A színes pavilonok körútja Herkulesfürdőn
Herkulesfürdő (Băile Herculane) a meleg forrásvizek istenéről, Herkulesről kapta a nevét. Már a rómaiak felismerték a vizek gyógyító erejét, és fürdőket hoztak létre. A város a 19. században élte fénykorát, amikor elegáns fürdőiben, barokk stílusú palotáiban még a császári pár (Ferenc József és Sisi) is látogatást tett. Mára teljesen két részre szakadt a város: míg a központban magas hotelek, zsúfolásig telt piacok és kirakatvásárok csábítják a látogatókat, addig rozsdamart kapuk, omladozó vakolat, kitört ablakok, feltört fürdők, megcsonkított szobrok és díszek jellemzik az óvárost. Az embert egyszerre fogja el a csodálat és a szörnyülködés.
A természetszerető ember elvágyódik innen a mészkősziklák csúcsaira, az erdők mélyére, a források és vízesések mellé, felfedezni a természet örök szépségét. Számos túraútvonal közül lehet választani hosszúság és nehézségi szint szerint. Mi most a színes pavilonjairól ismeretes körtúrát választottuk. S mivel szerettünk volna minél több ösvényt bejárni, így a túra során számos egyéb látnivalót is útba ejtettünk.
A Diana III-as forrás mellől indultunk, ahol jól látható információs táblák jelezték, hogy mire is számíthatunk követve a kék háromszög jelzést. Rövid és könnyed sétával értük el az első célállomást, vagyis a Zöld–Schneller Pavilont (Foişorul verde).
Ezt a kilátót a 19. század első felében építették, elnevezése azóta többször is megváltozott. Egy kis sziklás lépcsőn helyezkedik el, közvetlenül a Neptunuszfürdő (Imperial) felett. Kivételesen szép panorámás kilátás nyílik innen az üdülőhelyre és a Domogled-hegységre. Megközelíthető a Coronini-fennsíkról is (Platoul Coronini), mely nem képezi a Domogled–Cserna Nemzeti Park részét, de körülöleli azt. A fennsíkról csodálatos látvány nyílik a magasba nyúló hotelekre és a városra. Tisztása remek helyet nyújt a táborozásra. A napelemek mellett elhaladva egy erdei ösvényen csatlakozik be a túraútvonal a pavilonok körútjába. A kilátót elhagyva követtük az utat az első útelágazásig.
Itt a bal oldalra térve meglátogattuk a Munk-forrást (Izvorul Munk). Különlegessége, hogy egy mészkőfal tövében található. A víz a sziklákból tör elő, és egy kis gáton át folyik le a mohával beborított köveken. A forrás mellett kis lóca várja a látogatókat, ideális hely a pihenésre és felfrissülésre. Visszatértünk az útelágazáshoz, majd jobbra haladva elértük a következő állomást. Ezen a szakaszon már kicsit emelkedik az út, de itt is jól követhetők a jelzések. Ezek a célállomások viszonylag közel vannak egymáshoz, így alig húsz perc múlva már láthatjuk is a sárga, Jubileumi-csúcs elnevezésű pavilont (Piscul Jubiliar). Nevét a Vaskapu-csatorna felavatása tiszteletére kapta, amely megkönnyítette a Duna-parti hajózást. A pavilonból nyíló kilátást egy fiatal bükkfasor rejti el. Az információs táblán olvashattuk a császári pár látogatásainak történetét. A második pavilon és az Erzsébet-szikla között még körülbelül 25 perc séta várt ránk emelkedővel, de gyönyörű erdei úton. Majd balra kanyarodva érkeztünk meg a túra egyik legkiemelkedőbb pontjára, a vörös, Erzsébet-pavilonhoz (Foişorul Elisabeta). Valószínűleg 1887-ben épült, 500 méter tengerszint feletti magasságban — Sisi felkérésére, aki köztudottan imádta a természetet, az erdőt és annak vadvilágát. A hegy csúcsáig újabb meredek emelkedő vár, de a lombok árnyékában meghúzódva egy jól felszerelt menedékház kárpótol majd minden fáradságért. Itt csak egyetlen szabály van, hogy mindenki hozzon magával valami mások számára is használható dolgot, bármilyen apróságot.
A lefelé vezető úton meglátogattuk a túra negyedik kilátóját, a nevezetes Csorich- (Ciorici-) pavilont. Egy szikla kúpján helyezkedik el, 391 méter magasságban, azon az útvonalon, amely a Római szállodától az Erzsébet-csúcsig vezet felfelé. Ez a kilátás ihlette meg 1887 áprilisában Sisit is, amikor megírta a Csorich tetején (csúcsán) című versét, melynek pár sora a tájékoztató táblán is olvasható, sajnos csak román nyelven.
Szabad fordításban így hangzik: „A hó rózsaszínben ragyog a Domogled falain,
Izzó búcsúként küldik a napsugarak.
A sötét fenyők ringatják az esti szél fájdalmát,
ott, hol a tűfenyők a sziklák birodalmából a mély völgyekre néznek.
Az éjszaka lassan borul a természetre, finoman mellkasához ereszkedik,
Lent a Cserna táncol egyedül, habbal koronázva, és átkarolja a tavasz.”
A pavilon mögül egy rövid ereszkedővel értük el a Gőzbarlang bejáratát (Peştera cu aburi). Önmagában a hely nem igazán látványos. Csupán egy repedésen keresztül érezni a kb. 55 Celsius-fokos, meleg gőzt, és hallani lehet, ahogyan a hévíz valahol forr a sziklák mélyén.
A pavilonhoz visszatérve tovább haladtunk lefelé a Római szállodához. A körtúra megkoronázásaként meglátogattuk a Cserna völgyének egyik kihagyhatatlan látványosságát, a Tolvajok vagy Betyárok barlangját (Peştera Hoţilor vagy Grota Haiducilor). A bejárathoz lépcsősor vezet,143 méter hosszú, nagy termekkel. A barlang nagy régészeti jelentőséggel bír. Nagyon sokan látogatják, és az idők során összegyűlt falain egy aláírás-gyűjtemény, mely 1820-ra nyúlik vissza.
Közeledve a város utcáihoz újra megcsapja orrunkat a gyógyvíz jellegzetes kénes szaga. A város most is nyüzsög. A látogatók egy részét a fürdők gyógyító hatása, másokat a romos épületek vonzzák ide, a természetjárók pedig a Cserna völgyének szépségeit szeretnék felfedezni. Bármi okból is látogatjuk meg a hét meleg forrás vidékét, Herkules isteni ereje mindenkit elvarázsol.
Szöveg: Habarics Ilona
