Volt egyszer egy fesztivál…

Nem csak egy, nagyon sok — javíthatnának ki sokan, de mielőtt ez megtörténne, elmondom, hogy én most a bogdándi Nemzetiségek Néptáncfesztiváljára gondolok. Arra a fesztiválra, amely azért jött létre, hogy lehetőséget adjon a kisebbségi néptánccsoportoknak a bemutatkozásra, azok megismertetésére, és ami nagyon fontos: olyan néptánccsoportok kapjanak lehetőséget a színpadi bemutatkozásra, amelyektől tanulhatnak azok a nézőtéren ülő próbálkozók, akik még csak most ismerkednek a tánclépésekkel. Ezt álmodta meg Sipos László, később ezt folytatta Mészáros Lőrinc és Nagy Zsuzsanna. Az általuk szervezett fesztiválokra az ország több megyéjéből érkeztek olyan néptáncegyüttesek, amelyek azért kaptak meghívást, mert már bizonyítottak, már ismertek voltak, garanciák voltak arra, hogy lehet tőlük tanulni.

Néhány éve az tapasztalható, hogy a fesztiválon elindult egy változás. Ez úgy kezdődött, hogy a fesztivál napján — délután, este — szervezték meg a községnapot, majd a két rendezvény — a néptáncfesztivál és a községnap — egybeolvadt, az utóbbi egy-két évben pedig a rendezvényt inkább lehet nevezni községnapnak, mint néptáncfesztiválnak, hiszen ugyanaz történik ott is, mint bármelyik községnapon. Már nem hoznak néptáncegyütteseket távolabbi megyékből vagy külföldről, amelyektől tanulni lehet, hanem a szomszédos falvak néptáncosai kapnak meghívást, akik még csak most tanulják a lépéseket. Ezeknek is kell a bátorítás, de nem kellene egyből sztárokká nyilvánítani őket. A sztárságig meg kellene mászni a szükséges létrafokokat, erre pedig a szervezők kellene lehetőséget teremtsenek biztatással, előresegítéssel, esetleg visszafogással.

Új nevet kellene adni a bogdándi Nemzetiségi Néptáncfesztiválnak, mert a mai formájában nem méltó erre a névre. Mészáros Lőrinc tizenhárom alkalommal volt a fesztivál főszervezője, két éve már nem kap meghívót. A bogdándiak sem érzik magukénak a rendezvényt, többen meg is jegyezték, hogy több a nyakkendős okoskodó, mint a táncos. Ha valaki betekintene az utóbbi évek rendezvényeinek a költségeinek az elszámolásába, nem kizárt, hogy azt tapasztalná: több pénzt költenek a „nyakkendősök” megvendégelésére, mint a néptáncosok utaztatására.

Volt egyszer egy fesztivál, ami nagy lánggal indult, de a láng nagyon elhalványult, pedig éveken át messze elvilágított.