiátert, utalva arra a kilenchalálos mikrobuszbalesetre, melyet az okozott, hogy a sofőr élőben közvetítette ügyességét a közösségi portálon s közben nem vette észre a szemből közeledő teherautót. „Igen, van egy erős, az emberek személyiségét befolyásoló tendencia. Nincs már meg az igény az intimitásra (ezt egyébként én nagyon furcsának tartom); és egyfajta késztetést érzek, hogy kiszolgáltassak minden információt, a legapróbb, legjelentéktelenebben is az életemről. Pedig általános igény kellene legyen a magánélethez való ragaszkodás. Ugyanakkor ez a túlzó „magamutogatás” egyenes következménye annak a túlzott információáradatnak, valóságos bombázásnak, ami még a legnyugodtabb napon is rázúdul az emberre; a gyermeki ént próbálják felszínre hozni, a kíváncsiságot. Csak sajnos nem egészséges, hanem eltorzult formáját. A ‘mindenkiről mindent kell tudnom’ azt a hamis illúzióérzetet kelti, hogy benne vagyok a credóban, a világ körforgásának közepében. Vitathatatlan hasznossága mellett az internet, közösségi portálok, okostelefonok, az egész virtuális világ és lét olyan, mintha egy hároméves gyermek kezébe adnék olyan játékot, amelyhez még nincs felnőve.” — magyarázza a szakember. Hozzátéve: ahhoz képest, hogy az eszközök csak tárgyak kellene legyenek, átvették az irányítást és elkezdték uralni az életünket — és egyre nagyobb mérvű függőséget idéznek elő. Ez a virtuális világ és eszközuralom különösen veszélyes a fiatalokra nézve, hiszen zsenge, fejletlen személyiségükre zúdul rá és totális függőséget okozva, teljesen uralja azt — az érett személyiség uralni (vagy részben uralni) tudja függőségét, átlátja és érzékeli a veszélyeket s alkalmazza az önkontrollt és kritikus gondolkodást. „Az ilyenfajta szűrésre a fiatalok képtelenek, egyrészt épp fiatalságuk miatt, másrészt pedig mert sajnos nem foglalkozunk vele, mármint azzal, hogy megtanulják szűrni a dolgokat. A fiatalságot meg kell tanítani a gondolkodásra! Arra, hogy nem egyből, birkanyáj-szellemben, gondolkodás nélkül elfogadjanak mindent. Komolyan féltem ezt a generációt. Az agy azt hiszi el, amit hinni szeretne — és itt a média felelőssége: a tárgyilagosság megtartása. Ma már minden híradásban egymást érik a szenzációsnak rendkívülinek, hihetetlennek, sokkolónak minősített, túlzó, felfújt hírek, a sugárzott és az írott médiában egyaránt, azt sujkolva: ami egyszerűen „csak” megtörtént, az említésre sem érdemes.” – mondja.

Természetesen ezek a kérdések és gondok nem csak a fiatalokkal (kiskamaszok, serdülők, kamaszok) kapcsolatosak, ugyanúgy kérdés a 30 – 40 éves korosztály esetében is, hogy megkapta-e annó az egészséges lelki útravalót, a támpontokat, a jó értékrendet, ki tudta-e alakítani saját irányelveit? Hiszen a csillogás illúziója életkortól függetlenül csábító — a közösségi portál pedig betölti az űrt és kitölti az ember lelkét. Azé az emberét, aki már nem beszélget (leszokott vagy meg sem tanulta) kollégáival, barátaival, családtagjaival sem, s tudattalanul is magányosnak érzi magát. „Ha nem jövök rá a virtuális világ és élet veszélyeire s csapdájára, ha továbbmegyek, egyenesen belegyalogolok a függőségi viszonyba. Amiből aztán majd csak nagy nehézségek árán sikerül kiverekednem magam. Ha sikerül. Mert könnyű, kényelmes — és ki merem jelenteni – sokszor élvezetes is „meghúzódni” a képernyő mögött, elrejtve valódi önmagam s olyan képet mutatva, amelyet a virtuális világ elvár/nagyra értékel. A közösségi portálok jók is, hasznosak is — de maradjanak meg csak eszköznek!” – int a szakember.


Mint minden esetben, a hatékony kezelés sokkal hosszadalmasabb és nehezebb, mint a megelőzés. De hogyan lehet megelőzni a virtuális világtól s eszközöktől való függőséget? A gyermeket nem szabad a televízió, tablett, okostelefon elé ültetni, hogy az felnevelje! Hiszen fejlődésének minden szakaszában alapvető létkérdés, hogy meglegyen az igénye a kommunikációra. „De ha a szülőnek nincs igénye a kommunikációra — ugyanis nem árt tudni: a közösségi portálokon élt virtuális életben, életkortól függetlenül, elsorvadnak a készségek (leszoknak a beszédről, a szó kimondásáról, a gesztusokról stb) — a gyermeknek honnan legyen? Az óvodában, iskolában mindennél nagyobb hangsúlyt kellene fektetni és tanítani az önálló gondolkodást — a kreativitás megmozgatja az agyat, mert fejleszti, az internetre „bízva” viszont az agy el kezd sorvadni, mert nem kapja meg a munkára serkentő impulzusokat. Arról már nem is beszélve, hogy elfelejtjük a legfontosabbat: szem előtt tartani, a gyermeknek mi a fontos! A tanintézményi (de nem csak) követelmény nagyon el van szakadva a realitástól — 7-8 évesen az alapokra kell(ene), de nagyon alaposan megtanítani a gyerkőcöt. Sem az oktatás, sem a család nem figyel a személyiségfejlesztésre. Ma sajnos a szülők sem tudják, hogyan kell nevelni a gyermeket — például néha magára hagyni, hogy önerőből „fedezzen fel” valamit, hogy zavartalanul szemlélődjön, gondolkodjon azon amit lát/érzékel, vagy csak „úgy” ellegyen önmagával – ; hogyan kell átadni a korrekt értékrendet (persze az is kérdés: tudják-e mi a korrekt értékrend…); ha kisgyermekként nem érzi, hogy rossz amit csinál vagy hogy nem teheti mindig azt amit akar, akkor 20 évesen már nem lehet megtanítani ezekre. S már itt is vagyunk a jelenkori válságban: az értékrend elvesztésében. Globálisan lényegesen csökkent a felelősségérzés, főleg a másik emberrel s a vele való kapcsolatban; mindenki taposva megyek előre, miközben felnőttként én magam sem vagyok felnőve, nincs érett személyiségem, nem látom magam kívülről, nem tudom ki vagyok én és mi a helyem a világban.” – summázza dr. Tallián.

Szabó Kinga Mária

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
  • Nincs kapcsolodó cikk
APRÓHIRDETÉS
Szolgáltatás
Szállítok kavicsot, homokot, szemetet. Tel.: 0741077706.
Tovább >>>
SZATMÁRI NAP

Helyfoglalás
22 mérföld
Ma, 20:45
Egy külföldre kihelyezett elit CIA-ügynök (Mark Wahlberg) szigorúan titkos megbízást kap: egy rendőrtisztet kell kicsempésznie az országból, aki veszélyes információk birtokában van. A küldetés során mindössze 22 mérföldet kell megtenniük a reptérig, ahol különgép várja őket indulásra készen. Az odavezető út azonban koránt sem bizonyul simának: a taktikai egységnek korrupt rendőrökkel, profi bűnözőkkel és felfegyverzett helyiekkel is fel kell venniük a harcot, akik mind a titokzatos informátor k
Grand Mall, Iuliu Maniu utca 2
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
Szoktál-e önkénteskedni?
Igen, az iskolában kapcsolódtam be egy önkéntes programba.
Néha részt veszek önkéntes tevékenységekben, de ez eléggé rendszertelen.
Eddig még nem volt lehetőségem rá, de szívesen megtenném.
Nincs időm ilyesmire, így is alig marad szabadidőm.
Nem, az önkénteskedést nem nekem találták ki.
Egyéb, leírom hozzászólásban
Szavazok
HOROSZKÓP
Válassza ki csillagjegyét:
2018. október 18.
Ha megtudja, hogy egy korábbi nézeteltérése félreértésből adódott, azonnal tisztázza a helyzetet és hozza helyre a korábbi harmóniát.
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2018. október 18.)


    KONYHA
    Hozzávalók: 1 fej kelkáposzta, 15 dkg főtt sonka, 15 dkg trappista sajt. A panírozáshoz: liszt, 2 db tojás, zsemlemorzsa, ...