Bicikliút és jogging-pálya a Sárerdőn?

Az elkövetkezőkben néhány olyan javaslattal rukkolunk ki Szatmárnémeti lakosai életminőségének és szórakozási lehetőségeinek a javítása érdekében, amelyek nem új keletűek, és anyagi szempontból is elfogadhatóak.

Miközben Európa-szerte a közúti közlekedést megpróbálják egyre inkább a kerékpáros forgalom irányába terelni, a közúti forgalom egyszerűsítése, de az egészséges életmód miatt is (csak Svájcban kilencezer kilométer bicikliút létezik, Németországról vagy Angliáról ne is beszéljünk), nálunk még mindig csak gyerekcipőben jár a kerékpározás. Illetve — ne legyünk telhetetlenek — megyénkben, uniós pénzekből elkészült a Szamos-töltésen a Szatmárnémetit a magyarországi Fehérgyarmattal összekötő bicikliút (igaz, hogy ez a hazai részen máris javításra szorul…), de ezt a schengeni övezethez való csatlakozás késése miatt átkelésre egyelőre nem lehet használni. A kerékpáros kirándulások kedvelői abban is kiegyeznének, hogy egyelőre, a nyári időszakban havonta legalább egyszer, határátlépési procedúrával tekerjenek Csengeren, Szamosangyaloson és Szamossályin keresztül Gyarmatig. Nem rossz ötlet.

Más. Mielőbb illene hozzálátni a sárerdei pihenőövezethez vezető biciklisáv tervezéséhez is, mert jövőre beindul a „nagyüzem” az Aquacenterben, és sokan szeretnének majd két keréken eljutni a termálstrandhoz, ahol már a parkolók is elkészültek, az épület készen van, és valószínűleg az építők tartják majd az ütemtervet, és jövőre kész  lesz Szatmárnémeti fedett, ultramodern termálstrandja.

Tehát kerékpárral a strandra: kényelmes, olcsó és egészséges! Sőt tovább is hajtanánk a sárerdei pihenőövezethez, ha lenne értelme. Mert itt a rendszerváltás után semmi nem történt, kivéve, azt, hogy imitt-amott megjelentek a magánterületre való figyelmeztetések. De maradt még elég hely arra is, hogy igazi piknikező terület jöjjön létre a megyeszékhely lakosainak nem kis örömére (ne feledjük: tavaly életbe lépett a „pikniktörvény”, emiatt sem ártana a témával foglalkozni), grillezőkkel, gyermekeknek hintákkal, streetball-pannókkal, esetleg kispályás focira alkalmas területtel. És természetesen: egy többfülkés illemhellyel…  

És akkor szóljunk még arról is, hogy Szatmárnémeti lakosai megérdemelnének egy sétáló-kocogó pályát is a Sárerdőn. Erre enged következtetni az a nagyszámú természetszerető, aki a szép időt kihasználva, hétvégeken a sárerdei ösvényeken keresi a kikapcsolódást. Az autók parkolásával gyakorlatilag nem is kellene foglalkozni, ezek százai elférnének a mostani széles, erdőt szegélyező területen, az erdei ösvények rendbetételét is meg lehetne  oldani a Szamosból kitermelt homokkal. Néhány pihenőpad, útjelző, a pálya körvonalát és a távolságot jelző pannó és …egy táblán azoknak a nevei, akik  mindezt kialakították az adózó polgárok szabadidejének hasznos eltöltése érdekében. Csak az erdészeket kellene megnyerni az ügynek — és természetesen a megyei és városi tanácsosokat.

Közelednek a parlamenti választások, és ilyenkor valamennyi jelölt „rátesz még egy lapáttal” az ígérethalmazra, mármint hogy lesz nálunk sportcsarnok, fedett olimpiai méretű úszómedence, sípálya az Avasban, több kilométeres bicikliút, kikötő és hajós közlekedés a Szamoson stb. De ne „szálljunk el” a javaslatoktól, mert ezek nagy része szimpla választási maszlag marad, tűzzünk magunk elé olyan célokat, amelyeket kis anyagi ráfordítással meg is lehet oldani. Az itt felsoroltak pedig ezek közé tartoznak. Tisztelt városatyák, munkára fel!

Stahl István