A maszkom az új ékszerem

Az pedig kinek jó? Ez az új „ékszer” okoz némi aggodalmat bennem, leginkább a füleim miatt, amik pár év múlva már nem fognak olyan előnyösen állni, mint ahogy eddig álltak. Főleg akkor, ha még a szemüvegemet is felveszem, mert ugye néha látni is kell valamit a világból. Szemüvegesként a levegővétel is külön attrakciónak számít ezzel a csodával a fejemen, mert nem elég, hogy fuldoklom benne egy idő után, de ha rosszul teszem fel az orromra a maszkot, akkor másodperceken belül eltűnik előlem a világ, vagy legalábbis elhomályosul. Na és amellett se menjünk el, hogy olykor az arcomon olyan vulkánok keletkeznek tőle, hogy legszívesebben egy sötét szobában dekkolnék egymagamban, nehogy elijessze a látvány az embereket.

Meggyűlik a bajom a maszkkal. Ez nem kérdés. De ahogy mindig, most is megpróbálom kihozni ebből a legtöbbet és a legjobbat. Végül is ez a kis darab megfelelő arra, hogy ne ismerjenek fel az utcán, ami egyrészről ijesztő, másrészről pedig lehet hasznos. Ha éppen nincs kedvem feszengő beszélgetésben részt venni, csak felteszem a maszkot, és imádkozom, hogy az illető nehogy felismerjen. Ha egyedi szerzeményt látok valakin, már egyből tükrözi a stílusát számomra, és ezt kifejezetten díjazom. Nem hordok egyszer használatos maszkot, emiatt nem leszek egy a sok közül. Minden egyes maszkom különleges vagy a mintája, vagy a színe miatt. 

Jelenleg ezek a darabok okozzák a napjaim fő problémáit és legnagyobb fejtörését egy-egy elindulás során. Én, aki az esetek nagy többségében öt perc alatt eldöntöm, hogy aznap milyen ruhában leszek, most tizenöt-húsz perceket állok a szekrény előtt, és azon agyalok, mit vegyek fel, hogy passzoljon a maszkkal. Legyen ma több szín rajtam, vagy maradjak a már jól bevált fekete felső és világos farmer összeállításnál? Legyen lógós fülbevalóm, vagy inkább ne, mert csak a baj lesz vele? Annyi kérdés kavarog még a fejemben, hogy azt sem tudom hirtelen, melyikre válaszoljak először. A fülhallgató-problémára már nem is merek gondolni, mert azonnal kiráz a hideg. És hogy ezt a két csodálatos találmányt hogyan hordom majd egyszerre, hogy ne viselje meg az idegrendszeremet? Az maradjon az én titkom.

Urbán Fanni, 
a BBTE újságírás szakának másodéves hallgatója