×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
8 °C
kevés felhő
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Publicisztika

A veszteséggel járó győzelem

2020.11.06 - 17:47
Megosztás:
A veszteséggel járó győzelem
Melinda szenvedélyes hagyományőrző. Népies környezetben nevelkedett egy érmelléki kis faluban, megismerte a falusi élet minden apró részletét, mielőtt városra került középiskolába, majd a főiskolára, ahol művészettörténetet tanult.

Mindig úgy érezte, hogy hálás kell legyen a sorsnak, a szüleinek, a szülőfalujának…, hiszen neki „minden” sikerült az életében. Azért minden, mert nem voltak különösebb vágyai, és azért, mert túlságosan elhamarkodta ezt a kijelentést. 

A középiskolában többen kinevették a tájszólása miatt, de őt ez egyáltalán nem zavarta. Néhány év múlva, amikor egyformán ismerte a tájnyelvet és az irodalmi nyelvet, ő jegyezte meg halkan, hogy ő több értéket hordoz, mint az osztálytársai. Már gyerekkorában ragaszkodott ahhoz, hogy ne dobják el a kinőtt ruháit, mert azokat majd felnőttkorában akár ki is állíthatja, büszkélkedve, hogy a népviseleten keresztül visszavezethető az útja a gyökerekig. A középiskolában már úgy öltözködött, mint bárki más, de megvarratott magának minden olyan népviseleti ruhát, ami a tájra jellemző volt, s ezeket büszkén hordta különböző rendezvényeken. 

Melinda a főiskola elvégzése után nem talált olyan munkahelyet, ami a hagyományőrzéssel kapcsolatos. Mindenhol hallotta a nagy szavakat, hogy mennyire fontos őseink hagyományainak és kultúrájának a megőrzése, ápolása és továbbadása, de csak ennyi történt, azaz beszéltek róla. Több próbálkozás után nagyon alacsony fizetésért egy civil szervezetnél jutott álláshoz. Repdesett az örömtől, ugyanis a szervezet fő tevékenysége a hagyományőrzés volt, azaz hagyományőrző tevékenységek szervezése. Ismertették vele, hogy az elmúlt évek során hány sikeres projektet valósítottak meg fiatalok bevonásával, és most is folyamatban van egy kézműves foglalkozássorozat, ami szintén eredményes lesz. 

Izgalommal készült az első foglalkozásra, kíváncsi volt, mire érdekli a fiatalokat, mit hoztak magukkal otthonról, és mi az, amit fejleszteni kívánnak. Volt meglepetés, de nem olyan, amilyenre Melinda számított. Megérkezett néhány gyerek, akiket a szüleik küldtek, mert úgy gondolják, hogy a huszonegyedik században ez hozzátartozik az általános műveltséghez, bár a gyerekek szülei sem gondolják azt, hogy az általános műveltség meghatározó lehet a mai ember életében. A legtöbb sikeres ember gazdasági téren emelkedik ki a tömegből, nem mindig a legbecsületesebb úton, a legjobb tudást felhasználva. 

A foglalkozáson részt vevő gyerekek kérdeztek is gyakran, elég sok téma érdekelte őket. Ha lehetőség adódott számukra, igyekeztek komolyan venni azt, amit csináltak, lehetőséget adni azonban senki sem igyekezett. Kézimunkázás volt a feladat, az egyik oktató megmutatott egy öltési formát, majd vette a telefonját, és azzal foglalta el magát. Amikor Melinda megtudta, hogy ezt a civil szervezetet nem szakemberek alapították, hanem olyanok, akik üzletet láttak benne, mert lehet pályázni, a pályázat eredménye pedig papíron kell meglátsszon, kétségbe esett. Ekkor döbbent rá, hogy túl korai volt az a megállapítás, hogy neki minden sikerült. Elhatározta, hogy bebizonyítja, lehet jól is végezni ezt a tevékenységet. Ekkor jött a következő arcul csapás. Nem vásárolhatott semmilyen eszközt vagy alapanyagot, amire szüksége volt az oktatáshoz, azokat pedig nem lehetett a szülőkkel megvásároltatni, mert a projektben benne voltak a költségek. 

Melinda maradhatott a civil szervezetnél, csak arra kérték, hogy tartsa be a szabályokat. A szervezet önfenntartó, nem lépheti át a költségi kereteket. Az ott végzett tevékenységeknek amúgy is az a céljuk, hogy felhívják a figyelmet a kihalóban lévő népi foglalkozásokra. 
Nehéz megérteni. A pályázat másról szól, de itt is az a lényeg, hogy elszámoláskor papíron majd jól mutasson. Valahogy az élet minden területén ez tapasztalható. Papíron kell jól működjenek a dolgok, és kell legyen néhány fotó, amiről bármi elmondható. Diplomákat, kitüntetéseket osztogatnak, az már senkit nem érdekel, hogy mi áll ezek mögött. A versenyszellem is kihalt, a versenyeken mindenki győztes. Melinda attól tart, hogy épp emiatt fog bekövetkezni az, hogy mindenki veszíteni fog.

Elek György