Viselkedésünk mozgatórugói (II.)

Az emberi viselkedés hajtóerőiről, a célirányos viselkedés motivációs tényezőiről, a belső és külső motivációkról, a mai és a régebbi generációk viselkedési tényezői közötti különbségekről beszélgettek szakemberek és meghívottak az SZFÚ szerkesztőségében.

A beszélgetésen részt vett: Fülöp Andrea tanítónő, Máthé Gabriella tanítónő, Máthé Róbert lelkipásztor, terapeuta, Juhász Zita közgazdász, Matusinka Beáta, a Szatmári Friss Újság marketingmenedzsere, dr. Frigy Szabolcs egyetemi oktató, iskolai tanácsadó, Ary Dalma orvostanhallgató és Reszler Brigitta pszichológus. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Frigy Szabolcs elmondta, hogy az 1970–80-as években Franciaországban volt egy nagy diáktüntetés, amelyen olyan táblát is a magasba emeltek, amire az volt írva: „Lámpavasra a pszichológusokkal!” A pszichológia megpróbál kitalálni olyan módszereket, amelyek segítenek abban, hogy az egyénből mint humánerőforrásból minél többet kihozzanak. Amikor a számítógépet kitalálták, az volt a cél, hogy az embert modellezzék, ma pedig iszonyatosan sokan dolgoznak azon, hogy az emberi viselkedést modellezzék. Ez egy biohacking, ami által úgy irányítanak, hogy az egyén nem tud róla. Ma a pszichológia nagy része emiatt nem produktív, nem humán szakma, hanem egyfajta irányításvezérlés. Elkezdik alkalmazni valamilyen irányba, ezért a pszichológiának az egyik legsötétebb jelene vagy jövője, hogy teljesen eltávolodik a humanitástól. Az emberre úgy tekintenek mint humánerőforrásra, és kitalálják, hogyan kell dolgoztatni az egyéneket. Jó, ha sok mindent tudunk Maslowtól, de nem áll mindenki ugyanazon a tudatszinten. Egy átlag dolgozó, ha megveregetik a vállát, hogy jól dolgozott, akkor megbecsülve érzi magát, és igyekszik még többet dolgozni. Nehéz lenne most eldönteni, hogy a társadalomban mit fogunk kezdeni ezzel a jelenséggel, amikor nagyon okosak lesznek fenn, akik írják az algoritmusokat, és ott lesznek alul a hétköznapi emberek, akik fogyasztanak. A Facebook jobban ismeri majd az embert, mint a barátja. Tudnak olyan algoritmust írni, hogy harminc visszajelzett lájkolt dologból jobban ismeri a Facebook az egyént, mint a legközelebbi családtagja. Ha van egy ötven-ötven százalékos választási lehetőség, az algoritmus jobban megjövendöli, hogy az illető mit fog választani, mint a társa. És ez csak a jelen, de mi lesz akkor, ha a rengeteg kutatás ezt összeköti?! Az emberi viselkedés lemodellezhetővé, algoritmizálhatóvá válik. Nagyon érdekes lesz az emberi szabadság kérdése. Ez olyan lesz, mint amikor a nyuszi elé leteszik a répát, és az ő tudatszintjén azt hiszi, hogy az ő szabad akaratából követi a répát. Mi is egy ilyen világban fogunk élni. Lesznek a nagyon okosak, akik lefektetik előttünk az önmegvalósítás répáját, a pénznek a répáját, a légy önmagad répáját… és azt fogjuk hinni, hogy mi szabadon járjuk a saját életünk útját. Ezt csak akkor lehet kikerülni, ha nagyon jó az önismeretünk. Ismernünk kell önmagunkat, mert nagyon sokan dolgoznak azon, hogy megismerjenek minket, mutatott rá Frigy, aki példaként hozta fel a megfőtt béka szindrómát: ha egy békát beteszünk a forró vízbe, kiugrik, de ha betesszük a hideg vízbe, és úgy kezdjük el főzni, lassan megfő. Ha egy százéves embert betennénk helyettesítőként a mi munkahelyünkre, rögtön kilépne, azt mondaná, túl stresszes neki. A megfőtt béka szindróma azt jelenti, hogy lépcsőzetes melegítéssel ritkulnak a baráti kapcsolatok, a házasságok, a munkahelyek… Észre se vesszük, hogy bomlunk szét társadalmilag. Frigy egy mondást idézett a szépségszalonokkal kapcsolatosan: „A gyárban krémeket készítünk, a boltban reményt adunk el.” Reményt vásárolunk, hogy szebbek leszünk. Egy egész iparág áll ma a reklám és a viselkedésmódosítás mögött. Nagyon érdekes az emberi viselkedés algoritmizálhatósága, de ugyanakkor rettentő dolog is. Amilyen ütemben fejlődnek a társadalomtudományok, az egy rettentő érdekes jövőképet fest.

Matusinka Beáta úgy látta, hogy a 2000-es évektől sokkal nagyobb az önmegvalósítási hajlam, mint korábban. Ez is annak a következménye, hogy a közeg meg van teremtve, generálva, hogy sokkal több dolgot lehessen kiváltani az emberből.

Frigy Szabolcs hozzáfűzte, hogy amikor nagy narratívák vannak, fel van mutatva, hogy minden embernek mi a célja. Amikor a nagy narratívák megszűnnek, mindenkinek ki kell találni az életét. Ebbe sok ember beleroppan.

Máthé Róbert szerint az individualizációnak ez az egyik hozadéka, hogy az ember megvalósítsa önmagát. Ez egy nagy szabadság, de ugyanakkor egy nagy teher is. Megfigyelték, hogy amikor kényszerzubbonyban vitték be a pszichiátriára az őrjöngőket, azok nagyon meglepődtek azon, hogy a klinikán a pszichológusok levették róluk a kényszerzubbonyt, majd megjelent az arcukon egy rémület, és rögtön az ajtóra néztek. Akkor nyugodtak meg, amikor látták, hogy az ajtón belül nincs kilincs. Ez egy analógia, hogy harminc-negyven évvel ezelőtt a közösség és annak szabályai terhet jelentettek, főként a fiatalabb generációk számára, de ugyanakkor adott egy védelmet, egy biztonságot is. Nagyon szigorú társadalmi szabályok voltak, nem csinálhatta mindenki azt, amit akart. Ma egy huszonéves fiatal a kezébe veszi a saját életét, és azt tesz, amit akar. Az individualizáció megadja a szabadságot, de az ember nagyon sok esetben nem tud mit kezdeni vele. Sok tekintetben megmutatkozik, hogy nagyon kemény munkájába került a társadalomnak, hogy kivívja a nyolcórás munkaidőt. Eljutott oda, hogy nem tud mit kezdeni a szabadidejével, ezért nőtt meg a szenvedélybetegek száma. A nők kivívták a saját jogaikat, és egy adott ponton ezt nem tudták kezelni. A szabadság akkor jó, ha megvan hozzá az illető személy érettsége és felelőssége.

Frigy Szabolcs aláhúzta, hogy nyilván van külső és belső motiváció, ami attól függ, hogy belülről hogyan értelmezzük a dolgokat. De kívülről irányítják a viselkedést, ott már más a helyzet. A reklám nem csinál mást, mint egyfajta belső motivációs befolyásolást. Mondhatjuk azt is, hogy ez egy termék-összekapcsolás. A belső motivációt sok mindennel össze lehet kapcsolni.

Máthé Róbert rávilágított, hogy nem csak a pszichológia esett áldozatául ennek a jelenségnek, kiszolgálja a kémia, a biológia… azt, amit úgy nevezünk, hogy kapitalizmus vagy marketing. A pszichológiai témákat nem is annyira pszichológusok vesézték ki, ott vannak a döntéshozatal-elméletek. Az ember naponta körülbelül háromezer döntést hoz meg. A marketingesek dolgozták ki, hogy miként döntünk, mit veszünk figyelembe stb., most a pszichológiakönyvekben van ez nagyon részletesen leírva, de a pszichológusokat nem érdekelte, hogy az ember mi alapján dönt, viszont azoknak, akik el akarják adni a termékeiket, ez fontos kérdés volt. A motiváció is egy ugyanilyen része a pszichológiának, aminek a kidolgozását menedzserek végezték. Daniel H. Pink Motiváció 3.0 című könyve azért fontos, mert addig a kognitív pszichológia úgy gondolta, hogy két motivációs lépés van: a jutalmazás vagy a büntetés. A jutalom elnyerése vagy a büntetés elkerülése a fő motívum. Pink azt mondta, hogy van egy harmadik, az intrinzik motiváció, s erre építette az egész munkaszervezési részét. Ebben a könyvben részletesen beszél ezekről a jelenségekről, leírja azt is, hogy vannak olyan dolgok, amikben a belső motiváció nem működik. Egy gyári munkást, aki szalagmunkát végez monoton módon, nem lehet semmivel motiválni, hogy szombaton is menjen be, és lelkesedéssel végezze ugyanazt. Itt egyetlen motiváció van, a pénz.

Frigy Szabolcs azzal érvelt, hogy kívülről nem lehet megadni a belső motivációt, ha az illető nem találja meg a munkájában azt, ami számára érdekes. A pszichológusok mindig be akarják illeszteni az egyént egy élhetetlen társadalomba. A kritikai pszichológia nagyon szépen belemegy, hogy sokan feszültek, nem tudnak beilleszkedni a közösségekbe, elviszik őket pszichológushoz, aki segít nekik beilleszkedni. Ez a pszichológia hátulütője, hogy nincs válasz arra a kérdésre, miért akarja beilleszteni az egyént egy számára élhetetlen társadalomba. A társadalmat nem tudjuk optimalizálni, mert az egyént beillesztjük.

Reszler Brigitta úgy látta, hogy ma már annyira sok viselkedési probléma van, annyi mindent lehet hallani, hogy elkerülhetetlenné vált az ember megismerése. Ha nem ismerjük az embert, hogyan akarjuk kezelni? — vetette fel.

Máthé Róbert abban látja a megoldást, hogy a pszichológia a viselkedés elemzése, a megértése, a megjóslása mellett az irányításra is alkalmas. Az utóbbi egy új terület, még nincs kidolgozva, de hatalmas előrelépés, hogy nemcsak megérteni és megjósolni, hanem irányítani is tudja a viselkedést.

Fülöp Andrea az eddigiekből arra következtetett, hogy a felnőtteknek a befolyásolása nagyon bonyolulttá vált, de tapasztalata szerint az iskolában, az alsó tagozaton még a hagyományos, belső motivációs kialakítást szokták alkalmazni. Ilyen a megsimogatás, a pozitív megerősítés, vagy az, hogy a gyermek szereti a tanítónénijét, vagy szeretné, hogy a szülei büszkék legyenek rá, és tanítónéni is büszke legyen rá, megölelje, megsimogassa — ezekkel a módszerekkel nagyon jól lehet még motiválni a gyereket alsó tagozaton. Azáltal, hogy kialakítják ezt a belső motivációt, hogy pozitív megerősítésekkel sorozatosan kifejezik, hogyan képes a gyerek elérni célokat, a gyerek szárnyal. Ha megvan a kellő belső motivációja sorozatosan erősítve, ha folyamatosan dolgoznak, hogy kialakuljon benne, akkor a későbbiekben a külső megerősítések belső motivációvá fognak válni. Egy bizonyos idő után már nem kell őket külsőleg megerősíteni, hanem ez belsővé fog válni, és annak megfelelően fognak viselkedni. A középiskolában a tanároknak kell felismerniük az önmagukat kereső fiatalokban a képességeiket, hogy ne tudják majd őket befolyásolni a különböző célokkal fellépő szervezetek. Ez nem azt jelenti, hogy a pedagógus nem büntet. A sorozatos hibáknak meg kell legyen a következménye, mert vannak olyan helyzetek, amiket nem lehet pozitív megerősítéssel kiküszöbölni, magyarázta a pedagógus.

Máthé Gabriella hozzáfűzte: ezek azok a fiatalok, akik lassan-lassan már szülőkké válnak. Minden gyereknek van egy története, s amikor az iskolába kerül, ezt a történetet hozza magával, ez határozza meg a viselkedését. Ami konfliktus a mindennapokban, az itt nagyon jól megfogalmazódott, nagyon nagy változások kellene jöjjenek, mert olyan irányba változnak a gyerekek, hogy az, ami régen működött, nem biztos, hogy ma már működik. Olyan egy közösség, mint egy nyári színes, tarka mező, ahol mindenféle virág van. Van egy nagyon tüzes piros pipacs, de vannak olyanok is, amik nagyon jól meghúzódnak, és beolvadnak a mezőbe, mégis ott vannak, és fenntartják a mezőt. Ugyanígy egy osztályközösségben is mindenféle gyermek van. Van, aki nagyon beszédes, és mindig a középpontban akar lenni, a viselkedésével meg akarja mutatni, hogy ő milyen lelkiállapotban van, vagy mi az ő története, és ott vannak azok a gyerekek is, akik visszahúzódóbbak, alkalmazkodóbbak, csendesebbek. A pedagógusoknak az a feladatuk, hogy a mellett a sok-sok tananyag mellett, amit fentről meghatároznak, megtanítsák a gyerekeknek, hogy az iskolai közösség egy rendszer, egy folyamatosság, vannak szabályok, és ami nehéz, az az, hogy úgy váljanak közösséggé, hogy együttműködve meghatározzák a közös szabályokat, a közös irányelveket, és igyekezzenek megfelelni ezeknek. Máthé Gabriella azt látja, hogy ma már több az olyan gyerek, akinek egészen korán van belső motivációja. Vannak olyan gyerekek, akik nagyon korán tudják, hogy ők jó focisták akarnak lenni, sokat befektetnek, mégsem vállnak azzá, de jelen pillanatban fontos számukra. Hogy ez miből alakul ki, milyen indíttatásra, milyen ráhatásra, az más kérdés, de a gyerek sokkal többet megtesz a fociért, mint a matekért, pedig lehet, hogy a matematikai képességei is nagyon magas szintűek, lehetne fejleszteni, de neki nem az a fontos. Van olyan gyerek is, akinek az olvasás különös élményt jelent, s a belső motivációja az, hogy keresi a könyveket. Sokat kell beszélgetni a gyerekekkel, mert nagyon sok inger éri őket, és nem nagyon tudnak mit kezdeni ezekkel az ingerekkel, nem értik ezeket a tartalmakat, van, amikor csak megerősítést várnak, és van, amikor csak el kell magyarázni nekik, hogy nem biztos, hogy a blend-a-med fogkrém a legjobb. Amikor a gyerekek felnőnek, és bekerülnek egy közösségbe, akkor egymás között is megnyilvánul egyfajta viselkedési mód, és sokat tanulnak egymástól. Nagyon érdekes az, amikor két olyan gyerek barátkozik egymással, akik ellentétes tulajdonságokkal rendelkeznek: az egyik indulatosabb, a másik szerényebb, mégis mindkettő vonzódik egy kicsit a másikhoz, mert érzi, hogy tanulni tud tőle.