×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
16 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Publicisztika

Címszavak mögötti történetek

2020.08.11 - 17:39
Megosztás:
Címszavak mögötti történetek
Bence évfolyamelső volt a középiskola elvégzésekor a város legnevesebb iskolájában. Hetekig ő volt a középpontban, mindenki őt említette példaként, hogy lám, a tanulással elért eredmények hosszú távon előremutatók, a tudást nem lehet elvenni, az egy garancia arra, hogy bárhol talál jól fizető munkát, építhet rá karriert, nem lesznek megélhetési gondjai.

A ballagáson diplomák, oklevelek, elismerések halmazát vehette át, mindenki neki gratulált, és egyértelműnek látszott, hogy csak játék lesz neki a felvételi.

Informatika szakra jelentkezett, ahova valóban könnyen bejutott. Már első évben jobbnál jobb, előnyösebbnél előnyösebb ösztöndíjakat ajánlottak fel számára, ezeket jól átnézte, és válogatott közülük. Az egyetemi évek során több országba is eljutott ösztöndíjasként, sokszor még vakációban sem tudott hazamenni, csak rövid időre. Szülei büszkék voltak rá, ahol csak tehették, elmondták, hogy hol jár, milyen körökben forog, milyen komoly feladatokat végez a fiuk. Titokban mégis könnyes szemmel gondoltak rá, és próbálták mérlegelni, mennyire jó ez az állandó küzdelem, és mikor érkezik el az az idő, amikor élvezheti munkájának a gyümölcseit.

Bence az egyetem elvégzése után egy olyan cégnél kapott munkát, melynek több országban vannak kirendeltségei. Ő azok közé tartozik, akik ezekkel a kirendeltségekkel tartják a kapcsolatot, ami azzal jár, hogy nagyon sokat utazik. Munkája mellett állandó továbbképzéseken vett részt: dolgozott és tanult, ritkán adódott alkalom, hogy kipihenje a fáradalmait. A sok hajsza kezdett megmutatkozni az egészségi állapotán is, de erre rábólintottak, akik észrevették, úgy könyvelték el, hogy fiatal, és majd kiheveri. Az ismerősei közül sokan kissé irigykedve néztek rá, de olyanok is akadtak, akik aggódtak miatta, attól tartva, hogy a sok munka és stressz káros következményekkel járhat.

— Különös világ ez a mai — magyarázza szüleinek Bence, amikor ők a hogylétéről faggatják. — Régebben akik nem tanultak, megmaradtak egyszerű hétköznapi embereknek. Közülük becsületes munkából sokan jól éltek. Volt szabadidejük és volt annyi pénzük, amiből jutott arra is, hogy élvezni tudják az életet. Akik tanultak, egyfajta elitnek számítottak, tisztelték őket, felnéztek rájuk, megbecsülték őket. Nekik is volt lehetőségük élvezni az életet. Ma már más a helyzet. Akik nem dolgoznak, azok is részesülnek egyfajta jövedelemben. Akik nem tanulnak, de dolgoznak, elég sok helyen jól meg vannak fizetve, és marad idejük élni is. Én, aki egész eddigi életemben tanultam, és egy jó ideje dolgozom is, mondhatni jól keresek, de nem marad időm élni. Kezdenek megjelenni különböző egészségügyi problémáim, előbb-utóbb rám is igaz lesz az a mondás: keveset költök, hogy maradjon pénzem a betegségeim gyógyítására.

Sajnos ez nem vicc. A jóléti társadalom nem olyan, mint amilyennek beharangozták, az emberek nem erre számítottak. Mindenki küzd a jólétért, a jobbért, a cél viszont nem közeledik.

Bence sok mindennel nem ért egyet, de tisztában van azzal, hogy vannak dolgok, melyeken nem lehet változtatni, mert így alakították ki azok, akik előrelátnak. Mi a jövőn tudnánk változtatni, ha előrelátnánk, és tudnák összpontosítani egy olyan erőt, melynek meghatározó szerepe lehet.

— Egy napszámosra, ha nem itt, máshol — akár egy másik országban — mindig szükség van — mondja Bence. — Én, ha azt mondom, hogy nem vállalom a sok munkát, a sok utazást, megköszönik a munkámat, és ott várakozik egy másik, aki egy ideig vállalja, majd ő is távozik. Minden feladatra találnak embert egy bizonyos időre, a rendszer nem áll le, mert hamar lehet pótolni a kieső „alkatrészeket”. Nekem is megvan a lehetőségem elmenni máshova ugyanolyan feltételekkel. Vannak, akik elég gyakran váltanak abban a reményben, hogy jobb lesz. Van, akinek bejön, de a többségnek nem. A többség oda jut, hogy megszakad a kapcsolata a családjával, a barátaival, az új kapcsolatok érdekekre épülnek, és csak addig tartanak, amíg az érdekek úgy kívánják. Belehaladnak a korba, és akkor veszik észre, hogy szüleik meghalnak, ők pedig nem alapítottak családot.

Bencének a legnépszerűbb iskola legnépszerűbb diákjaként ha el kell magyaráznia, hogy mire vitte az életében, tud mondani címszavakat, a címszavak mögött viszont elég szomorú történetek húzódnak meg.
 

Elek György