A román oktatási rendszer bukása

A tavalyinál is gyengébb eredmények születtek az idei érettségin, Szatmár megyei viszonylatban a vizsgázók kevesebb mint negyven százaléka ért el hatosnál nagyobb, azaz átmenő jegyet. Bár a tavalyi 43,96 százalékos sikerességi arányt is minden idők legnagyobb bukásaként értékelték, idén még csúfosabb véget ért a végzősök megmérettetése. És mit mond erre a szaktárca vezetője? Átfogó elemzés kell nem csak a minisztérium szintjén, de a középiskolákban is. A tavalyi buktának nem lett komoly következménye, idén is hasonló eredményeket produkáltak az érettségizők, tehát ideje szakértők bevonásával kielemezni, hogy a háttérben egészen pontosan mi áll. Na bravó, már látom magam előtt, ahogy a minisztériumban a vaskos dossziék előkerülnek és SWOT-analízis segítségével kimutatják miért ismétlődhetett meg a végzősöket sújtó katasztrófa, tán még az ideális érettségiző robotképét is megalkotják. Azt persze a vak is látja, hogy attól, mert az érettségizők ezreit ily módon büntetik, a gyenge eredményt produkáló iskolákban pedig kevesebb osztály indítását hagyja jóvá a minisztérium – az iskolák a tanulói létszám alapján kapják a finanszírozást, ezt tehát anyagilag is megsínylik – kevés ahhoz, hogy egy romokban heverő rendszer elfogadható eredményeket tudjon felmutatni. Alapjaiban kellene megreformálni a hazai tanügyi rendszert, nem pedig évről évre változtatni az érettségi menetén, és a különböző szinteken újabb módosításokat eszközölni. A több mint két évtizede sürgetett átszervezést pedig az alapoknál kellene kezdeni, és nem menet közben az éppen aktuális tárcavezető kénye-kedve szerint más-más modellhez igazítani a rendszert. Amikor ez megtörténik, akkor majd nem az érettségizők fizetik meg az ágazat hiányosságait és a felelős szakemberek hozzá nem értését. A társadalom pedig hálás lehet majd, hogy az oktatásra szánt kiadások nem generálnak újabb pluszköltséget, az iskolapadból kikerülők nem a munkanélküliek táborát gyarapítják majd.

Elek Anikó