A lázadás valamiért elmarad

Hasonló kifejezéseket találunk azokban a kutatási eredményekben is, amelyeket mai szakemberek készítenek. Legtöbbször arról hallunk, hogy a mai fiatalokat nem érdeklik a társadalmi problémák, nem hisznek a jövőben, ezért nem is dolgoznak, nem harcolnak azért, hogy a jövő jobb legyen. Teljesen figyelmen kívül hagyja a fiatalokat az a minden generációban létezett fogalom, hogy „jövőt építünk az utódoknak”. 

Feltehetjük a kérdést: hova tűnt el a mai fiatalokból a lázadó ösztön, a múlt elsöprésének a vágya, és a saját elképzelésük érvényesítése? A felmérések eredményei nem adnak egyértelmű választ a kérdésre, hanem újabb kérdések vetődnek fel. Olyan kérdések ezek, melyek az európai országok fiataljaira egyformán érvényesek, ugyanis ezek a fiatalok ma már nem különböznek egymástól. A szabad információáramlás, a világban történő szabad mozgás azt eredményezte, hogy a fiatalok közelebb kerültek egymáshoz, megismerhették egymás szokásait, és számtalan esetben elsajátították ezeket a szokásokat. Szókratész és a történelem során őt követő gondolkodók, valamint minden kor idősebb korosztályának tagjai elégedetlenek voltak a fiatalok viselkedésével — mint ahogy a szüleik viselkedésével az ő felmenőik —, így megy ez évezredek óta. 
Eddig minden országnak, azon belül minden régiónak megvoltak a saját szokásai, a saját életformái. Ezek elkezdtek univerzálódni, a legnagyobb hatást a Nyugatról érkezett divathullám gyakorolt a kelet-közép-európai fiatalokra, a hagyományos értékek divatjamúltakká váltak a fiatalok körében. A Nyugatról érkező, sokszor korszakalkotó változásokat hozó ideológiák, stílusok a régmúlt századokban is jellemzők voltak. Nyugatról érkezett a magyarokhoz a kereszténység, a humanizmus és más stílusirányzatok; a nagy francia forradalom hatására tört ki az 1848-as forradalom és sok más olyan társadalmi változásokat hozó megmozdulás, ami a fiatalok lázadásának volt az eredménye. 

A mai fiatalokat — így van ez világszerte — csak a maguk problémái érdeklik. Nem akarnak társadalmi változásokat, csupán a maguk jobb léte, a fogyasztás érdekli őket: telefonok, divatcikkek, fesztiválok… Nem terveznek jövőt, csak a jelennek élnek, ezért van az, hogy nem vágynak állandó munkahelyre, állandó párkapcsolatra, családalapításra… 

Egyes szociológusok szerint ennek megvannak az okai. Nem teljes mértékben a fiatalokban kell keresni a magyarázatot, hanem abban a felnőtt korosztályban, amelynek tagjai a fiatalok számára példaképek kellene hogy legyenek több szempontból. Sajnos egyre kevesebb a pozitív példakép, még mindig azok vannak többségben, akiknek elvárásaik és követeléseik vannak, akik azt a sosem működött módszert próbálják eredménytelenül alkalmazni, hogy „Ne azt csináld, amit én csinálok, hanem azt, amit én mondok.”

Egy elöregedő társadalomban élünk, melyben demokratikus eszközökkel elég nehéz helyzetbe hozni a fiatalokat. Választásokkor mindig azt halljuk, hogy a fiatalok nem mennek el szavazni. Arról kevesen beszélnek, hogy ha minden fiatal szavazna, akkor sem érvényesülne az akaratuk, mert az idősebbekhez képest kisebbségben vannak, az idősek között pedig kevesen vannak, akik a gyerekeik és az unokáik érdekeit tartják sem előtt, számukra a nyugdíjemelés a legfontosabb, ami nem lényegtelen, bár az egy természetes dolog kellene hogy legyen. 

A fiatalok felismerték, hogy nincs értelme a lázadásnak, mert eddig minden olyan forradalmi megmozdulásra, amit a fiatalok kezdeményeztek, rátelepedtek az idősek, és csak jóval később sikerült valóra váltani a forradalmi célokat. A világ ma is halad előre a maga útján, a fiatalok meg fogják találni azokat a módszereket, amelyekkel szebbé és jobbá teszik azt a maguk számára.

Elek György