×
2020. 06 05.
Péntek
Fatime
14 °C
Borult idő
1EUR = 4.84 RON
1USD = 4.32 RON
100HUF = 1.40 RON
Egészség

Az együttérzés és a megértés a kulcs

2020.04.03 - 17:30
Megosztás :
  • Az együttérzés és a megértés a kulcs

    Sopoian Renáta Réka iskolapszichológus szakmai tanácsait kérte ki szerkesztőségünk arról, hogy a szülők miként tudják leginkább lekötni a gyerekek figyelmét az otthon eltöltött idő alatt. Tanácsokat, programlehetőségeket osztott meg velünk a pszichológus.

     

    A szakember szerint az első és legfontosabb teendő: a szülőknek biztosítaniuk kell a személyes lelki és testi kiegyensúlyozottságot. A gyermek számára a szülő a biztos pont, rá néz fel, és általa érzi magát biztonságban. Éppen ezért elengedhetetlen a szülők testi és lelki egyensúlya. Ha ez az egyensúly biztosítva van, akkor a gyermekekkel is könnyű dolguk lesz a szülőknek, hiszen általuk megteremtődik a gyermekek biztonságérzete is. A továbbiakban a szülők el kell magyarázzák a gyermekeknek a jelenlegi, a koronavírus okozta helyzetet: miért kell bent maradni, miért fontos a kézmosás, természetesen a gyermek korának, az értelmi és érzelmi intelligenciájának megfelelően. Sopoian Renáta a következőket mondta: „Nagyon fontos, hogy a gyermekek tudják, mi folyik most körülöttük, mi miért történik. Valószínűleg már értesültek más forrásokból a dologról, (tv-ből, internetről), még mielőtt alkalmunk lett volna leülni velük beszélgetni. Viszont elengedhetetlen a szülők részéről az a beszélgetés, ami tisztázza a dolgokat. Törekedjünk arra, hogy a fő információforrás mi, a szülők legyünk! Ehhez a szülőknek az kell, hogy csak hiteles források és előírások alapján tájékozódjanak. Számos oktató rövidfilm, videó, mese van, amelyek leírják a helyzetet. Viszont ez nem jelenti azt, hogy ezek az eszközök felmentik a szülőt az információ átadása alól. Mindig legyünk jelen a gyermekek életében, és bármilyen témában is tennének fel kérdést, mindig türelmesen és megértőn válaszoljunk! Mint már említettem, a szülők lelki és testi kiegyensúlyozottsága elengedhetetlen” — húzta alá a pszichológus.

    „Ahhoz, hogy ezt elérjük, nem szabad elhanyagolni az úgynevezett 'énidőt', vagyis a saját magunkra fordított időt. A napi rutinfeladatok közé vezessünk be egy időintervallumot, amikor azt csináljuk, amit szeretünk, olvassunk, főzzünk valami finomat, nézzünk meg a egy jó filmet, tornázzunk egy órát, de ezt mind gyermek nélkül! Tudom, első hallásra furcsának hangzik, de mindenkinek szüksége van arra az időre, amit csak saját magára szán. Az 'énidő' hatalmas lelki és testi feltöltődést biztosíthat, ha megfelelőképpen alkalmazzuk és építjük be a mindennapjainkba. Miután biztosítva van a testi és lelki egyensúly, a szülők készítsenek egy rugalmas időbeosztást, mind maguknak, mind a gyermekeknek. A szülők napi teendőibe akár a gyermekeket is be lehet vonni, hiszen a gyermekek természetükből adódóan segítőkészek, nyitottak, kíváncsiak. Ezért az olyan mindennapi tevékenységek is, mint például a főzés, takarítás, mosás, mosogatás, leköthetik a figyelmüket. A kulcsszó természetesen a türelem és a megértés. A gyermekek napirendjét illetően a kulcsszó a kompromisszum, továbbá elengedhetetlenek a gyermekek igényei. Üljünk le közösen gyermekünkkel, és írjunk le mindent, amit a gyerek aznap szeretne csinálni! Nagyon fontos, hogy mindent pontosan úgy írjunk le, ahogyan a gyermek mondja. Így látni fogja, hogy az ő szava és ötletei is fontosak. A lista készítése után lép érvénybe a kompromisszum. Mivel a gyermekek sokkal okosabbak, mint mi azt hinnénk, megpróbálhatják kihasználni a helyzetet, és lesznek olyan ötleteik, hogy ők egész nap számítógépezni, tv-t nézni vagy játszani akarnak. Ebben a helyzetben a szülők nagyon résen kell hogy legyenek. Kössünk kompromisszumot a gyermekekkel, vezessük rá őket, miért nem jó, ha egész nap csak játszanak, tévéznek! Egyezzünk ki velük egy általunk megfelelőnek vélt időintervallumban! Ha a gyermek látja, hogy lehet egyezkedni a szülővel, akkor hajlandó lesz ő is engedni, hiszen bár nem teljesült teljesen, amit akart, mégis valamennyit elért belőle. A tanulás esetében is elsődlegesen fontos a kommunikáció. A szülőnek el kell magyaráznia a gyermeknek, hogy bár jelenleg nincs oktatás az iskolában, még nincs vakáció, és a tanulás nem maradhat el. Fontos, hogy a gyermek ne a tanárt lássa a szülőben. Magyarázza el neki, hogy nem szeretné, ha kiesne a tanulási rutinjából, hogy miért fontos a tanultak ismétlése. Viszont ha látjuk, hogy gyermekünk fáradt, nem tud rendesen koncentrálni, ne próbáljuk meg ráerőltetni a tanulást, ilyenkor is köthetünk egyezséget a gyermekkel: tartsunk egy félórás szünetet, és később térjünk vissza rá! Fontos, hogy rugalmasak és türelmesek legyünk” — magyarázta a szakember, aki programlehetőségeket is ajánlott. „Társasjátékozzunk, puzzle-özzünk, rajzoljunk/fessünk, énekeljünk a gyermekkel, játsszunk szerepjátékokat! Ki szeretném emelni az esti mese fontosságát a jelenlegi helyzetben. Fontos, hogy a gyerekek ilyenkor pozitív töltetű meséket halljanak, amelyekben mindig a jó győz. Nagyon jó program lehet az is, ha a szülő a gyermekkoráról mesél” — sorolta az iskolapszichológus.

    Gondokat okozhat, ha a gyermek a kijárási korlátozások miatt nem mehet ki a játszótérre, nem tölthet annyi időt a szabadban, mint eddig, hiába jó az idő. A szakember arra is választ adott, hogy ebben a helyzetben mi lehet a megoldás. „A gyermek egy adott ponton a szülő elé fog állni, és jelezni fogja, hogy ő szeretne kimenni. A kulcsszó az együttérzés. Kezdjünk el beszélgetni vele arról, mit hogyan játszana, ha kint lenne. Ezek után ötleteljünk vele közösen, hogy ezekből mit lehet megvalósítani a lakásban. A gyermek észre fogja venni, hogy ez nekünk is fontos, törődünk az igényeivel, és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a lehető legjobb módon teljesítsük a vágyait. Ha ezt megtesszük, így akár képzeletben is kielégíthetjük a gyermekek igényeit” — mondja a szakember.

    Abban az esetben, ha a családban több gyermek is van, konfliktusok alakulhatnak ki. „Sok esetben fordulhat elő, hogy a testvérek veszekednek, marakodnak. Ebben az esetben a legjobb megoldás, ha a szülő hagyja vagy arra inti a testvéreket, hogy egymás között rendezzék el a nézeteltéréseiket, természetesen kakaskodás nélkül. Fontos, hogy a szülő pártatlan maradjon a kisebb vitákban. Ha mégis valaki pártját fogná, az újabb konfliktusokhoz vezethetne, és jönnének a megjegyzések. Fontos kiemelni a nagyobb testvér szerepét. Nem szabad a szülői teendőket az idősebb testvérre zúdítani. Elsősorban nem az ő feladata a nevelés, másodszor pedig ez felesleges és igencsak nehéz teher. Természetesen kérhetünk tőle segítséget, például hogy játsszon egy kicsit a testvérével, segítsen a házi munkában stb. Nehézségeket okozhat az is, ha nagy a korkülönbség a testvérek között. Sok esetben a nagyobb testvér már kamaszkorú. Köztudott tény, hogy a serdülőkorban lévő fiatalok nagy részét elég nehézkesen lehet kezelni, hiszen ők a lázadók, akik mindennel és mindenkivel szembemennek. Ha az egyik gyermek már-már érett korba érkezett, a testvére pedig még kicsi, gyakran nézeteltérések tengere árasztja el a szülőket. Erre is van megoldás, mégpedig a kommunikáció. Tudatosítsuk kamasz gyermekünkben, hogy szükségünk van a segítségére, amennyiben ideje és energiája engedi. Hallgassuk meg, beszélgessünk vele, próbáljuk megérteni, milyen nehézségeken megy keresztül, hiszen bár nagyobb, ő is ugyanúgy igényli a törődést, mint a kicsik” — hívja fel a figyelmet a pszichológus.

     

    Kallós András

     

     

    Cookie