×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
18 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Két barangoló

A süvöltő szél birodalma — avagy a Horgas-havas

2020.02.16 - 09:01
Megosztás:
A süvöltő szél birodalma — avagy a Horgas-havas

Míg más hegységek felhők fölé emelkedő csúcsaikkal, a Bihar-hegység sziklavilágának mélységével csalogatja a természet szerelmeseit. A Pádisi-karsztfennsík Románia legkülönlegesebb vidéke, mivel annyi természeti csodát találunk itt, mint sehol máshol a Földön.

Ez a mindössze 36 négyzetkilométeren fekvő természetvédelmi terület az Erdélyi-szigethegységben található, 1300 méter átlagmagasságban. A fennsíkon a karsztvidék jellegzetes formái ámulatba ejtő zsúfoltsággal váltogatják egymást. Sziklaszorosok, víznyelők, jégbarlangok és szurdokvölgyek, hogy csak párat soroljunk fel a látványosságok közül. Ezen természeti jelenségek nevei, mint a barlangok feltárása és a turistaútvonalak kialakítása, az úttörő Czárán Gyula munkásságával forrtak össze. A Pádis– Biharfüredi vidék Erdély legcsapadékosabb része, itt mindennapos a ködfátyol és a záporeső. Erre figyelmezteti a kirándulót ez a pár sor is a Kalauz a biharfüredi kirándulásokra című könyvből:

„Hosszú az út? — Annál kedvesebb;

Az eső meg: minél nedvesebb!

Ne néz aggodalmasan

— Kell vagy nem — az égre!

Hagyd a felhők járását,

Soh’ se törödj véle!

A legnagyobb zápor is

Mi kárt tehet benned? —

Legfelebb, hogy megáztat,

S más ruhát kell venned.”

A pádisi túrák egyik csomópontja a katlan északi részén, a Boga-kő aljában fekvő Varasó-rét. Lehet a Szamosbazár, Horgas-havas, Biharfüred vagy a Kék Magura a cél, ezen a réten fogunk keresztülhaladni. A Varasó-rét a Varasó menedékháztól kezdődik, és északnyugati irányba nyúlik, egészen a Varasó-tóig. A házaktól felfelé haladva, nyugati irányban láthatjuk a Boga-kő fenyőinek árnyjátékát. Az út mellett terül el a végtelennek tűnő, lankás rét, ahol már kora tavasztól legelésző teheneket és bárányokat látni. A Varasó-tó egy apró vízgyűjtő, mely ékes bizonyítéka a vidéken lévő vízlefolyások hiányának. A tó a Varasó-havas lábánál terül el. Érdemes a csúcsra felkapaszkodni, mivel onnan páratlan panoráma nyílik a Béli-medencére, Kolozs és Bihar megyék határvonalán fekvő csúcsokra, láthatjuk a Kopott csapás nyergét, a Horgas-havast, az Istenek-havasát, kelet felé nézve pedig a Kék Magurát és a Mócok templomát is.

Visszatérve az útra több pásztorházikót, esztenát is találunk. Majd hosszú egyenes szakasz után átkelünk a Fekete-Körös és a Meleg-Szamos vízválasztóján, ahol az út kettéágazik. Vadregényes fenyőerdőn keresztül jobbra leereszkedhetünk a Szamosbazárhoz, míg bal oldalon megkezdhetjük túránkat az Égett-kő, a Kopott csapás nyerge vagy akár Biharfüred felé.

„Korán fekve s kelve, korán menve útra:

Meglátsz mindent könnyen s nem kell járnod futva.

Ha kétes az idő reggel,

Menj csak bátran útra!

– Ha nem mégysz el, és kiderül:

Megüthet a guta!

Nem fárad az, ki nem szalad;

S ki nem fárad: messze halad.

Ha együtt indultok: úgy menjetek végig!

Ne hagyd el társaid, akármi történik.”

Fontos információ ez, mivel az út elején, a fák között még elég kevés jelzőtáblát találunk. Az erdő fáinak ágai összefüggő ernyőt alkotnak, felettük a hótakaró már jeges páncéllá keményedett, míg a talajon becsapós a dunna vastagsága. Néhol alig pár centi vastag, majd hirtelen térdig merül el a lábunk. Itt még makacsul tartja magát a tél, ám a fenyvesből kiérve már érezhető a tavaszi napsugár ereje. Itt már zöldell a mező, és április közepére biztosan lila ruhába öltözik a több száz és ezer krókusz virágnak köszönhetően. A Varasó-rétről indulva a Horgas-havas csúcsáig bő 6 kilométer a távolság. A fennsík 1300 méter tengerszint feletti magasságából közel 1700 méter magasra kapaszkodunk. Az emelkedő folyamatos az út során, a túra közepes nehézségű, viszont fokozott figyelmet és túrázásra alkalmas felszerelést igényel. Ritka útjelzések között haladunk, így mindenképpen tanácsos térképet vinni magunkkal. A főgerinc vonulata három részre oszlik. Az első út a Vigyázó-hegység felé, a második a Bocsásza-csúcsra, míg a harmadik a Csoda-forrás irányába vezet. Mi ez utóbbin igyekszünk haladni, és az Égetett-kő szikláit jobb oldalról kerüljük meg. A borókás bokrokkal tarkított nyergen mellénk szegődik a szél. Haragos arcát mutatja, nem kellemes szellő. Kíváncsian bújik az ember nyakába, és tolakodva csipked. A havas lábához érve az út ismét kettéágazik. Jobbra továbbra is Biharfüred felé közelednénk, de mi balra fordulunk. Keskeny, hófoltokkal tarkított párkányon lassan kapaszkodunk felfelé a Horgas-havasra. A hófoltok miatt néhol érdemes inkább a borókás irányba kerülni. A szél itt már csontig hatol, és süvítve siratja a telet. A csúcsról páratlan panoráma tárul elénk, amely minden kellemetlenségért és fáradtságért kárpótol. Ezt a vidéket minden évszakban érdemes meglátogatni. Még az ismert csomópontok is tudnak mindig valami meglepetéssel szolgálni. Minden alkalommal Czárán Gyula nyomaiba lépünk, őrizzük emlékét, és tiszteletteljes kötelességünk továbbvinni és -adni hagyatékát.

„Csalódott-e Czárán, vagy nem az emberekben, nem tudom, de azt tudom, hogy a legelnézőbb, legjobb, legszeretetreméltóbb emberek közé tartozott, akiket valaha ismertem. A szegény havasi pásztornép épp úgy lelkesedett érte, mint a műveltek, akiket gyakran bámulatos tudásával, irodalmi, művészeti jártasságával ejtett bámulatba, s kedélyességével, humorával, ötleteivel lebilincselt. A klasszikus és modern nyelveket egyaránt ismerte: magyarul, németül, románul, franciául, angolul, olaszul beszélt. Nagyon szerette a zenét s négy hangszeren játszott, de tudását, képességeit nemhogy fitogtatta volna, inkább leplezte” — írja róla dr. Némethy Gyula nagyváradi apátkanonok.

Szöveg: Habarics Ilona

Képek: Habarics Zsolt