Bevásárlókörút előtt

Igaz, konkrétan nem tudja, mit szeretne vásárolni, szétnéz, ahol tud, és meglátja, hol és mit talál. Amíg issza a kávét, a mobiltelefonján a bevásárlóközpontok által kínált termékek listáját nézegeti. A legtöbbet meg lehet rendelni hazaszállítással — gyakran ezt a megoldást választja —, most mégis a kiruccanás mellett dönt, mert azt érzi, hogy amúgy is nagyon el van kényelmesedve.

Fürdés előtt megáll a tükör előtt, és nézegeti az arcát, a bőrét… Vigasztalja magát, hogy az, ami nem tökéletes, a fáradságnak a jele. Negyvenhez közeledve még nem természetes, ha az arcon túl sok a fáradtságnak álcázott jel, ami valójában arról tanúskodik, hogy belül nincs rendben valami. Gabriella van annyira érett, és rendelkezik azokkal az alapismeretekkel, tapasztalatokkal, amelyek segítik abban, hogy meglássa a valóságot akkor is, ha annak éppen nem örül. A nők megpróbálják meghamisítani a valóságot, ha az nem kedvező számukra, de az arcon, a szemekben ülő valóságot nem lehet eltakarni. Lehet úgy tenni, hogy bizonyos dolgokat nem veszünk észre, de attól azok még léteznek. Azokat csak az nem látja, aki szándékosan nem figyel oda, hogy ne vegye észre, mert akkor elhitetheti magával, hogy nem létezik.

Gabriella beül a fürdőkádba, elrejti magát a tusfürdő illatos habjai alatt, és mélyen elmereng. A meleg víz érintése egyfajta igényt vált ki belőle emberi érintésekre, melyek hiánya az egyik fontos kiváltó oka az elérzéktelenedésnek. A tükörben látott rideg tekintet kialakulása korábban indult, egy ideig könnyen lehetett volna változtatni rajta, ha meglet volna rá az igény. Ez az igény sok helyen korábban elmaradt. Most ott ül a fürdőkádban, keresi a problémák megoldásainak a lehetőségét. Közben az idő múlik, és nem veszi észre: így történik ez a saját életében is. Amikor beült a fürdőkádba, még forró volt a víz, most már csak langyos. A víz lemossa az arcáról a sminket, testéről az ápoló- és tisztítószereket, de ott maradnak a ráncok, a foltok, az elhanyagolt bőr egyre jobban szaporodó hibái. Ezek még nem az öregedés jelei, hanem a test elhanyagolását jelzik. Azt mondják, korunk egyik jellemzője az, hogy az emberek a nagy rohanásban nem foglalkoznak a testtel és a lélekkel, mert azt hiszik, annál fontosabb, hogy ne maradjanak el a társadalmi elvárások versengéseiben.

Gabriella nem foglalkozik kevesebbet magával, mint azok a nők, akik dúskálnak az élet örömeiben. Hátránya, hogy nem tud válogatni azok közül a teendők közül, melyek szükségesek ahhoz, hogy megtalálja az élet szépségeit. Néha túlzásba visz dolgokat, néha elmulaszt nélkülözhetetlen életpillanatokat. Vannak életesemények, amelyekről mindenképpen le kell mondani, és vannak olyanok, amelyek kötelezők kellene hogy legyenek. Egy magányos fürdés közben nagyon sok gondolat felsorakozik a fejében. Még mindig nem a leghatékonyabb módszerekben gondolkodik. Fontos számára, hogy a tükörben azt lássa, amit szeretne; kevésbé fontos az, hogy a vágyott látvány tartós legyen. Az egyszerűbb, rövid távú megoldást keresi, a ruha és a smink által elérhető állapotot, ami a valóság eltakarása.

Gabriella kilép a fürdőkádból, megtöröli magát, és ismét megáll a tükör előtt. Kinyom néhány pattanást, és különböző testápoló szerekkel elkezdi eltakarni a hibákat. Kis mozdulattal oldalra fordul, de nem néz a tükörbe, nem akarja látni a fölösleges domborulatokat. Most is menekül a valóság elől, megpróbálja elhitetni magával, hogy úgy jó minden, ahogy van, hogy másképp úgysem lehet. Pedig valahol mélyen tudja, hogy ez nem igaz. Tudja, hogy lehetne másképp, és ez a másképp csak tőle függ, csak rajta múlik. Az a „másképp”, amiről Gabriella álmodozik, néha eltér a valóságtól, pedig számára a valóság válna élhetővé, de egész eddigi élete során olyan holtpontokon egyensúlyozott, hogy egyformán félt a valóságtól és a valótlanságtól.

Gabriella elkészült, és elindult a bevásárlási útra. Induláskor is olyan bizonytalan volt, mint készülődés előtt. Vásárolni akar, hogy javítson a külsején. Az is lehet, hogy csak ki akar mozdulni. Megerősödött benne az útkeresési ösztön. Azt szeretné, ha történne valami.

Elek György