A palagázé a jövő

Több mint egy fél évszázada felvetődött a kőolaj-lelőhelyek kimerülésének a lehetősége, 20-30 évnél többet nem is adtak az „esemény” bekövetkeztének. Azóta is csak nő a kőolaj-lelőhelyek száma és a kitermelt kőolaj mennyisége. Mind újabb és újabb lelőhelyeket fedeznek fel szerte a világban, Alaszkától a Niger folyó deltájáig, vagy Venezuelától Borneóig. Még ilyen körülmények között is a kőolajszármazékok fogyasztása gyorsabban nő, mint a kitermelés. A megnövekedett fogyasztás biztosítására a közfigyelem az alternatív energiahordozók felé fordul, mint a napsugárzás hőenergiája, a szél erejének felhasználása, a föld hőmérsékletének kitermelése, vagy a kultúrnövények felhasználása az etanolprogram keretében. Itt a szója és a kukorica felhasználásáról van szó, a biodízel gyártásánál. Egy másik lehetőség a palagáz kitermelése és felhasználása. Ebben az irányban látják a tudósok az emberiség benzinszükségleteinek jövőbeni biztosítását és a további kutatások fejlesztését. Az EU-s országoknak meg van szabva, hogy záros határidőn belül hány százalék kell legyen az illető ország energiafogyasztásában az alternatív energiahordozók aránya. Az a tény, hogy az alternatív energiahordozók ára nagyobb, mint a hagyományos energiahordozók ára, akadályozza a termelés gyors felfutását. A nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy egy ásványi kincs kitermelése addig drága és körülményes, amíg nincs helyette olcsóbb és könnyebben hozzáférhető. A természetvédők is ágálnak az etanolprogramban foglaltak ellen, mert rombolja a természetet. Lásd a szója termesztését Argentínában, ahol a földműveseket elzavarták, és hatalmas birtokokat létesítettek nemzetközi tőkével, monokultúrára alapozva, melynek az lett a következménye, hogy a termőföldet teljesen kifosztották, ott maradt utánuk a terméketlen föld.

A palagáz a jelen pillanatban csak természetrombolással termelhető ki. A fordulatot a kitermelési technikában elért áttörés, a hidraulikus törés és a vízszintes fúrás teszi lehetővé. A palagáz-mezőnél a kitermeléshez 5 kutat is kell fúrni, míg a földgázmezőknél elég egy is. Még nincs megoldva a gazdaságos kitermelés, de ami késik, az nem múlik! Ötször többe kerül a palagáz-kitermelés, mint a földgázé. A palagáz nem nagy üregekben gyűl össze, mint a földgáz, hanem mélységi pórusos palaformációk belsejében. A kitermelési technológia sokkal körülményesebb, mint a hagyományos földgázé. A palagáz esetében a felhozatalhoz folyamatos robbantásokra van szükség, vagy homokkal és vegyszerekkel kevert vizet kell folyamatosan pumpálni. A pala pórusából repesztéssel összenyitják a kis kőzetbuborékokat. A vegyszerekkel kevert víz kilométereket halad vízszintesen, és kioldja a kőzetből a gázt, mely a vízbe jut, melyet aztán kivonnak a járatból.

E technológia számos környezetvédelmi kérdést vet fel. Megtörténhet, hogy a bányászat során felhasznált víz összekeveredik az ivóvízzel, vagy a vízbe keveredett metán miatt lángra lobban a csapvíz a lelőhelyek körül stb.

A fenti ellenvetések ellenére folytatódik az elkeseredett küzdelem az alternatív energiahordozók létrehozására szerte a világon. Mi is úttörők lettünk a palagáz hasznosításában. Itt Romániában, pontosabban Bihar megyében, nagy feltárási és kitermelési munkálatok vannak folyamatban. A vancouveri East-West cég beharangozta: hogy még az idén nekilát a magyar határtól húsz kilométerre húzódó Terjénél tizenkét feltáró furat kialakításának, és a munkálatokra 60 millió eurót fordítanak. Tervbe van véve a feltárás a Nagyszalonta melletti Tulkán, illetve Félix-fürdő közvetlen közelében (a régi gázkitermelőhelyeken).

A fenti munkálatok nem nyerték meg a Bihar megyei elöljárók és a lakosság tetszését.

Szabó Tibor