Az emberben fakadó tavasz

Március van. Sok szó esik a tavaszról, itt-ott felbukkannak a jelei, bár a márciuskaárusokat megáztatta az eső, a virágárusok pedig csak kis számban álltak a forgalmas sétányokon, hogy kínálják a tavasz virágait. Pedig sokan várták, hogy osztogathassák vagy apró figyelmességből megkaphassák a tavasz jeleit, szimbólumait. Akik átadták vagy átvették, örültek a hírnököknek, bár tudják, hogy a jelek és a szimbólumok nem jelentik a megérkezett tavaszt, csak figyelmeztetnek rá, hogy megérkezik. A tavaszvárásban nem az a lélekkimerítő, hogy mikor jön el, hanem azt eldönteni, hogy ha megérkezik, mit kezdünk majd vele. Hoz-e a tavasz valami lényeges változást az életünkben, vagy minden marad a régi? Nem szabad elfelejteni: minden ember ő maga a felelős azért, hogy mi történik az életében. Mindenki maga felelős a mulasztásaiért, a halogatásokért, mindenért, amit nem használ ki annak érdekében, hogy ne csak várja a tavaszt, hanem nyíljon tavasz az életében is. A tavasz szikrát ad ahhoz, hogy újralobbanjon az, ami lankadni látszik. Mert a lankadás külsőség csupán. Belül nem szűnik meg az élet. Mint ahogy a föld télen csíráztatja a magvakat, úgy az emberben is belül érlelődnek az élet szépségei, sokszor csodái. Az ember tökéletesen be van illeszkedve a környezetébe, csupán annyiban különbözik az őt körülvevő tájtól, hogy a füvek, a bokrok, a fák, a virágok ösztönszerűen élik át a telet, és tavasszal ösztönszerűen újulnak meg, az ember viszont képes a tudatos megújulásra.

Mit kezdünk vele, ha megérkezik a várva várt tavasz? Mihez kezdünk, ha a mindennapjainkban megjelennek az öröm hajtásai, a boldogság rügyei, az életörömök virágai és minden, ami az életünkben tavaszt jelent. A legtöbbször nem az a baj, hogy hiányoznak az életünkből a tavasz jelei, hanem az, hogy nem vesszük észre azokat, nem fordítunk figyelmet rájuk. Vágyunk rá, hogy megkapjuk őket, de gyakran túlnézünk rajtuk, és hagyjuk elhervadni őket. Az egyik festő különös képet alkotott a tavaszról. A vászonra festett ábrázolás a tél elmúlását fejezte ki, de a tavasz megjelenítése elmaradt. Azt akarta kifejezni, hogy a múlás megadja a lehetőséget az új kezdetre, de az már mindenkinek a maga dolga. Mindenki maga dönti el, hogy mi az, amin változtat, és hogyan. Hiába van márciusban tűző napsütés, virágzás, illat, ha az emberben nem következik be a változás. Mert a tavasz bennünk kell megszülessen, hogy otthon érezhessük magunkat a természet ölén.