Az udvaron fogadták a szatmári Dakar-hőst

Különleges időszakban, különleges körülmények illetek 2021-ben Gyenes Emánuel fogadására, aki a tizenegyedik alkalommal állt rajthoz a Dakar-ralin, és kilencedik alkalommal teljesítette a világ legnehezebb terepralijának több ezer kilométeres össztávját.

Mint ismeretes, Mani felkészülését a szaúd-arábiai versenyre nem csak a koronavírus-járvány nehezítette, hanem egy súlyos sérülés is, amit nyáron szenvedett el. Most elárulta, több mint egy tucat szegeccsel fogták össze a június elején 25 darabra tört bokacsontot, lábcsontot és szárkapocscsontot, ezért öt hónapokig rögzítő volt a jobb lábán, októberbe még mankó segítségével tudott járni. Ezek ellenére nevezett a 2021-es Dakar-ralira, a szervízcsapat-kíséret nélküli Malle Moto Original by Motul kategóriában pedig címvédőként állt rajthoz január 3-án, Dzsiddában. Két héttel később ebben, illetve a maraton kategóriában másodikként, a motorosok összetett táblázatában pedig huszonharmadikként ért vissza Dzsiddába az Autonet Motorcycle Team motorosa, havár idén csak az volt a cél, hogy a körülmények ellenére be tudja fejezni a Dakart – ami még a Mr. Dakar néven ismert, 14-szeres győztes Stéphane Peterhansel szerint is az egyik legnehezebb volt.

Füstbomba és konfetti

Így a csapat névadó szponzorának szatmárnémeti székhelyén is igyekeztek különleges módon fogadni Manit úgy, hogy igazodtak a szigorú járványhatósági előírásokhoz is. Szerda délelőtt a telephely főépületének bejárata előtt sivatagi homokból szórták ki a „Mani” szót, a csapat narancssárga színét jelképező füstbombát nyitottak, a kollégái és a cég vezetői pedig rendhagyó módon a bejárat előtt köszöntötték a pilótát. Mivel az esemény szabadtéren zajlott, ezért az autós és motoros versenyeken szokásos pezsgőbontás sem maradhatott ki, illetve konfettik borították be a bejárat előtti területet. 

„Ismét adtál okot arra, hogy büszkék legyünk rád. Nem csak a szatmári, vagy romániai sportszeretők szurkoltak neked, hanem határon túlról is folyamatosan érkeztek a bátorító szavak a Dakar-rali idején – méltatta Mani teljesítményét Ilonczai Tamás marketing-igazgató, aki az Autonet vezetőségének az üdvözlését is tolmácsolta. – Idén ünnepli a cég a fennállása 25. évét, és úgy tekintünk erre a két trófeára, amit a Dakaron szereztél, mintha az első ajándék lenne, amit a jeles alkalomból kapunk” – tette hozzá.

„Szeretném kitörölni a teljes 2020-as évet” – nyilatkozta Mani, aki elsősorban a szerencsétlen sérülésére gondolt ezalatt, ami miatt nem tudott edzeni és motorozni a nyáron. De hozzátette, hogy ezek ellenére várakozáson felüli eredményt ért el, aminek nagyon örül. „Ez a két trófea egy bónusz. Nem nagyon akartam én a táblázatot nézni a verseny idején, nehogy abba a hibába essek, mint 2019-ben, amikor egy kézsérülés után mentem a Dakarra, és a nagy kapkodásban az utolsó előtti napon estem, és a kézfájdalmak miatt feladni kényszerültem a versenyt. Most nem akartam kockáztatni. Idén, a verseny idején négyszer vagy ötször kellett letenni a motort a versenyszakaszon, de ezek az esések dűnék között voltak, ahol könnyen kicsúszott az első kerék. Ilyenkor kellett volna a lábamat használni, de kímélni akartam magamat, ezért inkább engedtem, hogy felboruljak.”

Egyszer kinyílt a légzsák

Elárulta azt is, hogy az erőnléti edzések hiánya miatt az első hét nagyon nehéz volt a számára. „Éreztem, hogy a nap végére teljesen elfogytam. De a második héten már jobb volt, könnyebben fel tudtam venni a ritmust, így jobb szakaszokat is tudtam teljesíteni.”

Újságírói kérdésre Mani elmondta, hogy a tavalyi, szaúdi Dakar egy sétamenet volt az ideihez viszonyítva. „Nyilván, 2020-ban jobban fel voltam készülve erőnlétileg, de sokkal könnyebb volt a tavalyi kiírás, hiszen a pálya könnyebb, gyorsabb volt. Viszont idén megfogtak a szervezők: a navigáció és a pálya szempontjából is nagyon nehéz dolgunk volt. A szervezők elsődleges szándéka az volt, hogy lassítsák egy kicsit a tempót, hogy csökkentsék a sérülésveszélyt. Navigáció szempontjából is nehezebb volt, hiszen tavaly voltak olyan szakaszok, hogy akár 10-20 kilométert csak egyenesen kellett menni. Most viszont majdnem kilométerenként volt egy-egy irányváltás, ezért nagyon kellett figyelni a road-bookot.”

A pillanatnyi koncentráció vesztés következményét egyébként Mani is megszenvedte, hiszen a 3. versenyszakaszon – amikor a műszaki hibája volt, és inkább a motor működését figyelte – nagy sebességgel ment neki egy dűnének, amit átugrott, de földre érkezéskor esett, és ezért a légzsákja is kinyílt rajta. „Egy percig olyan voltam, mint egy szumós, mozogni sem tudtam, míg ki nem engedett a légzsák” – mondta a motoros.

 

Sokkal több pénz kell az autózáshoz 

Kérdésünkre Mani beszélt arról a bejegyzéséről is, amit a legutóbb tett közé a Facebook-oldalán. Erről már beszámoltunk, hogy a Ferrari egykori elnökével, a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) első emberével, Jean Todttal fényképezkedett a Dakaron, és a képhez fűzött magyarázatba azt írta, hogy talán az ő elnöke is lesz. „Nagyon kedves, közvetlen ember. Megkérdezte honnan vagyok, hogy állok a táblázatba, mekkora a költségvetésem a Dakarra. Nyilván, örülnék annak, ha valamikor lehetőségem lenne, hogy áttérjek az autós kategóriába. Sok motoros már meglépte ezt. Ehhez viszont sokkal több pénz kell. Jobb lenne autóval versenyezni, mert nem olyan veszélyes, és erőnlétileg sem vesz ki annyit belőled, mint a motorosoknál.”

Végezetül elmondta, hogy újabb kivizsgálás vár rá a következő napokban. „A verseny idején nem éreztem fájdalmat. De ez elsősorban az adrenalinnak köszönhető. Viszont délután, a gépparkban már voltak gondok. Most az orvosok ismét megvizsgálnak, remélem minden rendben van, ugyanis az év végén kell majd újra műteni a lábamat, hogy kivegyék a szegecseket.”

Pesek Attila