„A költő joga”

A világjárványt megelőző években alig volt már olyan iskola, az iskolákban olyan osztály, melyben valamilyen módon ne szerveztek volna rövidebb-hosszabb eseményt, amelyeken igyekeztek minél szélesebb körben versolvasásra biztatni a fiatalokat és az idősebbeket. Jó volt részt venni ezeken az eseményeken, jó volt részt venni a Harag György Társulat költészetnapi rendezvényein. Második éve a magyar költészet ünnepe is online térbe költözött. Miközben ünnepeltük a költészetet, fokozatosan tapasztaltuk, hogy kezd erősödni a kultúrharc, melynek táborai igyekeznek érvényesíteni a maguk álláspontjait.
Bármit írunk, bármit mondunk a magyar költészet napján, csak egyéni vélemény, talán széljegyzet lehet a magyar költészet, a magyar kultúra margójára. Egyéni vélemény az is, hogy mi a vers, hogy mi a vers üzenete. Illyés Gyula A költő joga című versében így ír: „Én, aki hangot mindig hangtalanul adtam…” A versolvasók, a versértők a szavakban, a művekben mindig felismerték a számukra szóló üzenetet. Azt, hogy a versben az olvasó tetten érje az embert, hiszen a versben, a verssorokban, a művészien egymás mellé sorakoztatott szavakban a költő nemcsak önmagáról, hanem az olvasóról is ír, az olvasó helyett is kifejezi az érzéseit. Pilinszky írja: „A művészet kifürkészhetetlen sorsa a töprengés, a vonulás, mint a vizek sorsa. Az írás felebaráti szeretet. A 'feladat': az árokszélen hever, sebekkel borítottan, tehetetlenül.” A költő a versben az árok széléről emeli fel a magukra hagyott érzéseket, hogy azokat élhetővé formálja. Mert a költészet mindig ott kezdődik, ahol a bizonyosság véget ér. Ettől válik hitelessé, örök érvényűvé és mindenki számára minden korban használható tananyaggá. Aki verset olvas, az a saját lelkét gyógyítja. De el kell gondolkozni: meg akarja-e gyógyítani a lelkét az ember? Ott van-e az ember tervei között a mindent akarás? A vers hírforrás is, olvasásakor hírt kapunk arról, hogy hinni kell az őszinte érzések gyógyuló, gyógyító hatásában. A költői felismerés egy kutatási munka eredménye, emiatt hiteles. Mert szétszedi, átvilágítja a dolgokat. Nem nagyzol, nem nagyokat mond, nem merészeket állít… Sokszor megkérdőjelezi az olvasó, hogy mit segít a költő azzal, hogy kitárja a lelkét, máskor viszont éppen azt hiányolja, hogy nem érti annyira a verset, hogy be tudjon pillantani a költő lelki világába. Pedig a vers a költő nyitott lelki világa, a beláthatóság mindig attól függ, mennyire akar az olvasó a versen keresztül betekinteni ebbe a nyitottságba. József Attila így ír: „Tudunk egymásról, mint öröm és bánat./ Enyém a mult és övék a jelen./ Verset irunk — ők fogják ceruzámat/ s én érzem őket és emlékezem.”
A magyar költészet napján, ünnepén online térben vagy egy könyvvel a kézben otthon is el lehet merülni a vers világában, azonosulni lehet egy-egy bennünk életre kelő költői gondolattal, egy-egy lelkünkben-érzéseinkben otthonra találó üzenettel, még akkor is, ha a minket körülvevő világból sokkal hangosabb, sokkal erőszakosabb hatást gyakorló, lélektelen üzenetek érkeznek.

Elek György