Zubánics László: Magyarnak lenni Kárpátalján
Utoljára módositva: 2018-05-23 14:56:46

Zubánics László beregszászi közíró, lapszerkesztő, helytörténész, egyetemi tanár, kisebbségi politikus a Szatmárnémetiben megrendezett Dsida–Páskándi–Jakabffy Napokon adott interjút lapunknak a kárpátaljai magyarok életéről és kilátásairól.

— Bár Kárpátalja lassan 100 esztendeje felkerült a térképekre, mégis keveset tudunk az ott élő emberekről. Hogyan állnak a kárpátaljaiak a saját gyökereik ismeretével?

— Mi most egy „újrafelfedező” korszakát éljük a mindennapjainknak. Gyakorlatilag apró mozaikkockákból kell összeraknunk a múltunk minden szeletét. Sajnos a magát demokratikusnak nevező Csehszlovákia megalakulásakor elkezdődött a korábbi, magyar múltra utaló könyvtárak, irattárak rendezése, átalakítása, selejtezése és megsemmisítése. Aprólékos kutatásoknak köszönhetően csak most kerülnek elő olyan könyvtári adatok, családi emlékek és dokumentumok, amelyek segítséget nyújtanak a valós történelmi kép megrajzolásában. Sokszor az a tudás, amit az ősök felhalmoztak, számunkra már nem létezik. Gyakran az is problémát jelent, hogy nem tudjuk, merre kell keresnünk a megmaradt iratokat. Például kevesek számára közismert, hogy a mai Kárpátalja XIX–XX. századi római katolikus történetével foglalkozó forrásokat Szatmárnémetiben kell keresnie, mert akkoriban a szatmári püspökséghez tartoztunk. Napjaink történészeinek egyik fontos feladata, hogy ezeket az „irányjelzőket” elhelyezzék a köztudatban: hol, merre találhatók a bennünket foglalkoztató források, kik azok, akiknél ezeket meg lehet találni. Azaz sokadik alkalommal újra meg kell hogy ismerjük önmagunkat, és újra meg kell fogalmaznunk önazonosságunk kritériumait. Az 1938-as magyar visszatérést követően is sor került egyfajta „ideológiai selejtezésre”, azonban 1945 után gyakorlatilag minden megváltozott. A kommunista ideológiai alapgondolat az volt, hogy ezer évig nem volt itt semmi, a szovjet hatalom hozta meg a felvilágosodást, a békét és az emberi demokratikus berendezkedést. Amiről úgy gondolták, hogy ezt a gondolatot veszélyezteti, azt mind kitakarították.

— Mikor kezdett ébredezni a kárpátaljai magyar öntudat?

— Az 1980-as évek második fele gyakorlatilag egy szellemi fellendülést hozott. Ennek a folyamatnak köszönhetjük magyar múltunk megismerését is. Előkerültek az eddig a könyvtárak hátsó polcaira száműzött könyvek is. Például történelem szakos egyetemistaként ekkor vehettem először a kezembe a Kárpátalja történelme kutatásában napjainkban alapműnek tekintett Lehoczky Tivadar „Bereg vármegye monográphiája” című munkáját, amelyet a lembergi egyetemi könyvtárból selejteztek ki és került át az Ungvári Állami Egyetem könyvtárába. A történelem furcsa fintora, hogy ekkor hallottam először, hogy van ilyen tudományos munka is. Azóta sikerült rekonstruálni múltunk számos részletét, de még mindig nem teljes a kép.

— Létezik-e egyáltalán kárpátaljai magyar identitás?

— A kárpátaljai emberek életére jellemző egy kisebbségi (magyar) skizofrénia, mert nem igazán tudjuk magunkat hová tenni. Az, hogy a történelem számtalan alkalommal átrángatta a fejünk felett az országhatárokat, megakadályozta, hogy az erdélyihez hasonló magyar öntudat alakuljon ki. Meg hát igazán erre 1920-ig nem is volt szükség, mivel a mai Kárpátalja Északkelet-Magyarország szerves részét képezte.

Sokáig nem tudtuk, hová tartozunk, kik a barátaink és kik az ellenségeink. Az a szögesdrótkerítés, amit körénk húztak térben és időben, kettévágott mindent. Az egykori Ung vármegyei Palágykomoróc és Dobóruszka öt kilométerre sincs egymástól, de sokáig úgy tűnt (úgy tűnik), mintha az egyik itt lenne, a másik pedig valahol Afrikában, pedig a közös múltunk összeköt bennünket. Igen jelentős a lokális elszigeteltség is. Egy kárpátaljai magyar ember eljut a szomszéd faluban élő közeli rokonokhoz, jár ügyeit intézni a járási székhelyen, de nem igazán tudja, hogy négy faluval odébb mi van. Sokan jobban ismerik Budapestet vagy Drezdát, ahol vendégmunkásként dolgoztak, mint Ungvárt, ahol életükben nem jártak még. Ez a kisebbségi, önmagunk besorolásával kapcsolatos probléma mind a mai napig fennáll. A 2000-es évek elején készítettek egy közvélemény-kutatást arról, hogy kik vagyunk és mit tekintünk a hazánknak. A haza és a szülőföld fogalma összemosódik a kárpátaljai magyar emberek életében. Sok ember a magyar hazával kapcsolatban nem tudja igazán definiálni, hogy ez a történelmi Magyarország vagy a mostani Magyarország. Nagy részük nem is tekinti hazájának Magyarországot, számukra Kárpátalja, a lokális hely a haza és a szülőföld együtt. De nem tekintik Ukrajnát, ahogy korábban a Szovjetuniót sem tekintették hazájuknak és szülőföldjüknek — ezek az érzések kizárólag ahhoz a kis röghöz kapcsolódnak, ahol születtek. Sajnos az utóbbi évek gazdasági és politikai változásai következtében az itt élő emberek nem rendelkeznek egy igazán egészséges jövőképpel. Csak a kis földet látják, ahol megszülettek. Ez csak részben jó, másrészt baj, mert a horizontok helyben is sokkal szélesebbek, mint gondolnánk. Nemrég részt vettem egy magyar ház avatásán Rahón, s rácsodálkoztam, hogy szórványban mennyire erősen tudja egy jól működő római katolikus plébános azt a közösséget, amelyik már elveszni látszott, újra megszervezni, újra megerősíteni. Most már nemcsak idősekről van szó, hanem fiatalokról is. Babakocsit toltak anyukák-apukák, tele voltak a padsorok, ami tömbökben, például Beregszászon nem tapasztalható. Embertől függ, körülményektől függ, helyenként a kényszerítő körülmények is segítik a túlélést. A nagyobb városok (Ungvár, Munkács) lassan szórványnak számítanak, és Beregszász is ilyen lesz. Ennek ellenére azt tapasztalom — főként Ungvár esetén —, hogy az emberek kezdenek fejben megváltozni. Egyre biztonságosabban kommunikálnak. Tíz éve még ritkán lehetett az utcán magyar szót hallani, most lépten-nyomon. Mára már ott, ahol kisebbségben és tényleg szórványban vagyunk, egy ilyen önmagunk megerősítésére szervezett program keretében sokkal hangsúlyosabb a magyar jelenlét, mint a gyakorlatilag többségi Beregszászban.

— Kárpátaljáról is sokan elmennek a jobb élet reményében. Ők hogyan boldogulnak?

— Az utóbbi időszakban nagyon sokan visszajöttek Lengyelországból és Németországból. Rájöttek, hogy ott sokkal többet dolgoztak, lakásra és ételre is sokkal többet kell költeni, s amikor összeszámolták a végösszeget, és összehasonlították azt az itthoni lehetőséggel, megállapították, hogy ugyanott vannak. Nem voltak a családdal, és nem volt lehetőségük munka után kertészkedni vagy egyéb tevékenységeket végezni. Aki otthon marad, az sokkal többre viheti. A jó szakemberek Kárpátalján és mindenhol meg vannak fizetve. Azokkal vannak problémák, akik magasra törnek, de az ilyen emberek jövője mindenhol bizonytalan.

— Ukrajnában új nyelvtörvény vár elfogadásra. Mit jelent ez a kárpátaljai magyarság számára?

— Ez egy nagyon komplex és összetett probléma, ami nem ma született. Amikor Ukrajna 1991-ben függetlenné vált, és megteremtették az államiság kereteit, egy „társadalmi szerződés” keretében sikerült megállapodásra jutni a nemzeti kisebbségekkel, s viszonylag széles jogokat biztosítottak a más (nem állami) nyelveken beszélőknek. 2014-et követően minden megváltozott, s ennek keretében az ukrán nemzet rohamléptekkel hozzálátott önmaga „megformálásához”. Ennek a önformálódásnak az egyik alapgondolata, hogy a nemzethez való tartozás egyik alapvető fokmérője a nyelv. Ukrajna esetében az ukrán nemzet és az ukrán nyelv nem fedi egymást. Nagyon sokan — főleg a keleti régióban — ukránnak vallják magukat, de nem beszélik az ukrán nyelvet. A keleti háborús konfliktust, illetve a Krím félsziget annektálását követően sajnos mind a fejekben, mind a politikában egy negatív irányú változás történt. Ennek a következménye, hogy mindent, ami a többségi nemzettől különbözik, mindenáron bele kívánnak erőszakolni egy új feltételrendszerbe. Ennek megfelelően mindenkinek, aki ebben az országban él, kizárólag az államnyelvet kell beszélnie. A 2012-es nyelvhasználati törvény gyakorlatilag európai szintű dokumentum volt, azonban a forradalom első lépéseként a parlament annak hatályon kívül helyezéséről döntött. A következményeket ismerjük… Idén az Alkotmánybíróság formai okokra hivatkozva úgy döntött, hogy kiveszi ezt a törvényt a joggyakorlatból. Jelenleg létezik egy joghézag, erre hivatkozva tervezi a parlament, hogy a benyújtott négy tervezet alapján egy olyan szabályozást fogad el, amely a jelenlegi 10 százalék helyett harmincra emelné a kisebbségi nyelvhasználati küszöböt. A törvény számos más megszorítást is alkalmazna: köztéri rendezvényt nem lehetne magyarul tartani, csak szinkrontolmáccsal. Egy magyar újság a törvénytervezet értelmében csak akkor jelenhet meg, ha ugyanazt kiadják ukrán nyelven is. Ezen a téren azonban a magyar közösség számára a legfájdalmasabb a közelmúltban elfogadott oktatási törvény, amely szerint kisebbségi oktatásra csak az elemi iskola szintjén kerülhet sor, arra is ukrán oktatási intézményekben létrehozott kisebbségi csoportokban. Ezek a rendelkezések szembemennek a hatályos alkotmánnyal és az ország által ratifikált keretszerződésekkel is. Persze mindennek politikai motívumai is vannak. Az EU és a NATO partnerként tekint Ukrajnára az Oroszországgal való szembenállásban, s a közeljövőben valószínűleg az oktatási törvény visszavonását szorgalmazó magyar kormánynak is választania kell: Ukrajnának a NATO-hoz való csatlakozása, vagy a magyar kisebbség és annak a jogai? Gyakorlatilag ez a kettő most egy serpenyőben van, és az egyik függ a másiktól. Most a nagypolitikától függ, hogy a kárpátaljai magyarságnak lesz-e jövője…

 

 

Elek György

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
  • Nincs kapcsolodó cikk
APRÓHIRDETÉS
Szolgáltatás
Szállítok kavicsot, homokot, szemetet. Tel.: 0741077706.
Tovább >>>
SZATMÁRI NAP

Helyfoglalás
22 mérföld
Ma, 20:45
Egy külföldre kihelyezett elit CIA-ügynök (Mark Wahlberg) szigorúan titkos megbízást kap: egy rendőrtisztet kell kicsempésznie az országból, aki veszélyes információk birtokában van. A küldetés során mindössze 22 mérföldet kell megtenniük a reptérig, ahol különgép várja őket indulásra készen. Az odavezető út azonban koránt sem bizonyul simának: a taktikai egységnek korrupt rendőrökkel, profi bűnözőkkel és felfegyverzett helyiekkel is fel kell venniük a harcot, akik mind a titokzatos informátor k
Grand Mall, Iuliu Maniu utca 2
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
Szoktál-e önkénteskedni?
Igen, az iskolában kapcsolódtam be egy önkéntes programba.
Néha részt veszek önkéntes tevékenységekben, de ez eléggé rendszertelen.
Eddig még nem volt lehetőségem rá, de szívesen megtenném.
Nincs időm ilyesmire, így is alig marad szabadidőm.
Nem, az önkénteskedést nem nekem találták ki.
Egyéb, leírom hozzászólásban
Szavazok
HOROSZKÓP
Válassza ki csillagjegyét:
2018. október 18.
Ha megtudja, hogy egy korábbi nézeteltérése félreértésből adódott, azonnal tisztázza a helyzetet és hozza helyre a korábbi harmóniát.
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2018. október 18.)


    KONYHA
    Hozzávalók: 1 fej kelkáposzta, 15 dkg főtt sonka, 15 dkg trappista sajt. A panírozáshoz: liszt, 2 db tojás, zsemlemorzsa, ...