×
2024. 03 28.
Csütörtök
Gedeon, Johanna
17 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Publicisztika

Békévé oldott emlékezés

2020.10.24 - 12:33
Megosztás:
Békévé oldott emlékezés
„A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés…” — írja József Attila A Dunánál című versében. Amikor olvasom vagy valahol meghallom ezeket a verssorokat, mindig eszembe jut a gyerekkorom, amikor ilyen-olyan alkalmakkor összegyűlt a rokonság, hosszasan beszélgettek, és ezeknek a beszélgetéseknek a nagy részét az emlékezés tette ki.

Visszaidéztek régi emlékeket, elmeséltek történeteket, hosszan tudtak mesélni elhunyt családtagokról, rokonokról, ismerősökről, különös emberekről… Később — már előrehaladott felnőttkorban — értettem meg csak azt a világot, amiben magam is felnevelkedtem, de a társadalmi változások során egészen távol kerültem ettől a világtól, ma már úgy is mondhatom, hogy ettől a már nem létező világtól, hiszen annyira megváltozott minden, hogy a mai ember teljesen idegennek tekinti, ha valaki ezekről a történetekről beszél. Abban az időben is voltak viták, ellentétek, nézeteltérések…, de nem voltak igazán tartósak, békévé oldotta őket egy-egy beszélgetés. Azokon a gyerekkori alkalmakon azt is meg lehetett tapasztalni, hogy a beszélgetéseken résztvevőket bántotta az, ha valaki „haraggal” távozott az élők sorából. Az ő nevük gyakran szóba került, mert akkor is volt egyfajta lelkiismeret-furdalásuk az élőknek, ha nem miattuk keletkezett a harag. Az emlékezés nagyon sok mindent békévé old, de az emlékezés és a beszélgetések hiánya akadályozza vagy akár lehetetlenné teszi a megbékélést. 

Manapság egyre kevesebb olyan család, baráti kör stb. létezik, melyben helyet kap a múlt felidézése. Az egyik tanár ismerősöm megdöbbenten mesélte, hogy egy olyan feladatot adott a tizenegyedik osztályban, hogy hozzanak a diákok néhány családi képet, és beszéljenek röviden az őseikről. Voltak, akik vittek egy-két képet, de a családfa nagyon ismeretlen volt számukra. A tanár azért adta ezt a feladatot, mert meggyőződése, hogy a történelemtanítást nem az ókorral kellene kezdeni, hanem a családfakutatással. 

Amikor József Attila A Dunánál című versét írta, a népek és a nemzetek megbékélésére gondolt. Ez a gondolat ma is időszerű, és nem lehet tudni, még meddig marad az. Mint ahogy a diákok nem ismerik az őseik történetét, ugyanúgy ismeretlen a ma embere számára a népek és nemzetek története, mert hiányoznak a beszélgetések, a visszaemlékezések, amikor aprólékosan fel lehetne idézni mind a harcokat, mind a békeidőket. A párhuzam ott van a múlt és a jelen között, nincs túl nagy változás, nincs különbség a múlt és a jelen hibái között, csupán az eszközök és a módszerek változtak. Van lehetőség tanulni a múlt hibáiból, ha megvan rá a szándék, az akarat. 
Hány olyan család van manapság, melynek tagjai leülnek, és felidézik a család múltját, visszaidéznek régi történeteket, és elhatározzák, hogy ami rossz volt, az nem ismétlődhet meg többet?

Hány olyan közösség van, amelyik tanul elődeinek a hibáiból? Ez csak akkor lehetséges, ha megismeri a múlt hibáit, ha megtanulja a közösség, a nemzet, a nép történetét, a honnan hová vezető úton megtett lépéseket. Nem az a legnagyobb hatalom, amelyiknek hatékony fegyverei vannak, hanem az a nemzet, az a nép, amelyik békévé tudja oldani a múlt és a jelen minden haragját. 

„… minden dolog közül e nagyvilágon magamnak mégis én vagyok a legérdekesebb —, ha itt egyszer színét hagyja minden, és elszürkül körülöttünk a tájék; csak azokat a napokat vesztettük el igazán, amelyekre nem emlékszünk…” — írja Kaffka Margit. Ahhoz, hogy az emlékezet betöltse a békeoldó szerepét — mint mondtam —, meg kell ismerni a mától a múltban elkövetett hibához vezető utat. 

Minden kor embere azt hiszi, hogy neki a legnehezebb. Az a legrosszabb kor, amiben ő él. Minden kor embere keresi a választ a számára legfontosabb kérdésekre. Nem egyszerű megtalálni a választ arra a kérdésre: hogyan lehet békét teremteni egy olyan földrészen, ahol senki nem tudja, hogy ki az ellenség és ki a barát? A béke valahol bennünk van. Fegyverrel nem lehet békét teremteni. A háborúkat sohasem az erősek nyerik meg, hanem azok, akiknek eladhatóbbak az érdekeik.

Elek György