A Kalota-havas éber őrszeme, avagy a Vigyázó-csúcs

Ma már hihetetlennek tűnik, hogy alig száz évvel ezelőtt a Bihar-hegység békés, mócok lakta vidékén nagy riadalmat keltett egy furcsa ruhába öltözött férfi, aki hol egyedül, hol többedmagával időt, pénzt és fáradságot nem kímélve járta a hegyeket, s kémlelte a vidék természeti kincseit.

Ördögtől való kísértésnek és felesleges időpocsékolásnak tartották a természetjárást, ezért is nevezték el a különös szerzetet „priculici”-nak, vagyis hegyi rossz szellemnek. Ő volt a természetjárás apostola, Czárán Gyula, aki áldásos munkásságát itt 1897-ben a Rekiceli-vízesés (Cascada Răchitele/Cascada Valul Miresei) körútjának kiépítésével kezdte el.

Az emberek bizalmatlanságáról és Verespatakon a csendőrségre kerüléséről így mesélt:
„Ha a lelkét is kiteszi, el nem hiszi neki semmi emberfia, hogy lehetséges legyen: hegyet mászni, fáradni azért, hogy egy vízesést, barlangot, vagy effélét meglásson. Ez nem lehet, ilyen bolond ember nincsen…”
Czárán Gyula a természet csodáitól megbabonázva járt, tárta fel a barlangokat, adott nevet a különleges formavilágnak, s építette ki a turistaösvényeket, melyek több mint 80%-a a mai napig is használatban van.
„Egész lényét úgy vonzotta a természet, mint nap a rendszerébe tartozó égitesteket.” (Záray Jenő: Természetjárás apostola)

A vulkanikus eredetű Vigyázó-hegység patkó alakú tömbjét egyesek külön hegységként tartják számon, hiszen hirtelen emelkedik ki környezetéből, és bástyaként magasodik az erózió által ellaposított hegyhátai és hosszan elterülő völgyei felett. A hegységet északon a Sebes-Körös, keleten a Kis-Szamos, délen az Aranyos, nyugaton pedig a Fekete-Körös vize határolja.

Az Erdélyi-szigethegység harmadik legmagasabb csúcsa a Vigyázó 1836 méter magasságával. Újévköszöntő első túracélpontnak választottuk, hiszen nemcsak történelmi, de néprajzi és természeti szempontból is különleges helyszín. 

„Külön magyar világ volt ez a Vlegyásza alatt sok-sok szépséggel a maga egyedülvalóságában, és sok-sok ódon zamattal, ős kultúrával a maga százados elzárkózottságában. De csak volt.” (Kós Károly: Kalotaszeg) 

Szatmárnémetitől kb. 160 kilométerre, Kolozs megyében található Havasrogoz (Rogojel) település. Mesébe illő, bámulatos vidéken terül el a kis falu. Csendes utcáin elhagyva a lakott települést egy szerpentines kavicsos úton emelkedünk az 1430 méter magasan fekvő Vigyázó menedékház aljába. Tiszta időben ezt a távolságot akár gépjárművel is könnyedén meg lehet tenni. A menedékházon kívül apró kis esztenák, nyári pihenők állnak itt szétszórtan, autentikus hangulatot kölcsönözve a vidéknek. A piros kör és a kék háromszög turistajelzésekkel jelölt ösvény pontosan jobb oldalban, a hegyimentő-szolgálat háza előtt kezdődik, és másfél órás kirándulást ígér a Vigyázó csúcsáig. Egy ideig követjük a sípálya vasvázait, majd lassan emelkedünk a gyep-havasi gerincen 1660 méter magasságba. Nincs működő felvonó, se hivatalos lesiklópálya, de ez senkit nem tántorított el a téli sportok örömeitől. Amikor a tájat nem takarja be a vastag hópaplan, akkor gyepes legelőben gyönyörködhetünk, miközben fenyők csalogatnak egyre magasabbra.

A Vigyázó csúcsát már messziről lehet látni, s a gerincről már csak egy kisebb emelkedő, hogy megérkezzünk az 1800 méter magasban álló meteorológiai állomás kapuja elé. Az épületek el vannak zárva a kíváncsiskodók előtt, de a kapu mellett egy vendégváró lócát találunk, melyről elénk tárul a fenséges panoráma. Hóval borított hegytetők, vastagon betakart fenyőerdők, míg előttünk a Dregán völgye és vízgyűjtője. Tiszta időben ellátni a Retyezátig is, de kevésbé párás időben is megcsodálható innen az Erdélyi-szigethegység belső része: a Bihar-hegység főgerincével és a Nagy-Bihar csúcsával, de láthatók az északkeletre elhelyezkedő Radnai-havasok is. A jeges szél életre kelti a néphiedelmet, miszerint a Vigyázón maga az öregisten lakik, s a garabonciás, aki hosszú botjával jeget suhogtat arra, akire megharagszik. Az állomástól nem messze, 1836 méter magasan találjuk a Vigyázó igazi csúcsát.

A túra délkeleti irányba folytatódik, sűrű borókáson és fenyőerdőn keresztül ereszkedünk lefelé. Mindenképpen tanácsos térképet magunkkal vinni, mert a csúcsról lefelé hiányosak a jelzések. Meredek lejtő után becsatlakozik a kék kör turistajelzés is, majd alig negyedóra múlva elérünk a Vigyázó-hegység legérdekesebb mészkővonulatának északi széléhez, a Fehér-Kövek (Pietrele Albe) szikláihoz. A láncolat legmagasabb csúcsa az 1557 méter magas Visszhangos-Kövek (Piatra Grăitoare). Itt eldönthetjük, hogy merre folytatjuk tovább utunkat: választhatjuk az erdei ösvényt, mely kicsit több mint 5 kilométer sétával visszavezet a Vigyázó menedékházhoz, vagy folytathatjuk a körtúrát a sziklaláncolat aljába. Ha ezt az utóbbit választjuk, akkor meredek ereszkedőn, fenyőkkel tarkított ösvényen jutunk a sziklák alá. Innen újra a Czárán Gyula által kiépített útvonalon haladunk.

Még 2,5 órai sétával érkezünk meg a hegyimentő-szolgálat havasrekettyei bázisához. Az út a vidék legnagyobb vízhozamú vízesésével zárul, mely a havasrekettyei vagy Rekiceli-vízesés nevet viseli. Így a körtúra több mint 31–33 kilométer hosszú.

Érdemes részleteiben felkeresni a látványosságokat, és szakaszosan bejárni a körtúra minden helyszínét. Minden évszakban felejthetetlen. Indulhatunk Havasrogozról vagy Havasrekettyéről, kényelmes sétával vagy emelkedőkben gazdag hegymászással. Legyen szó néhány órás kikapcsolódásról vagy többnapos sátoros kirándulásról, egy biztos, hogy a Vigyázó-hegység nem okoz csalódást.

Szöveg: Habarics Ilona
Fotók: Habarics Zsolt