Döntések járvány idején

Intézkedések, rendeletek, szabályok, törvények váltják egymást, van, amikor naponta, egyik rendelet cáfolja vagy felülírja a másikat, a változások követése annak a legnehezebb, aki mindenképpen be akarja tartani azokat a maga és a környezete érdekében. A szabályok betartása áldozatokkal jár, a legtöbb esetben jótékonysági jelleggel is bír, mert azzal, hogy valaki betartja a szabályokat a saját érdekében, mások egészségét is védi.

Tamást bosszantja az, ha valami nem egyértelmű és nem konkrét. Még jobban felháborodik akkor, amikor azt hallja, hogy nem is biztos, hogy a két-három hónapon át alkalmazott módszerek hatékonyak voltak, a legújabb eredmények alapján arra következtetnek, hogy más védekezési módszerek sokkal eredményesebbek lettek volna. A sok beszéd szegénység elv alapján bármire lehet következtetni, bármire lehet mondani, hogy rossz vagy jó. Tamás tudja, hogy egy olyan járványról van szó, aminek az okai nem könnyen kimutathatók, nincsenek védőoltások és kezelési módszerek, éppen ezért kellene a szakemberekre bízni a döntést, nem pedig a politikusokra, akik mindig a pillanatnyi érdekeiknek megfelelően döntenek. Tamás nem érti: egy betegség megelőzéséhez vagy terjedésének a megakadályozásához miért elsőrendű az alkotmányosság és az emberi jogok betartása? A törvényeket úgy lehet változtatni, ahogy a parlamenti többség érdekei megkívánják. Törvénnyel bárkit lehet kényszeríteni az otthonmaradásra, egy másik törvénnyel pedig biztosítani a szabad mozgást. A vírus nem állítható meg törvényekkel, az sem lehetséges, hogy törvény tiltja meg a terjedését. A szigorításokról és a lazításokról politikusok döntenek, sajnos úgy, hogy nem teljesen veszik figyelembe a szakemberek véleményét. A politikusok első perctől a gazdasági szempontokat helyezik előtérbe. Ha romlik a gazdasági helyzet, lehetővé teszik a szabadabb mozgást, elrendelik a lazítást. Ezt követően a korábbiaknál sokkal többe fog majd kerülni a járvány terjedése elleni védekezés és az egészségügyi rendszer működtetése, emiatt az életszínvonal is csökkenni fog. Itt kell feltenni a kérdést: mi a fontosabb, a járvány elleni hatékony védekezés, azaz az emberek egészségének a megvédése, vagy a gazdaságélénkítés, azaz a „Maradj otthon!” program fellazítása? A gazdaságélénkítés lehet hatékony, de a megbetegedettek számának a növekedése elviszi a profitot.

Tamás nem tudja, hogy melyik lábára álljon. Ha otthon marad, egy ideig kap ilyen-olyan juttatást, de meddig és mennyit? Mit engedhet meg abból magának a bezártságban, vagy ha véget ér a járvány? Azok, akik a gazdaságélénkítést helyezik előtérbe, nem maradnak otthon, bejárnak a munkahelyükre, mennyire tudhatják biztonságban az egészségüket és a szabad mozgással mások egészségét?

— Azoknak, akik döntéshozói pozíciókban vannak — magyarázza Tamás, ahol csak teheti —, jobban át kellene látniuk a helyzetet. Például ne villamosmérnök döntsön olyan egészségügyi kérdésekben, amelyek még a kutató orvosok számára is ismeretlenek. Én eddig mindig igyekeztem betartani minden szabályt, bár többször meggyőződtem arról, hogy hiába teszem, ha mások nem tartják be. Elzárom magam a világtól, hogy védjem a magam és mások egészségét, sok szempontból hátrányos helyzetbe kerülök, de egyáltalán nincs garancia arra, hogy biztonságban vagyok. Mit tehetnék még?

Tamást az bántja nagyon, hogy nem csak a saját céljai vezetik, mert mély meggyőződése — és ez megerősödött benne a járvány idején —, hogy a magányos farkasok ideje lejárt. Éppen amiatt járt le, mert minden harcuk az önpusztításhoz vezetett.

Itt a nyár. Lehet otthon ülni. Lehet dolgozni. Lehet utazni. Lehet félni. Lehet óvatosnak lenni. Lehet nem hinni a járványban. Sok mindent lehet. Lehet találgatni: pótolható-e az, ami a járvány idején kimaradt az életünkből? Mit kapunk ahelyett, amiről lemaradtunk? Mivel pótoljuk azt, amiről önként mondtunk le, pedig megtehettük volna? Azt mondják, jöhet második vagy harmadik hullám is. Lesz még alkalom, hogy meghozzuk a magunk döntéseit olyan helyzetekben, amikor bármelyik választás lehet jó és rossz. Állhatunk egyik lábunkon, a másikon, mindkettőn, vagy…

Elek György