×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
18 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Olvasó hangja

A „székely rongy”-tól a budapesti Gozsdu-udvarig

2013.02.23 - 11:31
Megosztás:
A „székely rongy”-tól a budapesti Gozsdu-udvarig

Az elmúlt napokban, miután egy hisztériakeltő fővárosi hírtelevízió politikai elemzői „székely rongy”-nak nevezték a székely zászlót, s érezvén, hogy csitulnak a kedélyek a román-magyar mesterségesen keltett viszályban, újabb téma után néztek: felröppentették a hírt, miszerint Răzvan Ungureanu 2005-ben külügyminiszterként olyan egyezményt írt alá magyar kollégájával Bukarestben, amelyben Románia „lemond” a Gozsdu Alapítvány magyarországi vagyonáról. A műsor készítői szerint az „áruló” Ungureanu ezzel legalább egymilliárd euró értékű „román örökség”-et játszott át a magyaroknak.

Ki volt Gozsdu?

A nagyváradi születésű Emanuil Gojdu (1802. február 9. – Budapest, 1870. február 3.) sikeres román jogász, politikus, mecénás (a magyar dokumentumokban és a továbbiakban cikkünkben is: Gozsdu Manó) a XIX. század második felében jól menő ügyvéd volt Budapesten, a nagy magyar politikus, Deák Ferenc barátja. Gozsdu vagyonának jelentős részét ingatlanokba fektette. Halála előtt egy évvel hozta létre a Gozsdu Alapítványt „a tanulni vágyó magyarországi és erdélyi ortodox román fiatalok” támogatására.

Az alapítvány részére, Gozsdu halála után épült fel 1902–ben, a budapesti Király utcában a Gozsdu-udvar, ez a különleges, példa nélküli épületkomplexum a pesti zsidónegyed közepén. A hét épületből és az azokat összekötő hat udvarból álló ház fontos szerepet játszott a pesti zsidónegyed életében: város volt a városban, szerény nívójú, de zajos élettel teli hely.

A Gozsdu-udvart is magában foglalta az a terület, ahol 1944-ben létrehozták az úgynevezett budapesti nagygettót, ahol több tízezer zsidót zsúfoltak össze embertelen körülmények között.

Mit tartalmaz a végrendelet?

A Gozsdu-végrendelet legfőbb végrehajtója Andrei Şaguna erdélyi román ortodox püspök lett, aki a végrendelet több passzusát is figyelmen kívül hagyta. Sőt nemcsak a vagyont, hanem az ingóságot sem használta rendeltetés szerint. Az alapítvány ismerői azt is megemlítik, hogy az alapszabályzatban az is le van írva, hogy az Alapítvány azért lett létrehozva, „hogy az ösztöndíjakat élvezők a magyar államnak hű állampolgárai legyenek”.

Említsük meg, hogy Gozsdu élete végéig segítette a magyar földön tanuló vagy ott élő

román származású értelmiségieket — tette ezt annak ellenére, hogy őt az ortodox egyház még életében kiközösítette, és sohasem fogadta vissza.

Az sincs tisztázva, honnan ered a Gozsdu-udvar állítólagos egymilliárd eurós értéke, hiszen az ingatlan reális ára a „román felértékelés”-nek egy tizedét sem teszi ki.

Az alapítvány vagyonát 1952-ben a magyar állam kisajátította. A két ország 1953-ban egyezményt írt alá, amelynek értelmében kölcsönösen lemondanak mindennemű vagyoni követelésről egymással szemben, de a kilencvenes évek második felében létrehozott nagyszebeni Emanuil Gojdu ortodox alapítvány jogutódként lépett fel, és ezen a címen szerette volna visszakapni a vagyont.

A Gozsdu-vagyon sorsa sokáig vita tárgyát képezte a két ország között. Ezt a vitát látszott rendezni a 2005 októberében Somogyi Ferenc magyar és Mihai Răzvan Ungureanu román külügyminiszter által aláírt, egy új Gozsdu Közalapítvány létrehozását célzó megállapodás. Ennek értelmében a felek évente 200 ezer eurós állami költségvetési támogatást juttattak volna az alapítványnak, amely ösztöndíjakkal, csereprogramokkal szolgálta volna a magyar-román közeledést.

A nacionalista hangulatkeltés hatására a kormánypártok kihátráltak a megállapodás mögül, és 2008-ban a román szenátus egyoldalúan érvénytelenítette azt a 2005-ös kormányrendeletet, amellyel Románia is ratifikálta a Gozsdu-ügyben aláírt magyar-román megállapodást.

Az egymilliárd eurós „román vagyon”-ért síkraszálló hírtelevízió elemzői szerint „a két fél megegyezésére kevés az esély, hiszen Budapest hetek óta nem hajlandó engedni a székely rongy ügyében, akkor hogyan lehetne elvárni a megegyezést az egymillárd eurós Gozsdu-udvar esetében?”

Stahl István