Vízműlátogatás és szimpozion

A vízzel kapcsolatos gyakorlati és elméleti tudást is megosztottak az érdeklődőkkel a víz napja alkalmából az ügyben jártas szatmárnémeti szakemberek. Vízműlátogatást és szimpoziont szerveztek.

Reggel kilenckor az Apaserv Rt. kakszentmártoni vízművénél kezdődtek a víz napja alkalmából Szatmárnémetiben szervezett események, délután kettőig több száz gyereknek mutatták be az ott dolgozók, mi minden történik a talajból kinyert vízzel, mire a szinte már az egész megyét behálózó vízcsöveken át a lakásokba jut. Végigvezették a tanulókat a víznyerő állomástól az utolsó víztisztító létesítményig, elmondták nekik, hogy óránként 1200 köbméter víz folyik át a vízművön, számítógépes vezérléssel szabályozzák a hozamot, attól függően nő vagy csökken a fogyasztás a csövek másik végén. Bemutatták, hol levegőztetik meg az addig légnemű anyaggal soha nem találkozó átlátszó folyadékot, hol és hogyan szűrik ki ebből a vasat, majd a mangánt, hogy néz ki az a homok, amelyik egyik szűrője a később a poharukba kerülő víznek. Megmutatták nekik a hatalmas föld alatti tárolókat, amelyekben több mint 20 ezer köbméter vizet tartalékol folyamatosan az Apaserv. A legnagyobb sikere a gyerekek körében annak volt, amikor a kezelők bekapcsolták a levegőztető medencék fúvócsöveit, és pezsgőfürdőként buborékoltak a fedetlen beltéri víztárolók ötven négyzetméternyi vízfelületei.

Palackozott csapvízzel kínálták a látogatás végén a kicsiket, akik fehér-kék lufikat is kaptak, olyan élményekkel gazdagodtak, amivel kevesek, és olyan tudás birtokában mehettek haza, amit sok felnőtt is hiányol.

A délután fél kettőkor kezdődött víznapi szimpozionon az Apaserv mellett környezetvédelmi és vízügyi hatóságok, civil szervezetek és vállalkozások képviselői beszéltek arról, ők mit tartanak szem előtt, amikor a környezet védelméről és az édesvizek tisztaságáról van szó.

Az Apaserv projektvezetői arról tájékoztatták a hallgatóságot, milyen beruházásokat kezdenek el idén, részletezték, hogy mely településeket fogják bevonni a cég közműhálózatába, illetve hol bővítik a már meglévő rendszert. Szóba került a szilágyszéri, mikolai, sándorhomoki, sárfalui, szárazberki, halmi, turci, túrterebesi, csedregi, kökényesdi, mezőteremi, gencsi, csanálosi és szaniszlói, nagytarnai, tasnádszántói, érkávási, szamosborhídi, kolcsi, szamoslippói, kóródi és szamoskrassói víz-, illetve csatornahálózat-építés és -bővítés.

Békéssy Erzsébet, a Szatmár Megyei Környezetvédelmi Ügynökség (APM) igazgatója a Szamost mint az öko- és szabadidő-turizmus alapeszközét említette, beszélt arról, hogyan óvja az APM a néhány éve védetté nyilvánított szatmári folyószakasz növény- és állatvilágát, milyen uniós pályázatok által akarják újra élhetővé és emberek által is használhatóvá tenni a Szamos szatmárudvari holtágát, említette a hajózható Szamosról készült tanulmányokat, és a kompkikötők látványterveit is bemutatta.