×
2024. 03 28.
Csütörtök
Gedeon, Johanna
12 °C
enyhe eső
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.59 RON
100HUF = 1.26 RON
Publicisztika

A legtöbben a magány hetedik napján szólalnak meg

2020.11.09 - 18:11
Megosztás:
A legtöbben a magány hetedik napján szólalnak meg
Mindig érdekelt, milyen okok vezetnek oda, hogy egyes emberek magukban beszélnek az utcán. Általában azt tartják, hogy a leggyakoribb okok között a sérelmek, a vereségek, a bántalmak, a fájások stb. szerepelnek.

Pszichiáter ismerősöm a kérdésemre azt válaszolta, hogy a legtöbben a magány hetedik napján szólalnak meg. A magány hetedik napja bárki számára eljöhet, pedig hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy túlságosan zajos világban élünk. Tény, hogy valóban nagy zaj van körülöttünk, s ez a zaj elég gyakran zavaró, sokszor akarva-akaratlanul ennek a zajnak az ártalmai miatt menekülünk a csendbe, a még ártalmasabb magányba. 
A televízió, később a számítógépek megjelenése észrevétlenül kötötte a házhoz az embereket, szakította ki őket a közösségekből, és indította el az elmagányosodás egyik útján. Minden új felfedezés, a technika minden új csodája úgy jelentkezik, mint egy ajándék az ember számára, ami megkönnyíti az életét. Ez valóban így van, lehetetlen felsorolni, hogy milyen előnyökhöz juttatta az embert az internet, a számítógép, az okostelefon, hogy csak a legfontosabbakat említsem, de sorolni lehet azokat a technika nyújtotta ajándékokat is, melyek éppen elvettek valamit az ember életéből. Ezek közül most a közösségi élet visszaszorulását említem, ami az emberek elmagányosodásához vezet. 

Ha nem vesszük figyelembe a világjárvány elleni védekezés miatt elrendelt intézkedéseket, akkor is azt látjuk, hogy egyre több területen zárkóznak el egymástól az emberek, egyre több feladatot lehet ellátni távmunkával. Ezt a lehetőséget többnyire magáncégek használják ki, hiszen ily módon csökkennek a kiadásaik. Már most adottak a lehetőségek az állami intézmények digitalizálására és online működtetésére, de ennek bevezetését késleltetik, mert túl sok alkalmazott válna fölöslegessé. A lakosság számára viszont sokat jelentene az, hogy otthonából végezhetné az ügyintézést, gyorsabban és kevesebb utánajárással. 

Mindennek megvannak az előnyei és a hátrányai is. A számtalan előny mellett óriási hátrány az, hogy az ember a szobájában, a számítógépe előtt vagy a telefonnal a kezében hosszú időszakokra egyedül marad, nem mozog, nem beszél, hanem magába szállva, a gondolatainak az összekuszáltságában válik magányossá. Nagyon sok jól fizető munkát lehet végezni otthon, a számítógép előtt ülve. Amikor ez kezdett szokássá válni, lehetett hallani dicsekvő szülőktől, milyen nagy szerencse a gyerekeik számára, hogy úgy jutnak jó keresethez, hogy el sem hagyják a házat. Ma már elég sokan menekülnek a távmunka elől, mert azt tapasztalják, hogy az előnyök nincsenek egyensúlyban a hátrányokkal. Lehet otthon sok pénzt keresni, de valamikor élni is kellene — amit otthon is lehet —, ez pedig nem jön az interneten keresztül. 

Számtalan olyan házaspárt ismerek, akik irigylésre méltón jól megvannak egymással, nem hiányzik számukra a társaság, de ha az kialakul, azonnal be tudnak illeszkedni. Ha hirtelen el kell menni a boltba kenyérért, oda is együtt mennek, és folyton van amiről beszéljenek. Vannak viszont olyan házaspárok is, akik ritkán járnak együtt, és sokszor órák telnek el úgy, hogy meg sem szólalnak. 

Igen, a legtöbben a magány hetedik napján szólalnak meg. De hol kezdődik a magány? Mikor érkezik el az a pillanat, amikor meg kell szólalni, ha nem a családban vagy társaságban, akkor az utcán? A társas életre teremtett ember kényelmén és életkörülményein lehet jobbítani, de a társtalanságot nem tudja felülírni a tudomány és a technika. Az érzelmek hiányát nem lehet eszközökkel pótolni, mert az érzések nem kívülről áradnak be, hanem belül keletkeznek, belül érezhető a hiányuk, külső hatást gyakorolhat egy másik ember a jelenlétével, az érintésével, a szavaival, ha abban a másik ember is hordozza magában azokat az érzéseket.

A magány hetedik napján mindenki megszólal. Van, akihez visszaszólnak, van, akihez nem. Az ember célja az, hogy ne jusson el a magány hetedik napjáig. Ha lehet, a másodikhoz sem. Az ember célja az is, hogy ne hagyja eljutni a társát a magány második napjáig sem, mert akkor ő sem jut el addig.

Elek György