A számok varázsa

Akármilyen lenne is egy helyzet, az arról szóló hivatalos nyilatkozatoknak érthetőnek, velősnek, helyénvalónak és legfőképpen igaznak kell lenniük.

Az érthetőség — vagyis a szakkifejezések és idegen szavak lehető mellőzése — alapvető kívánalom, főleg a tévés megszólalásban. Ha a mindennapos beszédben ismert kifejezéseket használja a beszélő, mindenki megértheti a mondanivalóját. Ugyanez írásban kissé lazább követelmény, mert ha esetleg nem ért meg valaki egy-egy szakkifejezést, többször is elolvashatja, és utánakereshet az interneten. Például amíg közölték a minisztérium oldalán az elhalálozott emberek alapvető adatait és betegségeit, meg tudtuk nézni, hogy mit jelentenek az orvosi közegben oly ismert két-, három- vagy több-betűs betegségek. Ma ez már nincs, a hivatalos kommunikáció kizárta az embereket ebből a körből.

Velősnek azt a beszédet tartom, amelyik nem nyúlik el szükségtelenül, leöntve a száraz tényeket mindenféle érzelmes vagy akár hivataloskodó „bükkfanyelv” fordulataival. Az ismétlés is megnyomorítja a mondanivalót. Mindig a téma kell hogy legyen a beszéd alapja, és nem célravezető elmászkálni más irányokba csak az alkalom kedvéért.

Helyénvaló egy beszéd vagy felszólalás akkor, ha csak annak a hallgatóságnak, közegnek kell ismereteket átadni, ahol ez elhangzik. Sarkosítva a nevelőknek szóló hivatalos instrukciókat nem az óvodások vagy iskolások jelenlétében kell átadni, a bűnüldöző szervek képviselői sem az országos tv-n jelentik be a következő műveleteket, letartóztatásokat. 

Nem mindegy az sem, hogy az adminisztráció milyen szintjén kommunikál a hivatalos szerv. Az emberekben él egy megszokás, amely szerint az országos szervek mondandója fontosabb a megyei vagy a városi szervekénél. Ezért fontos a közölni óhajtott információt pontosan az azt használni kötelezett csoportoknak átadni. Ha egy hivatalnoknak teletöltik a fejét az őt nem érintő előírások tömkelegével, nem biztos, hogy alkalmazni is fogja a megfelelőket. Amikor a miniszter egyvalamit állít hivatalos beszédében, és pár óra leforgása alatt a miniszterelnök mást hirdet, majd szintén „hivatalos személyek” — általában a kormánypárt szóvivői — a tv-ben egy harmadik változatot magyaráznak (ki), ember legyen a talpán, aki nem legyint reá!

Egy mondanivaló igazságtartalmát nemcsak az abban közölt adatok, számok, általában információnak nevezett dolgok elfogadhatósága jelzi, hanem a beszélő meggyőződése is erről. Egy nem színészi vénával rendelkező beszélő azonnal (?) rajtakapható a bizonytalansággal vagy haraggal, dühvel elmondott szövegének hamis voltán. Ismert jeleik vannak a meggyőződés nélkül állított „igazságok”-nak.

A kommunikáció hibás megjelenése éppen a televízióműsorokban érhető utol. Előszeretettel mutatnak, vitatnak meg grafikon formájában számokat, arányokat, fejlődő betegszámot, országok közötti összehasonlításokat. Nem is lenne ez baj, ha a bemutatás előtt hozzáértő emberek kijavítanák az arányokat, a referenciaszámok (vagyis a függőleges és vízszintes tengelyeken levő mérőszámok) ugyanazok lennének minden összehasonlított grafikonon. Ez azt jelenti, hogy nem lehet összehasonlítani két tartomány adatait, ha az egyik ezer emberre vetíti a számokat, a másik pedig százezerre. Az is megtévesztő, amikor ugyanazt akarják a tavalyi és az idei évre vetítve megjeleníteni, csak éppen nem egyforma alapon. A néző azt látja, hogy a sárga hegyecske magasabb, mint a zöld, de rövidebb, és akkor az mit mutat? Jó-e az vagy rossz?

A közösségekben kemény vitát kiváltó hírek — újságból, fészbukról, Mari néni sógorának menyétől — nem kapnak megbízható alapot sem a hivatalos szervektől, sem a nem hivatalos forrásokból. Amikor pedig menet közben változtatnak a fertőződött-megbetegedett-kórházban kezelt-elhunyt emberek számának közlésén, senki sem tudja, hogy mit higgyen.
Mindezek tudatában és a szervek botladozását látva, összevissza közleményeiket olvasva nem kell csodálkozni, ha az utca embere mind kevesebbet hisz a pánikra hajló hivatalos kommunikációban. Az pedig, hogy minden szinten megcsúfolják a hivatalos közleményekben, sürgősségi törvényekben elvárt, megparancsolt viselkedési normákat, akár mánelés nagy esküvők, akár whiskys születésnapok vagy politikai gyűlések, tengerparti éjszakai bulik formájában, ne is kérdőjelezze meg a pandémia elleni küzdelem sikerét: egyesek könnyebben elkapják a vírust, mint mások.

Szerémy Péter