Vita a „védett házak” körül

A megyei gyermekvédelmi hivatal pszichiátriai központot és integrációs házakat szeretne építeni Nagykárolyban – ahol mindeddig senki semmit nem tudott a tervről. A lakosok tiltakoznak.

Az úgynevezett „urbanisztikai tervekhez” (plan urbanistic zonal – PUZ) kapcsolódó közviták ritkán olyan hevesek, mint amilyen a legutóbbi volt Nagykárolyban. A Szatmár Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság szeretne egy neuropszichiátriai központot és négy „védett házat” építeni a városban a Teremi úton. A szomszédos lakók és intézmények képviselői azonban határozottan tiltakoznak a terv ellen.

Ellenvetéseik főleg a védett házakra vonatkoznak. Ezek ugyanis olyan lakások, ahol az állami gondozásból kikerült, tizennyolcadik évüket betöltött fiatal felnőttek laknak átmenetileg. Céljuk az integráció segítése, házanként két-két felügyelő dolgozna velük. A tapasztalatok szerint az ilyen házakban lakók azonban sok kellemetlenséget okoznak szomszédaiknak, ezt bizonyítandó vonatkozó újságcikkeket is bemutattak a megjelent Teremi utcai lakosok. A telek, ahova az említett házakat tervezik az 5-ös számú óvoda közvetlen szomszédságában van. Az intézmény vezetői, munkatársai szintén tiltakoznak: félnek tőle, hogy a környezet nem lesz ideális a kisgyermekek számára, ahogyan attól is, hogy a szülők egyszerűen nem íratják majd be gyermekeiket az 5-ös óvodába, ha a terv megvalósul. Mind a lakók, mind az óvoda hivatalos formában is kifejezte véleményét: aláírást gyűjtöttek, illetve hivatalos tiltakozó nyilatkozatot juttattak el az illetékesekhez.

Szerettük volna a szatmárnémeti gyermekvédelmi igazgatóság álláspontját is megismerni, ám a szerdai nap folyamán nem volt olyan kompetens személy a hivatalban, aki felvilágosítást adhatott volna. A közvitán amúgy három érv hangzott el részükről: munkahelyteremtés (72 új munkahellyel számolnak), a pályázati pénz megtartása (1,2 millió euróról van szó, mely „elúszik”, ha nem kivitelezik a tervet), illetve a diszkriminatív hozzáállás elkerülése (a lakók és az óvoda részéről).

Az ügy érdekessége, hogy Nagykárolyban mindeddig gyakorlatilag senki nem tudott róla semmit, holott a szatmári gyermekvédelmisek már négy éve, még 2008-ban tették le a pályázatot. Semmiféle egyeztetés, konzultáció nem történt, sem az önkormányzattal, sem a környékbeli lakosokkal. A polgármesteri hivatal munkatársai is csak az építési engedély kérelmezésekor szereztek tudomást a tervről. (A projekt szerint amúgy már 2013 januárjában működnie kellene az intézményeknek – ez szinte irreális határidő).

Egli Sebastian, a nagykárolyi urbanisztikai iroda vezetője elmondta, hogy ők gyakorlatilag két dokumentumot terjesztenek a helyi tanács elé: egy technikai véleményezést és a közvita összefoglalását. A döntés tehát a tanácsé. A törvény értelmében a tanács megtagadhatja az engedély kiadását akkor is, ha technikai szempontból rendben van a terv. Egli szerint elképzelhető lenne egy kompromisszumos megoldás is, mely szerint csak a neuropszichiátriai központ épülne meg, ez azonban egyelőre csak egy ötlet.

Az ügy ezen a ponton tehát a nagykárolyi tanácsosok kezében van. Egyik oldalon saját választóik állnak, akik féltik környezetük nyugalmát, biztonságát, másik oldalon közvetve a megyei tanács, mely jelentős pályázati pénztől esik el, ha a terv megbukik.

Fischer Botond