×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
10 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Olvasó hangja

Az Antena 3 és az autonómia

2013.02.28 - 10:40
Megosztás:
Az Antena 3 és az autonómia

A Dan Voiculescu finanszírozta hírtelevízió továbbra se veszi le műsorairól a magyarellenes anyagokat: a székely zászló keltette hisztéria után (a székely lobogót Radu Tudor rongynak nevezte) a szerkesztők a budapesti Gozsdu Alapítvány körüli témát „járják körül” nagy alapossággal. Több történész is beáll a sorba, természetesen elsősorban azok, akiknek a véleménye megfelel a tulajdonos és a hírtelevízió-nézők igényeinek.

Adrian Ursu műsorvezető legutóbbi vendége Petre Ţurlea történész volt, aki a volt külügyminiszter, Mihai Răzvan Ungureanu egyezségét a magyar külügyi tárcavezetővel a Gozsdu-hagyaték ügyében egyenesen az 50-es évek egyik kommunista vezérének, Ana Paukernek az 1952-ben — ugyanebben az ügyben — elkövetett „árulás”-ával hasonlította össze. Ţurlea nagy hibának tartja az aradi Szabadság-szobor visszaállítását is, mivel a szobor emléket állít annak a 13 vértanúnak, akik 40 ezer román hazafi haláláért felelősek az 1848–49-es forradalomban.

Az Antena 3 irányította médiaháborúnak az egyik valószínű magyarázata az, hogy ezekkel a műsorokkal elvonják a nézők figyelmét a súlyos országos gondoktól és az Intact tröszt bírósági felelősségre vonásától, egyúttal Ungureanu elnökjelöltségét is megkérdőjelezik.

 

A székelyek és Mihai Viteazul

 

Szerencsére az említett hírtelevízióban vannak — ha ritkán is — másféle hangok is. Ezek között említsük meg Valentin Stan egyetemi tanár egyik műsorát a Conexiuni sorozatból (igaz, hogy ezt régebben sugározták), de a politikai elemző napjainkban is hasonló, pozitív hangnemben nyilatkozik a „székely témá”-ban. Stan a trianoni békeszerződésről ezt mondja: „Azt kérjük a magyaroktól, hogy tartsák be Trianont, de van egy rossz hírem: mi vagyunk azok, akik nem igazán tartjuk be Trianont. Vaida-Voevod, az első román miniszterelnök, aki aláírta az 1919-es, kisebbségek védelméről szóló keretszerződést, a 11-es cikkelyben ezt a kitételt is elfogadta: Románia egyetért azzal, hogy megadja az erdélyi szász és székely közösségeknek a helyi autonómiát. Hát igen. Mert ezzel a feltétellel kaptuk meg Erdélyt. Hogy helyi autonómiát adunk a székely közösségeknek oktatási és vallási vonatkozásban. A székelyek is akarnak valamit, amire feljogosította őket a történelem. És én meg szeretném köszönni ez alkalommal a székelyeknek, hogy nem térdeltek le soha. Sem a magyar királyok előtt, sem Ausztria császárai előtt, sem az orosz cárok előtt, sem a török szultán előtt. És hogy itt maradtak ezen a földön, melyet önfeláldozással védtek meg… És nézzük csak, hol voltak a székelyek, amikor Románia alakult?… Kezdjük Mihai Viteazullal és a sellemberki csatával 1599-ben, amikor Mihai Viteazul megalkotta Romániát… azt a kicsit, ami akkor volt… A székelyek Mihai mellett harcoltak, mert a Vajda jobban megbízott bennük, mint a sajátjaiban. A székelyek ott voltak Mihai mellett! És Mihai lismerte minden jogukat. Mindazokat a jogokat, melyeket ma is kérnek, megadta nekik Mihai. Tudják, hol voltak a székelyek 1475-ben? Moldvában, Vasluinál, ahol Ştefan cel Mare serege védte a kereszténységet, összecsaptak a Félholddal. És jöttek azok több

tízezren. De néhány ezer székely, profi harcosok, nagy szívvel Ştefan mellett harcoltak. És megállították a török sokaságot, legyőzték őket félholdastól, mindenestől. De tudják, hogy még kit győztek le akkor a székelyek? A havasalföldieket is legyőzték. Mert azok 17 ezren a török szultán seregében voltak…”

 

Autonómiák Európában

 

Sajnos, a nemzetközi szervezetek nem foglalkoznak ezekkel a problémákkal, belpolitikai kérdésként kezeli a székely lobogó-ügyet, esetleg akkor foglalkoznak vele, ha majd az Európai Parlament is napirendre tűzi a kérdést. Minden román vezető Ceauşescu óta hajtogatja, hogy Románia példásan, az európai normáknak megfelelően megoldotta a kisebbségi kérdést, de Európa nyugatibb fele nem a mi példánkból ihletődött, és mindenféle autonómiát adott a spanyolországi katalánoknak és baszkoknak, az olaszországi németeknek Dél-Tirolban vagy a finnországi svédeknek. Aztán ott van Svájc is a négy hivatalos nyelvével (persze van rá eset, hogy ott se nézik mindig jó szemmel a szomszédos kantonokból érkezetteket…). Szóval vannak életképes autonómiák az Unióban, és fel se tevődik, hogy a katalánok vagy a dél-tiroliak „elrabolnák” a spanyol honnak vagy Itáliának azt a régióját, ahol ezek évszázadok óta élnek. Dél-Tirolban a német és az olasz nyelv a hivatalokban egyenlő rangú (köztisztviselő eleve nem lehet, aki nem rendelkezik mindkét nyelven nyelvvizsgával). Spanyolországban a spanyol államnyelv mellett a katalán, a galíciai, valamint a baszk hivatalos nyelvek a saját autonóm közösségeikben. Tehát ha valakit érdekel: vannak „autonómia-példák”, nyitott határok, békés egymás mellett élés ősrégi ellenségek között is, csak nyitott szemmel kell járnunk öreg kontinensünk útjain.

 

Stahl István