Ceaușescu kritizált a győzelem után

1986. május 7. aranybetűkkel íródott a romániai labdarúgás és a sport történelmében, hiszen a Steaua Bukarest egy olyat tett azon a napon Sevillába, amit honi csapatnak azóta álmodni sem mer: megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját.

Ezzel a Jenei Imre irányította román katonacsapat a kelet-európai együttesek közül elsőként hódította el a kontinentális klubsorozatok legrangosabb trófeáját, de ezzel együtt Európa megismerhette Helmuth Duckadamot is, akinek a sevillai döntőbeli produkciója örökké emlékezetes marad: a kapus négy tizenegyest védett a Barcelona elleni fináléban.

De ne siessünk annyira, vegyük sorjába a történéseket, miért is számít óriási tettnek a Steaua teljesítménye.

Akkor még valóban csak a bajnokcsapatok indulhattak ebben a kupában és 1985 őszén megint szenzációs mezőny jött össze a rajtvonalon. Az NSZK-t a Bayern München, az olaszokat a címvédő Juventus, Spanyolországot a Barcelona, Hollandiát az Ajax, Portugáliát a Porto, Franciaországot a Bordeaux képviselte. Ilyen nevek mellett a román bajnokcsapatot senki sem tartotta a végső győzelemre esélyesnek a sorozatban.

A sorsolások előtt semmiféle védettség, kiemelés nem létezett. Így kerülhetett össze már az első fordulóban a Porto és az Ajax, majd a Barcelona már a negyeddöntőben búcsúztatta a Juventust (ezt a párharcot szakemberek a döntőbe várták volna).

Emlékezetes negyeddöntő

A Steaua szenzációs menetelésének közepette, a második fordulóban a magyar bajnok Budapest Honvéddal is összekerült: a kispesti meccsen a hazaiak 1–0-ra nyertek, de a bukaresti visszavágón 4–1-re győzött a Steaua. Az első fordulóban egyébként a dán Vejlét (veretlenül 5–2-vel) búcsúztatta, majd a Honvéd kiejtése után a finn Kuusysi Lahtit (1–0-lal), ez elődöntőben pedig a belga Anderlecht verte (3–1-el).

A Bukarest legnehezebb meccse a negyeddöntőben a finn bajnok Lahti elleni két összecsapás volt. Lahtiban a mai napig emlegetik ezt a párharcot. De Bukarestben is. Az első meccsen a román fővárosban 0–0-ra végeztek a felek. Ekkor egész Romániát elöntötte az árvíz. A Steaua pályáján is állt a víz, a román hadsereg két helikoptert vezényelt a stadionba és azok szárították fel a gyepet. A visszavágón Lahtiban 30 ezer néző ment ki a meccsre, miközben az egész várost hatalmas havazás lepte be. Végül sikerült letakarítani a pályát és megrendezhették a meccset. A Steaua a 87. percben lőtt egy gólt és azzal jutott tovább.

Steaua de Budapest

Így érkeztünk meg tehát 1986. május 7-én Sevillába. A Barcelona mellett sok minden szólt, többek között az is, hogy szinte hazai pályán játszhatta a döntőt. Nem csoda, hogy a finálét megelőző napon szinte vörös-kékbe borult az andalúz város. Az európai szövetség (UEFA) nem állt a helyzet magaslatán, mert a meccsre készülő hivatalos programfüzetben ez állt: Steaua de Budapest.

A Barcelona akkor angol edzője, Terry Venables a döntő előtt óvatosan fogalmazott, abban pedig mindenki egyetértett, hogy véletlenül nem lehet eljutni egy BEK-döntőbe. A katalán csapaton is óriási volt a nyomás: a Barcelona addig háromszor nyert UEFA Kupát és kétszer KEK-et, de a BEK-győzelem még sosem sikerült nekik. A vezetők mindent megtettek a siker érdekében: a játékosok egyenként 6500 dolláros prémiumért léptek pályára.

A Steauának ezen a döntőn voltaképpen egyetlen esélye volt: valahogy kihúzni a 90, majd a 120 percet 0–0-lal, hogy aztán a tizenegyesekre maradjon a döntés.

Mindenki sejtette, hogy a román csapat nem fog gólparádét rendezni Sevillában, így Jenei Imrének nem maradt más feladata, mint a tökéletes védekezés összerakása. Ez pedig nagyszerűen sikerült.

Arra viszont épeszű ember nem számíthatott, amit Helmuth Duckadam, a Steaua kapusa ezen az estén a tizenegyes-párbaj alatt művel. A román kapuvédő a Barcelona négy tizenegyesét is kivédte.

Sajtóvisszhang

A spanyol sajtó döbbenetében nem fogta vissza magát. Miközben több helyi újság a legmagasabb osztályzattal – 10-es – jutalmazta Duckadam teljesítményét, a Barcelona játékát a földbe döngölte. Az egyik újság azt írta, hogy a sevillai pálya a Barcelona számára pont olyan volt, mint 1950-ben a brazil válogatottnak a Maracana stadion, amelyben elvesztette az Uruguay elleni vb-döntőt. Az értékelések azt emelték ki, hogy a kitűnően képzett román védelem és középpályások ellen a spanyolok nem tudták a saját játékukat bemutatni. Duckadam a szinte hihetetlen teljesítmény után szerényen nyilatkozott: „Nem én vagyok a legjobb kapus Európában és nem a Steaua a legjobb csapat. Úgy vélem, hogy nálam jobb kapus a német Schumacher és a spanyol Arconada. Nagy példaképem az angol Gordon Banks. A kontinens legjobb klubcsapatának a kijevi Dinamót tartom (a Kijev ebben a szezonban elsöprő játékkal nyerte meg a Kupagyőztesek Európa Kupáját – szerk. megj.). Egész életemben arról álmodoztam, hogy egy nagy európai kupadöntőben én legyek a mérkőzés hőse. Ami a tizenegyeseket illeti: ezen az estén nem a rúgók tévesztettek, sokkal inkább én találtam ki a szándékukat.”

Jenei Imre a következőket mondta: „Helmuth Duckadam bebizonyította, hogy egyike Európa legjobb kapusainak. Persze az érdem közös, a csapat minden egyes tagja a maximumot nyújtotta. A Barcelonának ezen a mérkőzésen csak veszítenivalója volt, mi pedig csak nyerhettünk. A lélektani előnyt sikerült kihasználni.”

Terry Venables, a Barcelona edzője úgy vélte, hogy edzői pályafutásának a legnagyobb csalódása ez a BEK-döntő: „Huszonöt év után jutott be ismét a BEK-döntőbe a Barcelona és megint elbukott. Hiába támadtuk végig a meccset.”

Kései utóhang

2017-ben az origo.hu hírportál a nagyváradi otthonában látogatta meg a Steaua volt vezetőedzőjét, Jenei Imrét. Ő ezt mondta a sevillai döntőről: „Én nem voltam híve annak, hogy az edzéseken tizenegyeseket rúgjanak a játékosaim. Viszont minden foglalkozás végén kaptak a focistáim 30 percet, hogy a szabadrúgásokat gyakorolják. Duckadam többször rávette a csapattársakat, hogy sörben vagy csokoládéban fogadjanak, és már ekkor láttam, hogy óriási formában van. A játékosok először a szabadrúgásokat gyakorolták – oldalról néztem őket, és szóltam is nekik, hogy rosszul rúgják –, majd jöttek a tizenegyesek.

A kapusunk nagyon jól védett, ezzel együtt büntetőrúgásra játszani hazardírozás. Sevillában Mihail Majearu, majd Bölöni László állt oda a büntetőponthoz, edzéseken ők nagyon jól lőtték, a döntőben viszont mindketten hibáztak. Az volt a szerencsénk, hogy Duckadamnak nem lehetett gólt lőni.

Pedig nem indult jól a párbaj, a gond abból adódott, hogy le kellett adnom a bírónak a végrehajtók nevét. Anghel Iordănescu – a csapat másodedzőjeként – beállt az utolsó 15 percre, a jó tizenegyesrúgó Victor Pițurcát lecseréltem a szintén jó rúgó Marin Radura, de a becseréltek nem akarták vállalni a büntetőt.

Ekkor odajött hozzám Lăcătus és Balint, és azt mondták, Imi bácsi, rúgjuk majd mi a 11-est – meglátja, nem fogunk hibázni, miénk lesz a BEK-serleg, és önt is ünnepelni fogják. Mindketten berúgták.”

Használt autó jutalomként

„Ha a kapus tizenegyesből szed be gólt, senki sem vonja felelősségre. Biztos voltam benne, hogy hárítani fogok. Nem tudtam, hogy mennyit, de legalább egyet meg akartam fogni. Meg voltam győződve arról, hogy sikerül. Minden edzés után külön készültem a tizenegyesekre. A spanyolok által a legjobban elvégzett büntető a második volt, mert azt laposan az alsó sarok felé lőtték. A többi már logikai játék volt — nyilatkozta 2001-ben a Magyar Televíziónak Duckadam. — Az első tizenegyes kivédése volt a legfontosabb. Mivel az elsőt a jobb oldalon védtem, azt hitték, hogy majd oldalt váltok.

Az újságok Romániában fél évig írtak a teljesítményemről. A France Football európai rangsorában az ötödik legjobb futballista voltam. A román labdarúgók közül ez volt a legjobb, egyszer Hagi volt még az első tízben, ő nyolcadik helyen állt.

A BEK-győztes csapat tagjait maga Ceaușecu, a rettegett román pártvezér is fogadta. Még kritikával is illetett bennünket. Megjegyezte, hogyha jobban felkészülünk, nem került volna sor a tizenegyesekre. Ez volt az ő jellegzetes stílusa: ha jobban felkészülünk, ha többet teszünk... Megmaradt a sablonoknál. Nem tett különbséget a mezőgazdaság és a foci között.

A megnyert döntő után a kommunisták jelentős jutalmakat ígértek nekünk. Nem mintha azt kaptuk volna, amit ígértek. Először úgy volt, hogy egy román gyártmányú motort kapunk.

Aztán ebből lett egy Dacia személyautó, abból egy összkerekes ARO. A gond az volt, hogy nem újakat adtak: korábban a hadsereg használta őket. A kapitányunkat, Ștefan Iovant még nagyobb meglepetés érte. Az ő ARO-ját több különböző autóból barkácsolták össze! Nem igazán örült neki, bár mi meg voltunk elégedve. Az ARO pont megfelel egy birkapásztornak: jó áron el is adtuk nekik mindet” — mondta a 19 évvel ezelőtti interjúban az Arad megyei Szemlakon (Semlac) született sportember, akinek kevéssel a sevillai csoda után gyakorlatilag véget is ért a karrierje: egy átmulatott éjszaka után barátaival horgászni ment szülőfalujába és a nedves füvön elesett és borzalmas fájdalmat érzett a jobb vállában. A helyi kórházban, de Aradon sem tudtak semmit kezdeni vele, ezért a hadsereg repülőgépe Bukarestbe vitte. A román fővárosban négy és fél órás érsebészeti beavatkozáson esett át. A jobb kulcscsontja alatti verőérbe vérrög került. Később próbálkozott még a védéssel, de soha többet nem tudott arra a szintre visszajönni, mint ahogyan 1986-ban védett. Amikor ez kiderült, azonnal elküldték a csapatból. „Kirúgtak a hadseregtől is, mert Ceaușescu azt mondta: ha nem tudok focizni, a hadseregben sem maradhatok. El sem hittem. Hatalmasat zuhantam” — emlékezett vissza a ma 61 éves Helmuth Duckadam.

BEK-DÖNTŐ, 1986, MÁJUS 7.

Steaua Bukarest – FC Barcelona 0-0 – tizenegyesekkel 2–0

Sevilla, Ramón Sánchez-Pizjuán stadion, 70 ezer néző. Vezette: Vautrot (francia)

Steaua: Duckadam – Iovan, Bumbescu, Belodedici, Bărbulescu – Bălan (Iordănescu 73.), Balint, Majerau, Bölöni – Lăcătuș, Pițurcă (Radu 107.)

Barcelona: Urrutichoechea – Gerardo, Migueli, Alesanco, Julio Alberto – Victor, Schuster (Moratalla 85.), Pedraza – Marcos, Archibald (Alonso 106.), Carrasco.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írta és közölte az origo.hu.