Beszélgetés szűk baráti körben

Az emberek nagy része — az iskoláskorúak kiemelten — a kialakult helyzet könnyebb oldalát helyezi előtérbe. Nem mindig kell korán kelni, nem mindig kell iskolába és munkába menni, az egész nap akár egy családi pizsamaparti is lehet, nem kell öltözködni, szépítkezni, társaságban megfelelő módon viselkedni… Lehet, hogy kissé unalmasak így a napok, egyelőre mégis legtöbben ezt az életformát választják, amíg van lehetőségük a választásra, amíg nem kényszeríti őket a sors egy új helyzethez való alkalmazkodásra. Nem szükséges különösebb magyarázat ahhoz, hogy megértsük, a jelenlegi állapot nem lehet hosszan tartó, mert már így is súlyos következményekkel jár. Azok, akik hosszabb ideje többnyire otthon ülnek, kezdenek belefáradni az egyhangúságba. Megpróbálják annak a látszatát kelteni, hogy más lehetőség nem lévén megszokták a normálisnak nem nevezhető állapotot. Tenni ellene nem igazán tudnak, az egész világot átfogó jelenségen nem változtathatnak, még hosszú távon sem lehet tervezni, mert senki sem meri megjósolni sem, hogy mit hoz a holnap.

Évtizedek óta problémákat okoz az emberek számára a mozgáshiány, aminek már korábban is az önbezárkózás és az örök halasztás volt az oka. A járvány megjelenése után lehet hivatkozni arra, hogy nincs lehetőség a mozgásra, ez viszont egy rossz hivatkozási alap, mert az otthon töltött időből az eddigieknél több időt lehetne mozgásra dordítani.

Mi történik valójában? Nem kell korán kelni, nem kell különösebben kiöltözni (kevesebb a mosás és a vasalás), nem kell időt tölteni az utazásra (autóbuszra várni, gyalogolni stb.), nincs lehetőség társaságba járni (mozi, színház, koncert, étterem, baráti összejövetelek stb.), adottak a feltételek arra, hogy otthonról, online végezze az ember a munkáját, a diák így tanulhat. A statisztikai adatok, a különböző felmérések azt igazolják, hogy minden területen visszaesés van a távmunka hatékonysága terén, mégis mindenki azt panaszolja, hogy mennyire elfoglalja az otthoni munka.

Beszélgetésünk egyik résztvevője szóvá tette, hogy nagyon sok családban egy szobában végeznek távmunkát a szülők, ott tanulnak a gyerekek, mégis sokszor szó nélkül telnek el órák, mindenki el van merülve a maga eszközében. Pedig a karantén elején mindenki annak örült, hogy a nehézségeknek az lesz az előnyük, hogy együtt lehet a család. Együtt volt hosszú ideig csendben, távolságtartóan, elhidegülten, ha valaki meg is szólalt, legtöbbször az elégedetlenség és a düh tört ki belőle, mert a feszültség folyton nőtt, a konfliktuskezelésre senki sem vállalkozott, mert mindenki elfoglaltnak, kimerültnek, kihasználtnak stb. tartotta magát.

Egy idő után megjelentek a betegségek tünetei: fejfájás, hátfájás, lábzsibbadás, kiment az erő a testből, gyűltek a plusz kilók… Mindenki másokat tett felelőssé. A szülők a gyereket, mert nem ül nyugton, folyton elégedetlen, és követelőzik, nem érti meg, hogy a szülőknek nincs idejük vele foglalkozni. A férj és a feleség egymást okolták, mert romlik az egészségi állapotuk, s ha valamelyik fél megoldást javasolt, azt a másik azonnal elutasította.

Egyik beszélgetőtársunk rátapintott a konfliktuskezelés lényegére. A konfliktusok mindig abból adódnak, hogy a másik fél csökönyös, nem enged, nem hajlandó úgy viselkedni, ahogy azt a másik fél elvárja tőle. Mivel mindkét fél a másiktól várja az engedékenységet, lehetetlenné válik a közös nevezőre jutás. A megoldás „az okosabb enged” közmondás alkalmazása lehetne. Ha mindkét fél okosabbnak tartaná magát a másiknál, mindketten engednének, és megszűnne a konfliktus. Az okos tudja, hogy a kevésbé okos segítségre szorul, s aki segít, az nemcsak a másikon segít, hanem magán is.

Beszélgettünk. Mindenki számára fellélegzést jelent egy jó beszélgetés. Akik ritkán találkoznak, tudnak örülni egymásnak, akik számára naponta megadatott az együttlét, valami ismeretlen ok vagy okok miatt nem tudnak élni a lehetőséggel. Valamilyen módon a bezártság minden formája elfogadható, a csend az, ami lebénítja a lelkeket. Amikor a mozgás hiányáról beszélünk, nem kell figyelmen kívül hagyni a lélek bezártságát sem, mert onnan jönnek az igazi gondok.

Elek György