Alázattal és szolgálattal az emberekért

A Hans Lindner Alapítványt 1997-ben indította útjára Szatmárnémetiben névadója és családja. Már 1993-tól aktívak voltak városunkban, szociális programjaik a Caritas égisze alatt zajlottak.

Az alapítvány céljai a mai napig nem változtak: olyan személyek támogatása, akik testi-lelki állapotuk miatt mások segítségére szorulnak (fiatalok esélyeinek javítása az életben való boldoguláshoz, hátrányos helyzetű, de törekvő fiatal felnőttek segítése a boldogulásban, rákbeteg gyerekek és családjaik segítése a mindennapokban, kezdő vállalkozások felkarolása, szakmaválasztás népszerűsítése, magányos, állami gondozott fiatalokról és elhanyagolt szépkorúakról való gondoskodás stb.).

Kezdetben inkább karitatív programok által segített az állami gondozásból kikerülőknek (Mária-ház, Nevelő családok), a periférián vagy mélyszegénységben élő családoknak (GoStart, Fiatal anyák programja), hajléktalanoknak (hajléktalanszálló kialakítása), onkológiai beteg gyerekeknek (Reménysugár) és azok családjainak. 20 évvel ezelőtt Szatmáron nagy volt a munkanélküliség, munkahelyeket (Hospitanten program: fiatalok első vállalkozását támogató program), illetve megfelelő lakhatási körülményeket (200 szociális lakás építése) megvalósító programok által igyekezett az alapítvány hozzájárulni a boldoguláshoz.

A helyzet mára megváltozott. Az alapítvány az emberbarát programok mellett fiataloknak szóló nevelési-fejlesztési programok által segít a tudatos szakmaválasztásban, a munkaerőpiacra való felkészülésben, az önállósulásban és az előmenetel építésében. Teszi ezt üzemek és farmok látogatása által, saját kézművesműhelyekben és tankertben való tevékenységek szervezésével. Az alapítvány különböző nevelő programokat és tanfolyamokat szervez, széles körben együttműködik a helyhatósággal, állami intézményekkel, helyi civil szervezetekkel és vállalkozásokkal.

Az alapítvány különös hangsúlyt fektet a felelős és fenntartható élettértervezésre. Ennek lényege a törődés. Törődés a teremtett világgal, emberekkel és a környezettel, a termőfölddel és haszonállatok jólétével (mezőgazdaság), az élelmiszerek természetes előállításával és forgalmazásával, helyben gyártott termékek népszerűsítésével, egészséges és az életet tudatosan alakító életmóddal. Cél, hogy a fiatalok reális perspektívát kapjanak az élettervezéshez, tapasztalatokat gyűjtsenek: ismerjék meg a helyi adottságokat, társadalmi és gazdasági szereplőket, gyakorlati foglalkozásokon és képzéseken vegyenek részt, részesítsék előnyben a helyben való boldogulást. Ezért nemcsak a szakképzésben segít az alapítvány, hanem abban is, hogy a fiatalok megtanuljanak együttműködni, sokoldalúak lenni, így kevésbé lesznek kiszolgáltatottak, valamint megelőzhetők és orvosolhatók a társadalmi válsághelyzetek.

Ki áll ezek mögött? Hans Lindner bajorországi vállalkozó, aki július 22-én töltötte a 80 évet.

Az alsó-bajorországi Arnstorf kisvárosból származó Lindner Group megmutatja, mit érhet el egy férfi, egy család, egy társaság 55 év alatt. A családi vállalkozás mára Európa vezető szakértője lett a belsőépítészet, a homlokzatépítés és a szigetelési technológia területén, több mint 7000 alkalmazottal több mint 20 országban.

A kezdetben háromfős kisvállalkozást mára globális építőipari céggé fejlesztették: ők újították fel a berlini Parlament üléstermét és a kancellár irodáját, építették a müncheni, hongkongi, londoni és malagai repülőtereket, a dubaji és moszkvai metrót, a sanghaji hajómúzeumot és a Los Angeles-i rendőrség épületét, valamint sok más jelentős épületet. Nevükhöz fűződik ugyanakkor az a tény is, hogy a régióba és az anyaországba milliókat fektettek szívvel és bölcsességgel. Alapítványokat hoztak létre, így idősek otthonát, szülészetet, bölcsődét és óvodát, gyermekfalut, gazdaságfejlesztési ügynökséget, vendégfogadót és szállodát működtetnek.
Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy csak a pénz számít, ismerjük meg Hans Lindnert!

A beszélgetésre önmaga jön, hogy felvigye irodájába vendégét, a riportert. Titkárnő nincs. A vezérigazgató nem pazarol időt. Hosszú léptekkel felmászik az első emeleti irodájába. Egy belsőépítészeti cég vezetője számára a szoba meglepően díszítetlen. Bézs, öregedő funkcionális mennyezet, fehér falak, szürke szőnyegpadló. A falon lévő kép (a szatmárnémeti Pannónia szálló!) 25 éve lóg ott. A 80 éves férfi nyilvánvalóan nem értékeli a megjelenést. Ő maga divatos, barna nadrággal és cipővel ellátott felöltőt visel, funkcionálisabb, mint sikk. Hans Lindner nem feltűnő. A külvilág felé mindig nagyon szerény benyomást kelt.
Szegény háttérből kapaszkodott életében folyamatosan, egészen felfelé. Édesanyja Arnstorfban vezetett kocsmát, édesapja pedig egy kis faanyag-kereskedelmet. Hans (mert a Johannt így becézik) együtt dolgozott szüleivel, de mindig voltak ambíciói: jó hírnevet akart szerezni családjuknak.

Azt, hogy én, ritkán mondja. Inkább gyakran használ közmondásokat. „Ha a rendszer valahol csepeg, ott erről beszélni kell” — ez az egyik bölcsessége.
„Rendkívül takarékosnak neveltek” — mondja, és nem hagy kétséget afelől, hogy ez vállalkozóként is formálta őt. Lindner még mindig emlékszik arra, hogy gyermekként az ő feladata volt, hogy a csirkéket etesse, ma pedig cégvezetőként az is megjárta az eszét, hogy kiszámolta, mennyi kávét dobnak el a vállalkozásnál naponta. Nem szeret pazarolni, hacsak nem az emberekre való figyelés, gondoskodás által. És nem csak. Valóban milliókat fektet be szemrebbenés nélkül, amikor üzletet érez. A döntési hajlandóság, a „kisujj”-érzet vagy helyes lelkiismeret az, ami Hans Lindnert nagyszerűvé tette. Ugyanilyen elszántsággal az elmúlt 17 évben több mint 40 millió eurót fektetett be szülőföldje fejlesztésébe. Azt, hogy alapítványai adózási előnyökkel jártak, ő sem tagadja, de az is tagadhatatlan, hogy nem önmagáért tette.

„Nem tudtam átruházni a felelősséget” — mondja ma. „Én voltam az ügyfelek számára a szolgáltatás vezetője. Én voltam az eladó, de a könyvelő is voltam, minden voltam. Vállaltam nevemmel és személyemmel.” Hans Lindnerről nemcsak azt mondják, hogy lelkiismeretes, hanem azt is, hogy megajándékozza munkatársait önmagával: példakép. A főnök kemény, de önmagával szemben a legkeményebb. 50 éves koráig minden reggel fél hatkor ment a hivatalba, a hét hat napján. Évente 140 000 kilométert vezetett, és nem hajlandó sofőrt alkalmazni. Amikor 1999-ben felavatták a sanghaji repülőteret, ugyanazon a napon oda- és visszarepült. „Azt mondta: Én aludhatok a repülőgépen is, így hamar hazaérek, és tehetek még valamit” — emlékszik vissza.

Hans Lindner csodálatra méltó ember: földhöz ragadt és éber. Amikor Arnstorfban be kellett zárni a helyi kórházat, megvásárolta az épületet, átalakította idősek otthonává, és egy óvodát, bölcsődét is nyitott az otthonban, hogy élet legyen benne. Támogatta a helyi középiskola bővítését is. Szatmárnémetiben sokoldalú alapítványt működtet, Afrikában pedig egy gyermekfalut. A közeli Mariakirchenben egy modern szállodát épített egy régi kastély mellett, hogy el tudja szállásolni az ügyfeleit, egy régi istállót pedig fogadóvá alakított át, ahol saját sörfőzdét működtet. A régi mariakircheni kastélyt képzési központtá alakította át.

Hans Lindner számára a kezdetektől fogva az alkalmazottak jelentették a legfontosabb tőkét, és ezt a meggyőződését továbbadta családtagjainak is, akik valamennyien — ha nem is első munkahelyként — előbb vagy utóbb a Lindner cégnél dolgoznak. A cég vezetői tisztségeit nagyrészt mind olyan személyek töltik be, akik a cég soraiból származnak, illetve a szakmák egyikét a cégnél tanulták. Partnereik számára ismertek ezek az elvek, és ezeknek köszönhetően sok megrendelésben van részük.

Nem véletlen, hogy a Lindner céget 2016-ban a legjobb bajor családi vállalkozásnak jelölték a Társadalmi elkötelezettség kategóriában. Ez is azt igazolta, hogy a Lindner cég számára az a legfontosabb, hogy megbízható partner legyen az ügyfelei számára világszerte, valamint biztos munkahelyet kínáljon munkatársainak.
Kelet-Bajorországban összesen 1100 fiatal vállalkozó vett részt a Hans Lindner Alapítvány tanácsadásain, akik nyolc év alatt több mint 3500 munkahelyet teremtettek. Ezenkívül iskolai versenyeken, vállalkozói középiskolák támogatásán és egyetemi képzéseken keresztül terjeszti a vállalkozói gondolkodásmódot.
Édesanyja, aki vallásos és mások iránt nagyon érzékeny nő volt, gyakran mondta, hogy három feltétel kell a sikerhez: tudás, szorgalom és szerencse. Az alapítványokat azért alapította, mert szerencsés embernek tartja magát, és másoknak is szeretne juttatni abból a jóból, amiben neki része volt, így programjain keresztül segítette a szerényebb országok hátrányos helyzetű gyermekeit és fiataljait.

Lindner a mai napig nem engedett semmit a családból. Hetente egyszer felesége, Brigitte ebédre hívja őket, az egész család (4 lánya és vejeik, unokáik, összesen 20 ember) az asztalnál ül, és alkalmuk van megbeszélni minden (?) ügyes-bajos dolgukat (is). A Lindner családot olyan emberek alkotják, akik láthatók a világ számára, vállalkozók, és vállalják is tetteiket.

Hans Lindnernek a szakmai és a magánügyek elkülönítése soha nem jut eszébe. Inkább megpróbálja ötvözni a kellemest a hasznossal. Felesége, Brigitte emlékszik arra, hogy első randevújuk is a regensburgi egyetem építési területén történt. Szintén ő egy másik motorra is rámutat, amely a férjét hajtja. „Nyitott az új dolgokra: ha valaki olyan javaslattal áll elő, amelyet akár kis részben, de meg lehet valósítani, az a férjemet lelkesíti. A rutint unja, bárhol is voltak új feladatok, ezekbe vetette bele magát, és mindig azon van, hogy a munkát hobbivá változtassa.”

Végül is minden Lindner-projektben van egy közös vonás: mindig megoldásokat keresnek a régió gyenge pontjaira. Ez azt is jelenti, hogy meg akarja változtatni a meglévő struktúrákat. Nem csoda, hogy nem mindenki örül ennek, de fontos, hogy párbeszéd alakuljon. A Rottal régió szántóinak és rétjeinek közepén a vállalati központ, az idősek otthona és a vállalkozástámogató alapítvány lenyűgöző jelenségek. Nem csoda, hogy egyesek „birodalomnak”, a Lindner családot pedig „klánnak” nevezik. Lindner maga hagyja, hogy az ilyen vádak visszapattanjanak: „Akik sikeresek, azoknak lesznek mindig irigyeik. Ez a természet törvénye” — mondja.

A 80 éves Lindner úr hobbija a sörfőzés. Megvásárolta a Mariakirchenben található történelmi vízi kastélyt és a hozzá tartozó istállót, hogy megakadályozza a létesítmény lebontását. Felújította az épületet: oktatóközponttá, sörfőző kisüzemmé és fogadóvá alakította át. Ő maga is hetente többször áll a pult mögött, sört csapol és mosogat. Lindner úr legújabb megvalósítása a „Landluft”, egy biofarm az alsó-bajorországi Leberfingben, melyhez kapcsolódnak a Szatmár megyei mezőgazdasági és élelmiszergyártó kisüzemek, illetve a Brassó megyei pisztrángos. Vállalkozói szellemét nyugdíjasként is megőrizte. Minden sikere mellett Lindner úr egyszerű maradt. Régóta nem rendelkezik saját autóval, ehelyett biciklivel jár. „Nem számít, hová érkezik, a biciklit mindig a következő cél irányába állítja” — mondja felesége, Brigitte.

Miért csinálja mindezt? Lindner válaszai rendkívül rövidek, a jótevő póz nem felel meg neki. „Önmagad csak egy szelet kenyeret tarthatsz a kezedben. Becsüld meg!” — mondja, alapítványai a köszönet és hála jelei mindenért, ami vele életében megtörtént.

A szatmárnémeti alapítvány és a gazdasági vállalkozás munkatársai egyaránt, valamint a programok kedvezményezettjei ezúton is köszöntik Lindner urat a 80. születésnapja alkalmából, jó egészséget és hosszú, boldog életet kívánnak neki az Úr áldásával.