A világot irányító gyűlölködés

Azt sem, hogy az egésznek mi a célja. A legkevésbé azok tudják, akik művelik, őket meggyőző biztatásra, ösztönzésre, félrevezetésre, megtévesztésre… Ahogy civilizációs értelemben egyre fejlettebbé váltunk, úgy változtak a szokásaink, értékrendünk és életformánk. Az ilyen viselkedési formák mégsem természetes módon alakulnak ki. Ezt nem a fejlődés hozza. Ezt valakik, valahonnan irányítják, szabályozzák, egységesítik, hogy erőt képezzen, és megtegye a kívánt hatását.

Látod, a tudomány, a technika a hétköznapi emberek számára roppant magas szintre emelkedett, olyan magasra, hogy kevesen tudnak vele lépést tartani. Jelenleg azt tapasztalhatjuk, hogy minden eddiginél jobban lehetne élni, ha megtanulnánk a jólét legelemibb szabályait. Tanulni viszont kevesen akarnak. Ezért nem ők a felelősek, hanem azok, akik olyan élethelyzeteket teremtenek, hogy ismeretek hiányában is lehet szerepekhez jutni, szerepeket eljátszani, mert vannak rendezők, akik kijelölik a lépéseket, megszabják az irányt, meghatározzák a célt. Vannak rendezők, akik olyan célokat jelölnek ki, amiket csak gyűlölködéssel lehet elérni, és mint egyre többször tapasztaljuk, elég sokan vannak, akik vállalják ezeket a szerepeket. Akik még hisznek, éreznek és vágynak a jóra, elítélik a gyűlölködést, és nem tesznek semmit. Mert nem tudnak? Mert félnek? Mert ők is rendezői utasításra várnak? Vagy éppen azért, mert már nem ők képezik a többséget? Hányszor találkozunk olyan emberekkel, akikben ott van a jó szándék, de képtelenek azt érvényesíteni? Talán a maguk gyengesége miatt, talán azért, mert nem csatlakoznak hozzájuk annyian, hogy közösséget alkotva erőt képezzenek. A gyűlölködők nem maradnak egyedül. Úgy képeznek erőt, hogy teljesítik az utasításokat. Nem új keletű az a szokás, hogy a világ sorsát meghatározni vágyók, a világot átformálni szándékozó rendezők arra törekednek, hogy a szereplők szakadjanak el a múlttól, ne ismerjék a történelmet, semmisítsék meg a felhalmozott értékeket, mert úgy lehet majd kialakítani egy olyan életteret, ami könnyen irányítható. Ha eltűnnek a szobrok, kevesebb eszköz marad visszaemlékezni a múltra, megkérdezni, hogy miért állítottak emléket egyik-másik történelmi személyiségnek. Ha eltűnnek a könyvek, azt fogják majd olvasni az emberek, amit a Facebook megenged. Vannak magyarázatok arra, hogy kulturális emlékek nélkül is mehet előre a világ. Így történt ez, amikor az első alexandriai háborúban leégett a Nagy Könyvtár. Odavesztek a múlt bizonyítékai, az emlékezet pedig kihal, vagy meghamisítja az idő.

Nem a gyűlölködés miatt változik meg a világ, a gyűlölködés csak egy eszköz a változás felgyorsítására. Mi, emberek a teremtés óta folyton változunk, nem ritkán rossz irányba. Nem vonhatjuk ki magunkat a felelősség alól, mert rajtunk is sok minden múlik és múlni fog. A ledöntött szobrok, a könyvtárakból szétszórt könyvek hiánya szegényebbé teszi a világot azzal, hogy nem visszük tovább magunkkal évszázadok és évezredek tapasztalatát. Az ember újra elkezdi majd felfedezni azt, ami már rendelkezésére állt, amit már tudott, de megsemmisítette.

Egy idő után hiába kérdezed, mikor lesz vége a világméretűvé váló gyűlölködésnek, ha anélkül, hogy tudnál róla, a magad nyugalmában, a magad szótlanságában olyan lépéseket teszel meg, olyan szekeret tolsz, ami gyűlölködésből indult anélkül, hogy te arról tudnál bármit is. Ennek az útnak nem lesz vége, ha mégis, csak valami áldozattal. Pedig már ott kellene tartson a világ, hogy ne az áldozatok árán menjen tovább, hanem a tapasztalatok ismeretében hozott döntésekkel. A szobrok közelében, a könyvtárszobákban, a színházakban és a múzeumokban… Ha Vörösmarty Mihály egyszer már felismerte, hogy mehet könyvek által előbbre a világ, akkor ne jussunk oda, hogy ezt újra fel kelljen majd fedezni! Amíg él ez a felfedezés, addig nem mások, csupán mi irányítjuk a világ alakulását, nem a gyűlölködés.

Elek György