×
2024. 03 28.
Csütörtök
Gedeon, Johanna
11 °C
szitálás
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Publicisztika

A művészet az emberről szól

2020.06.19 - 14:31
Megosztás:
A művészet az emberről szól
Helga úgy-ahogy belenyugodott abba, hogy elmaradt a májusra tervezett képzőművészeti kiállítása, de még elképzelés sem létezik arról, hogy mikor lehet majd megtartani, ha nem is az eredeti tervek alapján, de legalább valamilyen más formában.

Azok, akik nyomon követik festői munkásságát, azt tanácsolták, állítson ki néhány olyan munkát is, amit a karantén idején készített, olyan viszont nincs, ugyanis ő sohasem pillanatnyi befolyások hatására dolgozik, hosszabb ideig érlelődik benne a téma, sok vázlatot készít, amíg elkezdi egy-egy kép kidolgozását. Egyik mesterétől azt tanulta, hogy egy festmény szinte annyi üzenetet kell hordozzon, mint egy regény, s azokat az üzeneteket úgy kell elhelyezni, hogy a képet szemlélő rövidebb vagy hosszabb idő alatt le tudja olvasni a vászonról. Helga hiszi, hogy ez így van, éppen ezért sohasem sieti el munkáinak a megalkotását. Nem zavarja, ha a kiállításokon vannak olyan személyek, akik nem töltenek el hosszabb időt egy festmény mellett, tudja, hogy akit valóban érdekel egy-egy kép, visszatér majd, és nyugodtan, komolyabb odafigyeléssel merül el annak szemlélésében, hogy magáévá tegye az üzenetét.

Az elmúlt hetekben sokat hallunk arról, hogy a járvány nagy változásokat fog hozni az életünkben. Átértékelődik a szellemi élet is, mások lesznek az elvárások és más lesz a kínálat is. Helga éppen ezektől a változásoktól fél, hiszen a művészet sosem volt egy olyan része a szellemi életnek, ami nagy népszerűségnek örvendett az emberek körében, főként, ha a művész valami újat kínált fel a művészetet élvezőknek, akiknek lehet, hogy voltak elvárásaik, de kevesen voltak azok, akik lépést tartottak a művészeti irányzatok fejlődésével, inkább szerettek a múltból meríteni, mintsem megérteni a jövőbe látás színeit és vonalait.

— A képzőművészet mindig a változás műfaja volt — mondja Helga —, nem kell egy világjárvány ahhoz, hogy újabb változások elé nézzen. Az tény, hogy ha a világ változik, a művészet is változik, bár ezeknek a változásoknak a jelei már korábban ott vannak a művészetben, csak nem biztos, hogy a művészet után érdeklődők ezt időben felfedezik. A világjárvány ideje alatt bizonyára sok művész alkotott, de hogy ezekből az alkotásokból mennyi lesz maradandó, az később lesz mérhető. Én úgy éltem át a bezártságot, hogy mérlegeltem a korábbi éveket, évtizedeket. Kutattam az okait a már megtörténteknek, hogy miért úgy történtek, mi vezetett oda, hogy a dolgok úgy alakuljanak. Most azt kutatom, mi az, amin változtatni kellene, hogy a továbbiakban ne egy olyan úton haladjunk, melynek egy bizonyos szakaszán rádöbbenünk arra, hogy valahol valamit elrontottunk még a kezdetkor.

Helga nézi a kiállításra szánt anyagát, s azon töpreng, hogy az-e a jó, ha majd a kiállítás látogatói azt olvassák ki belőle, amit ő próbál meg üzenni, vagy az, ha mindenki úgy értelmezi, ahogy számára tanulságos. Az emberek között még mindig sokan vannak, akik a múltat látják a művészetben, vannak, akik megpróbálnak előre tekinteni, de a legtöbben abba a kategóriába sorolhatók, akiket nem érdekel az egész.

— Észre kellene venni — próbálja felhívni a figyelmet Helga —, hogy nagy tévedés azt hinni, hogy szabadabbak vagyunk, mint a diktatúrák vagy más elnyomások idején. Az embereket bezárhatja egy járvány, egy gazdasági válság, a magány, számtalan lelki probléma… Nagyon sok ember bezárja önmagát, mert menekül valami elől, ami lehet, hogy nem is létezik. A nagy probléma az, amikor eluralkodik a látszatszabadság. Azt hisszük, nyitott előttünk a világ, a kezünkben van a döntés joga, majd lépten-nyomon azt tapasztaljuk, hogy mindent szabad, de hiányoznak az eszközeink, amelyek nélkül nem tudunk célt érni. Ezt a világképet kell hogy tükrözze a kortárs művészet. Ezt kellene. Ebben kellene magukra ismerjenek az emberek.

Helga hisz abban, amit csinál, de tisztán látja, hogy a művészet és az ember nincs mindig egy síkban. Pedig a művészet az emberről szól, ember nélkül nincs művészet. A festészet esetén egy kiállításnak arról kellene szólnia, hogy a mű és a néző egymásra talál. A festményben rejlő felismerésben a néző előtt kitárul egy szellemi tér, ami átláthatóvá teszi egyéni és közösségi életét.