Volt egyszer Szatmárnak ipara is

Hihetetlen, de 1929-ben az Unio gyárban készült az első romániai Pullman luxus vasúti kocsi, s a Textila Ardeleana termékeit még ma is vásárolnák.

Szatmár egykori iparának, a mára már szinte teljesen eltűnt mesterségeknek és a nagynevű, mára már teljesen átalakított és újratechnologizált gyáraknak állít emléket az a korabeli fényképeket és késztermékeket felvonultató kiállítás, amely tegnap nyílt meg a Szatmár Megyei Múzeumban. „Számba kell vennünk ipari örökségünket is, annál is inkább, mert mi vagyunk az a generáció, aki nem csak a szatmári ipar romjait látja, de látta még pár évtizeddel ezelőtt a több ezer embernek munkahelyeket biztosító, virágzó ipart is. Sajnos Szatmár ipara ma már csak múlt, akár egykori, országos hírű iparossága is” — fogalmazott Pop Felician múzeumigazgató a megnyitón, mely azért is számított rendhagyónak, mert három régi és nagynevű gyár egykori vezetője is jelen volt. A Hájtájer Pál által 1889-ben alapított s akkor még két alkalmazottal dolgozó csipkegyár, a Dantex ma is működik, s mint elhangzott, a termelés 50%-a exportra készül. Nem volt ilyen szerencsés az 1933-ban alapított Textila Ardeleana, pedig termékei — az egyszerű fehér vászontól kezdve a különleges szaténig — a legjobb minőséget képviselték, 4000 embernek biztosított munkahelyet, és a napi termelése 100 000 négyzetméternyi textil volt a kilencvenes évek elején. „Régi felvásárlócégeink még ma is hiányolják termékeinket és nosztalgiával emlegetik az itt készült minőségi árut. A román textilipart a földdel tették egyenlővé, az olcsó és silány minőségű kínai alapanyagok dominálnak” — mondta az Ardeleanat egykor vezető Popescu Rodica. Az 1911-ben alapított, akkor még asztalostermékeket, majd vasúti kocsikat s végül bányászati szállítóeszközöket készítő Unio gyár évszázados történetét Struţă igazgató mesélte el, hozzátéve azt is: az Unio gyár ma is létezik és működik ugyan, de „dicsőséges évtizedei” már soha nem fognak visszatérni. Mint ahogy az 1801-ben bejegyzett szelestyehutai üveggyáréi sem, pedig a '70–'80-as években hazai üzletekben nem is lehetett találkozni az ott készült, csodálatos üvegtárgyakkal, csak exportra dolgoztak. Persze vannak olyan gyárak is, amelyek „túlélték” a változások évtizedeit, többek között az 1933-ban létrehozott nagykárolyi olajgyár és a Princz testvérek által 1906-ban alapított gyár, mely anno mozdonyok és mezőgazdasági gépek javításával foglalkozott, majd áttért a zománcozott kályhák, tűzhelyek s végül a gáztűzhelyek gyártására — közben, 1944-ben földig lebombázták, de újraépült, nevet is többször változtatott (volt: 1 Septembrie, 23 August, Samus), de mindig minőségi termékeket gyártott.

Szabó Kinga Mária