Autómentes napok és még több autó

Tizenkét éve, de lehet, hogy régebb óta vannak autómentes napok szervezve Szatmárnémetiben is, az ilyenekkel az a céljuk az aktivistáknak, hogy tudatosítsák az emberekben, hogy mással is lehet közlekedni, nem csak környezetszennyező gépjárművekkel. Az ilyen rendezvényeken főleg biciklivel — ami régóta bevált szatmárnémeti közlekedési eszköznek számít — szoktak megjelenni a résztvevők, de választható közlekedési eszköznek számít például a tömegközlekedés vagy a sétálás is, de jó választás lehet a roller is, a lényeg, hogy enyhüljön a forgalom okozta nyomás a közlekedésre és a légkörre. Hogy a tucatnyi alkalommal megtartott rendezvény ellenére miért nő mégis folyamatosan az autók száma a megyeszékhelyen, arról Békéssy Erzsébetet, az Élet Fája Környezetvédelmi és Humanitárius Egyesület elnökét, illetve Márk-Nagy Jánost, a szatmárnémeti Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) vezetőjét kérdeztük. Az ügyben ezen írás szerzőjének is vannak személyes és szerzett tapasztalatai is.

Autóval mindenhová

Abban mindenki egyetért, hogy az autómentes közlekedés nem kell folyamatosan érvényes legyen, és nem azoknak szól, akik a vonzáskörzetből járnak be dolgozni, hozzák-viszik a gyereket iskolába, hanem azoknak, akik tíz-tizenöt perc autózásról nem tudnak lemondani tízpercnyi biciklizés, húszpercnyi vagy félórás gyaloglás javára. A nem folyamatos érvényesség azt jelenti, hogy ha valaki bevásárolni megy, lelkiismeret-furdalás nélkül ülhet autóba, mint ahogy tartós rossz idő esetén vagy az őszi-téli időszakban sem kell hanyagolni az autót. Azonban ha valaki párutcányi távolság megtételéért is autóba ül, az már nyugodtan biciklire ülhetne, vagy mehetne akár gyalog is, amivel pénzt is spórolna, amiért nem kellene fizetős parkolóban hagynia az autóját, meg bosszúságot is, mert nem kellene parkolóhelyet keresnie. Személyes meglátás, hogy Szatmárnémetiben azért hajlandók sokan csak a bolt vagy a bank ajtajában leparkolni, akár tilosban is, mert tíz perc autózás után öt percet gyalogolni (ha csak távolabb sikerült helyet találni) eléggé gyatra eredmény.

Kevés a bicikliút

Békéssy Erzsébet szerint az autómentesség tudatosítása egy hosszú folyamat, nem arról van szó tehát, hogy autómentes napot tartani felesleges, hanem hogy több időre van szükség, amíg az emberek felismerik, hogy ez a helyes irány. Ahogy a szelektív hulladékgyűjtés is több mint tíz év elteltével is még mindig gyerekcipőben jár, úgy az autót hanyagoló közlekedés is; ahelyett, hogy az emberek lemondanának az autókról, egy helyett kettőt tartanak a családban, és gyakran használják is mind a kettőt. Hogy az autós közlekedés továbbra is az első helyen áll, annak oka az is, hogy kevés a bicikliút. És itt nemcsak a megyeszékhelyről vagy a településekről van szó, hanem a településközi bicikliutakról is, hiszen sokan járnának be kerékpárral a környező településekről, ha nem az autókkal egy útfelületet kellene használniuk. Természetesen van egy réteg, mutatott rá Békéssy, amelyik akkor sem mondana le az autóról, ha mindenütt lenne bicikliút, és luxusbuszok járnának a közszállításban, de remélhetőleg ez egy kisebbsége a lakosoknak, egy kisebbség, amelyik egyre csak szűkül.

Többen bicikliznének, mint ahányan teszik

Az EKE a Túr mentén szokott bográcsozással végződő biciklitúrát szervezni autómentes nap jegyében, ilyen most is be van tervezve, ám a járványhelyzet miatt egyelőre kétes, hogy meg lesz-e tartva. Az EKE elnöke, Márk-Nagy János szerint akkor lenne meg a hatásuk az autómentes törekvéseknek, ha a biciklizés javára billenne el a mérleg, több lehetőséget kellene biztosítani a bicikliseknek, több esélyt a biciklizéshez. Szerinte sokkal többen bicikliznének, mint amennyien ténylegesen bicikliznek is, ám a parkoló autók miatt szűkké lett utcák és a nagy autóforgalom miatt félnek. Nincsenek helyzetbe hozva a biciklisek, mondja Márk-Nagy, pedig ha a helyhatóságok ráhatnának arra, hogy — akár az autós közlekedés rovására — több legyen a lehetőség a biciklizésre, azaz autóparkolók építése helyett bicikliparkolókat és bicikliutakat építenének, nőne a kerékpárt használók száma. Nem úgy, ahogy most van, mert szomorú tapasztalat, hogy az egyik legrégebbi bicikliutat az Ady Endre utcán a parkoló autók foglalják el, a Gheorghe Bariţiu utcai bicikliúton pedig megint a kerékpárosok vannak hátrányban az autósokhoz képest, mert ahány kereszteződés, annyi Megállj! táblájuk van a kerékpárosoknak. Nem lehet úgy csökkenteni az autós forgalmat, hogy nem korlátozzuk azt, mutatott rá az EKE-elnök, a mindenkori politikusoknak az ilyen döntéseket be kellene vállalniuk, de ez a fajta hozzáállás egyelőre hiányzik. Ha a polgármesterek parkolókat csinálnak, az autókat fog generálni a forgalomba, ha pedig megszüntetnek parkolókat, az gyalogosokat, buszozókat vagy biciklizőket. Nyugati tanulmányok bizonyítják, hogy az a fajta közlekedés fejlődik, amelyiknek az infrastruktúrája fejlesztve van.

Főtérlezárás

Szatmárnémetiben az egyik, az autós forgalmat csökevényesítő kezdeményezés a régi központ forgalom elől való lezárása, Márk-Nagy szerint ettől nem kell félni, összességében ennek jó hatása lesz az autómentes közlekedés szempontjából. A régi központban el fog dőlni, hogy ha van korlátozással vegyített választási lehetőség, az beválik-e. Persze nem az elején, mert akkor az újdonság ereje miatt sok lesz a tiltakozás, de ha megtörténik az alkalmazkodás, pozitív lesz a hatás. Megszokás kérdése az autótól való szabadulás, véli Márk-Nagy, egy folyamat vezet el odáig, és ennek a folyamatnak a hosszúsága az emberek alkalmazkodó képességétől és szándékától függ, meg attól, hogy a hatóságoktól milyen impulzusok érkeznek. Városszéli parkolók kellenek, ahonnan gördülékenyen el lehet jutni busszal a város többi pontjára, lehet folytatni biciklivel vagy rollerrel az utat. Meglévő autós parkolókba „bicikliparkolókat” kell telepíteni, mentesíteni kell a közgondolkodást attól a téves rögzüléstől, hogy a bicikli a szegények járműve, ösztönözni kell a kerékpározást minden téren, és meglesz a hatása.

Princz Csaba